Zalaboldogfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalaboldogfa
Zalaboldogfai római katolikus templom
Zalaboldogfai római katolikus templom
Zalaboldogfa címere
Zalaboldogfa címere		 Zalaboldogfa zászlaja
Zalaboldogfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállásközség
PolgármesterÁmon Ferenc (független)[1]
Irányítószám8992
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség353 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség28,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,47 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 16° 46′ 11″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 16° 46′ 11″
Zalaboldogfa (Zala vármegye)
Zalaboldogfa
Zalaboldogfa
Pozíció Zala vármegye térképén
Zalaboldogfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaboldogfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalaboldogfa község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.

Boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770), Zala vármegyei alispán, táblabíró, címeres viaszpecsétje
Boldogfai Farkas János (1741–1788), Zala vármegye főjegyzője, helyettes alispán címeres viaszpecsétje

Fekvése[szerkesztés]

Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76-os főútról Bagod településnél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.

Története[szerkesztés]

Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Boldogasszonyfalva néven (Bodogazonfalua írásmóddal). 1478-ban Bodogazzonfalwa, 1549-ben Boldogffolwa, 1627-ben Bodogfa, 1898-ban pedig Zalaboldogfa alakban írták nevét.[3]

1428-ban már országos vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól, e joga még 1479-ben is megvolt, tehát már ekkor a magyar városok közt tartották számon.

Zalaboldogfa egykori birtokosai az (ollári) Tompa, Loránti és (gersei) Pethő családok voltak, viszont az a 17. század közepénél megjelenik a Hajgató család,[4] és majd alsóeőri Farkas Mihály (fl. 1656–1664), törökverő megvásárolt egy birtokot a század második felében.[5] Onnantól leszármazottjai lesznek a Boldogfai Farkas család, akik fontos megyei közigazgatási szerepet fognak tölteni a következő évszázadokban, köztük: alsóeőri Farkas Mihály fia boldogfai Farkas János (†1724) aki alszolgabíró és utána helyettes főszolgabíró volt,[6] valamint ennek a fia boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán,[7] akinek összesen 10 úrbéri birtoka, amelyek 697 úrbéri holdot alkottak megye szerte.[8] Ferenc alispán fia, boldogfai Farkas János (1741-1788) Zala vármegye főjegyzője volt,[9] és ennek a János főjegyzőnek a fiai, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774-1847) zalai helyettes alispán, jogász, táblabíró, alsó- és felsőbagodi birtokos, és boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, táblabíró, boldogfai földbirtokos voltak.[1].[10]

A 18. század közepén fokozatosan kezdett növekedni a helyi nemesi lakosság a házasságok révén. Dereskey Ferenc (1744-1785), idősebb Desreskey Ferenc földbirtokos és boldogfai Farkas Katalin (1701-1783) házasságából született; Dereskey Ferencné Farkas Katalin joga révén ez a család szintén lett birtokos Boldogfán.[11] Szintén odakerült 1780-ban felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818), Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lányát[12] Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748-1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.[13]

Mária Terézia korában szerepelnek mint boldogfai birtokosok: Balla István, akinek 47 holja van, Dereskey János, akinek nem volt úrbéri holdja, boldogfai Farkas Ferenc akinek 34 úrbéri holdja, és Kovács Boldizsár akinek se volt úrbéri holdja a településen.[14] Később szentgyörgyvölgyi Horváth György (1806-1860) feleségül vette Szladovits Magdát (1809-1859), Szladovits József (1773-1829) és boldogfai Farkas Mária (1783-1819) lányát, és odaköltözvén ott halt meg.[15]

