Nemesvámos

Nemesvámos
Nemesvámos címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Veszprém
Kistérség	Veszprémi
Rang	község
Polgármester	Sövényházi Balázs
Irányítószám	8248
Körzethívószám	88
Népesség
Teljes népesség	2712 fő (2007. január 1.) +/-
Népsűrűség	61,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	40,77 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nemesvámos Pozíció Magyarország térképén
Nemesvámos Pozíció Veszprém megye térképén
é. sz. 47.05751° k. h. 17.86735°47.05751, 17.86735
Nemesvámos weboldala

Nemesvámos (korábban: Vámos, Veszprémvámos) község Veszprém megyében, a Veszprémi kistérségben.

Fekvése

Veszprémtől délnyugatra 6 km-re fekszik a kis falu.

Története

Nemesvámos a Balaton-felvidéken, Veszprém szomszédságában, tengerszint felett mintegy 300–400 m-es magasságban fekvő község. Határában az őskortól kezdve megtelepült az ember, akit vonzottak a kedvező természeti feltételek: az erdők bőséges élelmet, építőanyagot, a patakok és erek tiszta ivóvizet biztosítottak az itt élőknek. A falu északi határát átszelő, a geológiai törésvonalban kialakult Veszprém-Tapolca főútvonal, illetve dél felől a Balaton felé vezető útvonal stratégiai jelentőségűvé tették a községet.

A község legértékesebb történeti emléke a magyar honfoglalás (895-900) előtti korszakokból a Balácán fennmaradt hatalmas kiterjedésű római kori (I-IV. századi) villagazdaság, amelyet elsőként Rhé Gyula veszprémi régész 1906-1912 között tárt fel. A feltárást azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal (1926, 1976-1989) folytatták s ma is folytatják.

A rekonstruált villagazdaság épületegyüttese és a romkert a veszprémi múzeum kiállítóhelyeként várja Európa és a világ más tájairól ideérkező vendégeket. A település a középkorban a Vámos nevet viselte, ami azt jelentette, hogy a lakosok vámszedési jogokkal bírtak. Történetét 1207-tól kezdve oklevelek segítségével kísérhetjük nyomon. A magyar uralkodók korában, az úgynevezett Árpád-korban (1000-1301) a település a király és királyné szolgálatában álló szabadok lakóhelye volt, akik a XIV-XV. században a nemesi osztály tagjaivá váltak. Királyi adót nem fizettek, de háború esetén - ha külső támadás érte az országot - saját költségükön kellett katonáskodniuk. Gazdaságilag kezdettől fogva Veszprém vonzáskörzetébe tartoztak. Veszprém I. István uralkodását (1000-1038) kezdve a vármegye és a püspökség központja, vásártartó és várral bíró erősség volt, amely háborúk esetén a vámosiaknak is menedéket nyújtott.

A magyar középkor végén a kisbirtokos nemesek mellett nagyobb birtokosok is megjelentek: 1488-ban többek közt a Fajszi Ányos famíliának, a veszprémi püspöknek és a veszprémi káptalannak is jelentős birtokai voltak Vámoson. Az egyházi birtokosok 1848-ig meghatározták a falu sorsát. A község 1552 után, Veszprém elfoglalását követően a Magyarország középső részét elfoglaló török birodalom határvidékévé vált, s a 15. - 17. században egyaránt adózott a magyar és török földesuraknak. A török katonai közigazgatás vallásilag türelmes volt a keresztényekkel, s ezzel szabad utat engedett a reformáció terjedésének. A 17. század folyamán Vámos tiszta református faluvá vált: az egyház fenntartásáról a nemesek gondoskodtak, fennmaradását is ok biztosították az ellenreformáció idején. A református lelkészek nevét 1612-től kezdve ismerjük.

Buda visszafoglalása (1686) és Magyarország felszabadítása után a falu megőrizte nemesi szabadságát. Az itt élő családok nagy része igazolta nemesi származását és ezáltal 1848-ig, a jobbágyfelszabadításig fenntartotta kiváltságait.

A községi önkormányzatot is a közbirtokosságba tömörült nemesek irányították. A nagybirtokosok közül a XVIII. században veszprémi káptalan is újjászervezte gazdaságát. A katolikusok az ő támogatásával szervezték meg plébániájukat 1773-ban. Ettől kezdve mindkét felekezet tartott fenn iskolát, amelyeket 1948-ban államosítottak. 1848-ban a polgári forradalom eltörölte a feudális viszonyokat, bevezette a polgári jogintézményeket. A volt nemesek a szabad parasztság részévé váltak.

Az egykori földesúri, közbirtokossági és jobbágyi birtokok különválasztása az 1856-1876 között lezajlott földbirtokrendezés (tagosítás) során történt meg.

1848 után a község földműveléssel, állattenyésztéssel (szarvasmarha, sertés, juh), erdőgazdálkodással és a balatoni hegyhátakon szőlőműveléssel foglalkozó agrártelepüléssé vált.

