| Kisbucsa |
| Közigazgatás |
| Ország |
Magyarország |
| Régió |
Nyugat-Dunántúl |
| Megye |
Zala |
| Kistérség 2012-ig |
Zalaegerszegi |
| Jogállás |
község |
| Polgármester |
Takács Ferenc[1] |
| Irányítószám |
8925 |
| Körzethívószám |
92 |
| Népesség |
| Teljes népesség |
478 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség |
54,32 fő/km² |
| Földrajzi adatok |
| Terület |
8,80 km² |
| Időzóna |
CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése |
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 46,81618°, k. h. 16,94216°46.81618, 16.94216 |
Pozíció Zala megye térképén
|
| é. sz. 46,81618°, k. h. 16,94216°46.81618, 16.94216 |
Kisbucsa község Zala megyében, a Zalaegerszegi kistérségben található.
Zalaegerszegtől 12 km-re fekszik. Az erdőkkel övezett nyugodt és szép környezet lehetőséget ad az év bármely szakában kirándulásokra, az erdők világának megismerésére. A Szévíz-medence értékes tőzegkincset rejt, melynek kiaknázása jelenleg is folyik. A bányaterületen vízívilág számos növény- és állatfaunája honos. A felhagyott bányatavaknál egyre többen hódolnak a horgászat nyújtotta örömöknek. A táj különleges szépsége a partokat övező füzek és nyárfák érintetlen harmóniája. A homokbányában a Pannon-tenger üledékének maradványai lelhetők fel. A táj vadászati szempontból kiemelkedő jellegű, nagy- és apróvadakban egyaránt gazdag. Erdők és mezők gyümölcseit, a különböző gomba fajokat tömegesen szedhetik a gombát jól ismerők. A mezei és erdei földutak kiváló lehetőséget nyújtanak a túrakerékpározást és motorozást kedvelőknek.
A település több évezredes létét igazolja, hogy a község területén fekvő homokbányában őskori emberi csontokat találtak. A későbbi kutatások során a kőkorszaki leletekre rétegződött kelta maradványokat hoztak felszínre. Bwucha-t, Bucha-t, Buc-ot, Bocha-t először 1268-ben említik az oklevelek. A falu nevének eredete az egyik forrás szerint a Bucsa patak. Más elképzelés szerint bolgár-szláv eredetű, amely a Buda névvel van összefüggésben. Fuxhoffer bencés atya úgy vélte – török nyelvtudása alapján –, hogy a Bucha, Buca nem más, mint egy őshonos szavunk, csak azt mi "Bükk"-nek ejtjük.[3] A mai falu határában feküdt az egykori Szenttamás település, melynek egy részét 1268-ban IV. Béla visszaadta a nemeseknek, később a kiegyezés idején a faluhoz csatolták. A falut XIV. században a Bucsai család, 1401-ben a Besenyő család birtokolta. Ekkor már két Bucsáról írtak: Egyházasbucsa és Pető Bucs. 1482-ben a magvaszakadt Bucsai Mátyás birtokát Egervári László szerezte meg. A XIV. században a két falu külön életet élt, más-más földesurakkal. A század végére mindkettő elpusztult, régi birtokos családjaik kihaltak. 1700-ban egy részét a Perneszi család birtokolta, majd 1848-ig a Horváth család. Birtokaik nagy része összefüggő erdő volt.
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]