Hosztót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosztót
Hosztót címere
Hosztót címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Major Lajos[1]
Irányítószám 8475
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 58 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 9,63 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 7,27 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hosztót (Magyarország)
Hosztót
Hosztót
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 05′ 13″, k. h. 17° 14′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 05′ 13″, k. h. 17° 14′ 28″
Hosztót (Veszprém megye)
Hosztót
Hosztót
Pozíció Veszprém megye térképén

Hosztót község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosztót Ajkától nyugatra, Vas megye határa közelében, Veszprémtől 60 km-re fekszik. A 84-es főút 4 km-re elkerüli, vasútvonala nincs.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a magyar hosszú melléknév és a tót népnév összetétele. Önmagukat szlovéneknek nevező szlávoktól lakott hosszú falu.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első lakói délszláv tótok voltak, akik Szlovéniából települtek ide a XI. századi katonai jellegű telepítések idején. Földjét 1271-ben vásárlással szerezték meg a Szalók nemzetség tagjai. Ettől kezdve a középkorban a Szalók nemzetség faluról elnevezett ága, a Hosszútóti család birtoka. Akkoriban a család Dunántúl gazdagabb középbirtokos nemessége közé tartozott és a XV. és XVI. században tevékenyen részt vett Zala és Veszprém megyék nemesi életében. A család a XVII. század évégén halt ki. Ezután sűrűn változtak urai és zálogbirtokosai. 1743-ban Gyulai Gál Gábor és felesége Kazi Julianna birtokába került, ez időtől kezdve az 1800-as évek elejéig a Gyulai Gál család birtokolta. 1890-es években a község nagybirtokosa Cecz József. Hosztótot 1737-ben újratelepítette Kelcz Ádám födesúr. Az új telepesek zömében németek voltak. A falu új temploma 1742-ben épült. Az újratelepítés után visszaállt a majorsági gazdálkodás. 1773. évi adatok szerint német falu, 1799-ben elegyes német falu, majd később már magyarnak falu. A község 1785-ben 216 főből és mindössze 29 házból állt. 1828-ban már 242 lakosa volt. Egyre jobban népesedett a község, 1910-ben 351, 1920-ban 391, 1934-ben 373 lakosa volt. A falut 1962-ben kapcsolták be az autóbusz-forgalomba. 1990 óta önálló önkormányzattal rendelkezik, közigazgatásilag a csabrendeki Körjegyzőséghez tartozik.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szántóföldeken gabonát és kapásnövényeket termesztettek. Állattenyésztésnél a szarvasmarha és a juhtenyésztés dominált. A XX. században a szarvasmarhatartásról a sertéstenyésztésre tértek át. Terményeiket, állataikat a jánosházi piacon értékesítették. 1945 előtt a lakosság nagy része a környező uradalmakban dolgozott. 1949-ben a népesség 90%-a mezőgazdaságból élt. A lakosság foglalkozási átrétegeződése a tsz-szervezés időszakában indult meg. Termelőszövetkezete 1959-ben alakult, taglétszáma 1965-ben 96 fő, összterülete 750 kh. 1974-ben egyesült a csabrendeki TSZ-el.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templom a XIII. századból, amit a XVIII-XIX. században átépítettek, bővítettek barokk és eklektikus stílusban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hosztót települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]