Zalaerdőd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalaerdőd
Zalaerdőd címere
Zalaerdőd címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Bódis József Tibor[1]
Irányítószám 8344
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 241 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 14,70 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17,69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalaerdőd (Magyarország)
Zalaerdőd
Zalaerdőd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 03′ 05″, k. h. 17° 07′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 05″, k. h. 17° 07′ 37″
Zalaerdőd (Veszprém megye)
Zalaerdőd
Zalaerdőd
Pozíció Veszprém megye térképén
Zalaerdőd weboldala

Zalaerdőd község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaerdőd, Veszprém megye legnyugatibb települése a Kemenesalján, Vas és Zala megye határán fekszik.

A legközelebbi települések Hetyefő 2 km és a Vas megyei Keléd 3,5 km.

A legközelebbi vasútállomás (kb. 4,5 km) Dabronc a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaerdőd nevét 1351-ben említette először oklevél Nauylad néven, mint a Nyavalád család birtokát. Első ismert birtokosa Nyavalyádi Henrik fia, Jakab volt.

Nevét 1426-ban is említette egy oklevél, mint Szentlászló Márton birtokát. Később a Marczali család kapta meg királyi adományként.

1454-ben Marczali János somogyi főispán az akkor lakatlan pusztát az erenyei pálosoknak adta, majd adományát 1458-ban Mátyás király is megerősítette.

Nyavalyád 1494-ben és 1496-ban az összeírásokban a Szent György vár tartozékaként szerepelt. Szentgyörgy vára a Marczaliaké volt.

A török időkig több birtokosa is volt, de határa nagyrészt az erenyei pálos rend birtoka volt. A török hódoltság alatt elnéptelenedett.

1650-től mint puszta, 1656-tól már mint lakatlan hely, majd Nyavalád a pápai monostor birtoka lett.

1702-ben települt újra a falut, az új telepesek – többek között - három évre szóló adómentességet, szabad költözködési jogot kaptak.

A 18. század közepe után a tüskevári konvert birtokaként szerepelt az összeírásokban.

1799-től, a Rokolyán–Nyavaládi közalapítványé, 1824-től 1945-ig, a Katolikus Vallásalap somlóvásárhelyi uradalmához tartozott.

Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után határának nagyobb része a Vallásalapítványé, majd az 1945-ös földosztáskor jutott a helybeliek kezére.

1910-ben 743 lakosából 741 magyar volt. Ebből 733 római katolikus, 10 izraelita volt.

A 20. század elején Zala vármegye Sümegi járásához tartozott.

Címerének magyarázata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felső, zöld mezejében az aranyszínű korona azt jelképezi , hogy a község 600 éven át Zala megyéhez tartozott. A pajzs alsó, aranyszínű mezőjében látható zöld színű eke és tölgyfa az erdőgazdálkodást jelképezi, a kereszt pedig azt, hogy a község több mint ötszáz éven át a pálos szerzetesrend birtoka volt.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zalaerdőd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Magyar Állami Jelképek: Címerkereső (magyar nyelven) (html). Miniszterelnöki Hivatal. (Hozzáférés: 2011. szeptember 25.)
  4. Kocsányostölgy (magyar nyelven) (html). Országos Erdészeti Egyesület. (Hozzáférés: 2011. szeptember 25.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]