Tagyon
| Tagyon | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Veszprém | ||
| Kistérség 2012-ig | Balatonfüredi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Steierlein István[1] | ||
| Irányítószám | 8272 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 93 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 33,70 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2,76 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,90370°, k. h. 17,67956° | |||
| é. sz. 46,90370°, k. h. 17,67956° | |||
| Tagyon weboldala | |||
Tagyon község Veszprém megyében, a Balatonfüredi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Balaton-felvidéken, Nagyvázsonytól délre, Zánka és Szentantalfa közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
Tagyon Árpád-kori település. Nevét már 1292 említették egy oklevélben.
1317-ben a veszprémi püspök birtokai között találjuk. Károly Róbert király ekkor ismerte el a püspökség jogát a községre. Ettől kezdve fő birtokosa a püspökség lett aki a birtokot a sümegi uradalomból vezette az 1848-as jobbágy-felszabadításig.
A püspökség mellett a településen birtokosok voltak még a Gyulaffy és Pongrác családok is.
1333-ban a pápai tizedjegyzék egyházát is említette.
1531-ben a törökök ezt a falut is többször feldúlták, mely ez időtől egészen 1720-ig szinte lakatlanul állt, illetve egy-két jobbágy-család élt csak itt.Az 1700-as évek végére a falu újranépesült.
1910-ben 208 lakosából 206 magyar volt. Ebből 183 római katolikus, 17 református, 5 izraelita volt.
A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.
Tagyon híres bortermelő hely, a lakosság fő bevételi forrását már évszázadok óta bortermelése jelenti, máta itt is kezd kiépülni a borturizmus.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Római katolikus temploma
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||