Boldogfai Farkas János zalai helyettes alispán feleségével, besenyői és velikei Skublics Angélával elköltözött Bagodba, ahol több birtokot vásárolt. Öccsére, az agglegény boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabíróra ráhagyta a boldogfai birtokot és az ottani kúriát. Farkas Ferenc táblabírónak és késői feleségének, Joó Borbála (1811-1881) házasságából származó legidősebbik gyermeke, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, földbirtokos, aki kényszerült idős korára a zalaboldogfai földbirtokot eladni és testvéreivel osztozkodni. Édesanyja, boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála (1811-1881) halála után, a boldogfai major és jószágot eladták; házasság révén, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc Andráshidára költözött, ahol földbirtokos lett felesége, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) révén. Farkas Ferenc számvevő és Marton Zsófia gyermeke dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája, volt az utolsó tagja a boldogfai Farkas családnak, aki még Zalaboldogfán született. 1886-ban az Alsóbagodon lakó nemes Csertán Károly (1845–1919), zalai alispán már szerepelt mint Zalaboldogfa legjelentősebb földbirtokosa; az 1897-ben megjelent "Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár"ában Csertán Károly összesen 548 kataszter holdat birtokolt Boldogfán. Csertán Károly anyai nagyanyja; boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszony, szladeoviczi Szladovits József (1773-1829) táblabírónak a felesége, és egyben idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabírónak a húga volt.

Talán érdemes lenne megjegyezni, hogy emellett akkoriban Csertán Károlynak Alsóbagodban 224 kataszteri holdas földbirtoka is volt.[16] A következő zalaboldogfai földbirtokos a szintén alsobagódi lakos miskei és monostori Thassy Kristóf (1887–1959) országgyűlési képviselő lett, aki feleségül vette nemes Csertán Margit (1893–1982) kisasszonyt, Csertán Károly alispán lányát. 1945-ben Thassy Kristóf és neje Csertán Margit minden jogát veszítették el a zalaboldogfai uradamuk kapcsán. A zalaboldagfai Thassy uradalomból jelentős mennyiségű felszerelés került az újgazdákhoz. Többek között hat ekét, öt szekeret, négy szánt kaptak. Ezenkívül járom, henger, nehézborona, kukorica morzsoló stb. került a parasztok tulajdonába. A gazdaság állatállományából 15 lovat, tehenet, tinót, ökröt osztottak szét; a zalaboldogfai földműves szövetkezet is megalakult.[17]

1910-ben 561 lakosa volt, melyből 555 magyar volt. Ebből 548 római katolikus, 9 evangélikus volt.

A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott.

1925. szeptemberében Pehm József apátplébános felszentelte az renovált kápolnát és a két új harangját. Miskei és monostori dr. Thassy Kristófné Csertán Margit asszony töltötte be a zászlóanyai tisztet.[18]

Címerleírás[szerkesztés]

Ezüst keretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs első arany mezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős-keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüst pólya, negyedig arany mezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi arany korona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű arany betűkkel. A jelképek magyarázata: Mindhárom jelkép IV. Béla Árpád-házi magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerinti történetre utal. Nevezetesen arra, hogy amikor a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznó-vadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpád-ház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona a középkori egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Hajgató Gáspár (független)[19]
  • 1994–1998: Hajgató Gáspár (független)[20]
  • 1998–2002: Hajgató Gáspár (független)[21]
  • 2002–2006: Luter Péter László (független)[22]
  • 2006–2010: Luter Péter László (független)[23]
  • 2010–2014: Luter Péter László (független)[24]
  • 2014–2019: Luter Péter László (független)[25]
  • 2019-től: Ámon Ferenc (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
334
329
324
308
333
353
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,7%, cigány 0,2%, német 6,97%, horvát 0,16%. A lakosok 70,2%-a római katolikusnak, 1,14% reformátusnak, 7,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott).[26]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Kisboldogasszony kápolna
  • Keresztelő Szent János templom

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Alsóbagod (Zaslaboldogfa) anyakönyvi jegyzéke. familysearch. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.) az anyakönyvi bejegyzések 1712-től lelhetők fel
  4. ↑ Archivált másolat. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
  5. ↑ MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717 jan 20
  6. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)
  7. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254o.o.)
  8. ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927-928. o.)
  9. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255. o.)
  10. ↑ Archivált másolat. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
  11. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 58. o.
  12. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 684. o.
  13. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó.(680. o.)
  14. ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. (654. o.)
  15. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (604. o.)
  16. ↑ A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897). 150.-151.o.
  17. ↑ Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
  18. ↑ http://zalaikozlony.dfmk.hu/nagykep.php?nkepid=2710
  19. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  20. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  21. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  22. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  23. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  24. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  25. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  26. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zalaboldogfa&oldid=26112081”