Zalaboldogfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalaboldogfa
Zalaboldogfa címere
Zalaboldogfa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Zalaegerszegi
Kistérség Zalaegerszegi
Jogállás község
Polgármester Luter Péter László[1]
Irányítószám 8992
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 329 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 31,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalaboldogfa (Magyarország)
Zalaboldogfa
Zalaboldogfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 53′ 54″, k. h. 16° 46′ 09″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 54″, k. h. 16° 46′ 09″
Zalaboldogfa (Zala megye)
Zalaboldogfa
Zalaboldogfa
Pozíció Zala megye térképén

Zalaboldogfa község Zala megyében, a Zalaegerszegi járásben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76-os főútról Bagodvitenyéd község nyugati részén, Bagod településrésznél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Bodogazonfalua néven (Boldogasszonyfalva).

1478-ban Bodogazzonfalwa, 1549-ben Boldogffolwa, 1627-ben Bodogfa, 1898-ban Zalaboldogfa néven írták nevét.

1428-ban már országos vásártartási jog-ot kapott Zsigmond királytól, e joga még 1479-ben is megvolt, tehát már ekkor a magyar városok közt tartották számon.

Zalaboldogfa egykori birtokosai az (ollári) Tompa, Loránti és (gersei) Pethő családok voltak, viszont az a 17. század közepénél megjelenik a Hajgató család[3], és majd ságodi Farkas Mihály megvásárolt egy birtokot a század második felében.[4] Onnantól leszármazottjai lesznek a Boldogfai Farkas család, akik fontos megyei közigazgatási szerepet fognak tölteni a következő évszázadokban, köztük: ságodi Farkas Mihály fia boldogfai Farkas János (†1724) aki alszolgabíró és utána helyettes főszolgabíró volt,[5] valamint ennek a fia boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai másodalispán,[6] akinek összesen 10 úrbéri birtoka, amelyek 697 úrbéri holdot alkottak megye szerte.[7]Ferenc fia boldogfai Farkas János (1741-1788) zalai első főjegyző volt,[8] és ennek a Jánosnak a fia boldogfai Farkas János (1774-1847) helyettes alispán volt.[9]

A 18. század közepén fokozatosan kezdett növekedni a helyi nemesi lakosság a házasságok révén. Dereskey Ferenc (1734-1785) és boldogfai Farkas Katalin (1701-1783) házassága után, ez a család szintén lett birtokos Boldogfán.[10] Szintén odakerült 1780-ban felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818), Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lányát[11] Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748-1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.[12]

Mária Terézia korában szerepelnek mint boldogfai birtokosok: Balla István, akinek 47 holja van, Dereskey János, akinek kevesebb mint egy holdja van, boldogfai Farkas Ferenc akinek 34 holdja, és Kovács Boldizsár akinek kevesebb mint 1 holdja van.[13] Később szentgyörgyvölgyi Horváth György (1806-1860) feleségül vette Szladovits Magdát (1809-1859), Szladovits József (1773-1829) és boldogfai Farkas Mária (1783-1819) lányát, és odaköltözvén ott halt meg.[14]

1910-ben 561 lakosa volt, melyből 555 magyar volt. Ebből 548 római katolikus, 9 evangélikus volt.

A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott.

Címerleírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezüst keretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs első arany mezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős-keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüst pólya, negyedig arany mezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi arany korona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű arany betűkkel. A jelképek magyarázata: Mindhárom jelkép IV. Béla Árpád-házi magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerinti történetre utal. Nevezetesen arra, hogy amikor a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznó-vadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpád-ház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1790/174.jpg
  4. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717 jan 20
  5. Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277.o.)
  6. Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254o.o.)
  7. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927-928.o.)
  8. Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255.o.)
  9. http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/iv.17.alispanok.es.szolgabirak.elotti.perek.pdf
  10. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 58.o.
  11. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 684.o.
  12. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó.(680.o.)
  13. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. (654.o.)
  14. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (604.o.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]