Balatonakarattya
Balatonakarattya Balatonkeneséhez tartozó belterületi településrész.
Közvetlenül a Balaton partján helyezkedik el, a 71-es főút keresztezi, és a Székesfehérvár–Balatonfüred–Tapolca vasútvonal itt éri el a Balatont. A település nevezetes arról, hogy a területétől egészen Balatonkeneséig a Balaton magaspartján jelentős tömegmozgások (suvadások) léptek, lépnek fel. A település középpontjában állt a több mint 400 éves Rákóczi-szilfa. Ez a fa jelölte egykor Zala és Somogy vármegyék határát a tavon halászóknak. A fa, amelyhez a legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte, 1968-ban száradásnak indult, utoljára 1987-ben zöldellt ki. A kidőlt fa ma emlékmű.
Jelenleg Balatonakarattya részönkormányzat. A település múltját és jelenét a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület jelenti. 1828-ban az egyesület alapítói alakították ki a települést. A szocialista rendszerben Balatonkeneséhez csatolták. 1989-ben a feloszlatott egyesület újraalakult. 2005-ben az üdülőtulajdonosok és a lakók nyomására részönkormányzatot hoztak létre a településen. Az egyesület azóta is következetesen kiáll a település érdekeiért.
A település egyebek között arról híres, hogy Kodolányi János egyik háza állt itt, amely eleinte nyári lakként, majd állandó lakásként szolgált. Kodolányi jó néhány fontos művét itt írta, mint az Emese álma regény-ciklust, vagy az Én vagyok c. művet.
