Zalaerdőd
| Zalaerdőd | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Veszprém | ||
| Kistérség | Sümegi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Bódis József Tibor[1] | ||
| Irányítószám | 8344 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 260 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 14,70 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,69 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Zalaerdőd weboldala | |||
Zalaerdőd község Veszprém megyében, a Sümegi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Zalaerdőd, Veszprém megye legnyugatibb települése a Kemenesalján, Vas és Zala megye határán fekszik.
A legközelebbi települések Hetyefő 2 km és a Vas megyei Keléd 3,5 km.
A legközelebbi vasútállomás (kb. 4,5 km) Dabronc a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon.
[szerkesztés] Története
Zalaerdőd nevét 1351-ben említette először oklevél Nauylad néven, mint a Nyavalád család birtokát. Első ismert birtokosa Nyavalyádi Henrik fia, Jakab volt.
Nevét 1426-ban is említette egy oklevél, mint Szentlászló Márton birtokát. Később a Marczali család kapta meg királyi adományként.
1454-ben Marczali János somogyi főispán az akkor lakatlan pusztát az erenyei pálosoknak adta, majd adományát 1458-ban Mátyás király is megerősítette.
Nyavalyád 1494-ben és 1496-ban az összeírásokban a Szent György vár tartozékaként szerepelt. Szentgyörgy vára a Marczaliaké volt.
A török időkig több birtokosa is volt, de határa nagyrészt az erenyei pálos rend birtoka volt. A török hódoltság alatt elnéptelenedett.
1650-től mint puszta, 1656-tól már mint lakatlan hely, majd Nyavalád a pápai monostor birtoka lett.
1702-ben települt újra a falut, az új telepesek – többek között - három évre szóló adómentességet, szabad költözködési jogot kaptak.
A 18. század közepe után a tüskevári konvert birtokaként szerepelt az összeírásokban.
1799-től, a Rokolyán–Nyavaládi közalapítványé, 1824-től 1945-ig, a Katolikus Vallásalap somlóvásárhelyi uradalmához tartozott.
Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után határának nagyobb része a Vallásalapítványé, majd az 1945-ös földosztáskor jutott a helybeliek kezére.
1910-ben 743 lakosából 741 magyar volt. Ebből 733 római katolikus, 10 izraelita volt.
A 20. század elején Zala vármegye Sümegi járásához tartozott.
[szerkesztés] Címerének magyarázata
Felső, zöld mezejében az aranyszínű korona azt jelképezi , hogy a község 600 éven át Zala megyéhez tartozott. A pajzs alsó, aranyszínű mezőjében látható zöld színű eke és tölgyfa az erdőgazdálkodást jelképezi, a kereszt pedig azt, hogy a község több mint ötszáz éven át a pálos szerzetesrend birtoka volt.[3]
[szerkesztés] Nevezetességei
- Római katolikus temploma - 1790-ben épült, későbarokk stílusban.
- A falu határában található egykori püspöki erdő egyike Veszprém megye legnevezetesebb kocsányos tölgyeseinek.[4]
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt volt plébános 1951-1974 közt Szakos Gyula, későbbi székesfehérvári katolikus püspök.
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