A lakosságnak 1910-ben közel 90%-a, 1941-ben 86%-a őstermelésből élt.1941-ben a 619 mezőgazdasági kereső 18%-a cseléd és napszámos, 72%-a birtokos volt. A birtokosok közül a 20-100 kh közötti birtokkategóriába 56, 100 kh hold felettibe 2 személy tartozott. 1945-ig a gazdagabb parasztok irányították a község, s a református egyház életét. A kisebbséget a szegény réteghez tartozó, főként jobbágy származású katolikusok tették ki. A két felekezet mellett a XX. században a kisegyházak is gyökeret vertek.

A polgári korszak birtokviszonyait az 1945-ös földosztás, társadalmi rendjét az 1949-1989 között kiépülő szocialista rendszer gyökeresen átalakította. A parasztokat erőszakkal termelőszövetkezetbe kényszeríttették, s olyan feltételeket teremtettek, hogy a lakosság jelentős része az iparban helyezkedett el. Helyben a termelőszövetkezet, majd az 1975 után megszerveződött nagyüzem, a Balatonfüred-Csopak Tája Mezőgazdasági Termelőszövetkezet teremtett munkaalkalmat, míg a munkások javarésze a veszprémi üzemekben kapott munkát.

A magyar középkor végén a kisbirtokos nemesek mellett nagyobb birtokosok is megjelentek: 1488-ban többek közt a Fajszi Ányos famíliának, a veszprémi püspöknek és a veszprémi káptalannak is jelentős birtokai voltak Vámoson. Az egyházi birtokosok 1848-ig meghatározták a falu sorsát.

Nevezetességei

• Balácapuszta
  Nemesvámos, illetve Veszprémfajsz határában, Balácapusztán található a római villagazdaság ásatási és kiállítási területe.

Balácán 1984. május 18. óta a múzeumi világnapon, illetve egy ahhoz közeli, május közepére eso szombaton római napot rendez a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság A Közép-Európában páratlan egykori római villagazdaság első emlékeit a XX. század legelején tárták fel, a munkák azóta is folynak. A kiállítás látványos, és igen nagy a tudományos jelentősége is. Palágyi Sylvia régész, az ásatások vezetője már nemzetközi kongresszust is szervezett és kiadványsorozatok is megjelentek a balácapusztai ásatásokról. Nagy gazdasági egység központja volt a balácapusztai épületegyüttes. Mintegy 30-40 fő- és 100 melléképület létezését feltételezik. A tulajdonos kb. 16 hektáros gazdaságát szabálytalan négyszögű kőfal vette körül. A földbirtok középpontjában állt a bérlő villája, hozzá csatlakozott a falakkal körülvett kert, a körítőfalon belül még további különböző funkciójú épületek álltak. Az építkezés 1. század végi, 2. század eleji megkezdése után a II-III. században alakították ki a központi, szabályos téglalap alakú épületrészt, amelyet különbözőképpen tagoltak, és más, kisebb egységekkel bővítettek. A részben fűthető, terrazo-padlós burkolatú folyosó három oldalról vette körül az épületet. Agyagból készített, nagyméretű plasztikus alaprajzmakett segíti a látogatókat a számozott épületrészek közötti tájékozódásban. A Dunántúl legjelentősebb villájának feltárási munkái, bár már a 18. század óta ismert római lelőhely volt Baláca, csak a 19. század elején, 1906-ban kezdődtek meg Rhé Gyula irányításával. Az első ásatási szakaszban, 1906-1926 között sok jelentős épületmaradvány előkerült, valamint a színek alapján megkülönböztetett sárga-lila,vörös, vörös-fekete illetve a válaszfalról származó fehér alapú falfestmények és különlegesen szép mozaikok, melyeket a Pompejiben talált képekhez hasonlítanak. A gránátalmafa, fácánok, mediterrán növények és állatok ábrázolása mellett e munkák azt is elárulják, milyen fejlett volt a környéken a szőlőművelés a rómaiak korában. Nem minden lelet maradt Balácán. A 20-as számú reprezentációs terem mozaikját a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el 1925-ben. A másik különleges, nagyméretű mozaikburkolat, a 31-es teremé, a helyszínen látható. Az ásatások során előkerült amphorák, tálak, terra sigilláták és más tárgyak a kiállítás tárlóiba kerültek. A terület teljes feltárása, a helyi leletek romkertszerű bemutatása, egy római kőtár kialakításával már elkezdődtek, de még további évtizedekig tartó munkára lesz szükség.

• Betyárcsárda (Veszprémi út)(A csárda jelenleg felújítás alatt áll.)

Messze földön híres, a régi időkben az épület egykor vámházként működött. Ma Betyárcsárdaként ismert hely, amely a Savanyú Jóska bakonyi betyár idejében élte fénykorát.

• Halomsír
• Huszárgaléria (Huszárok útja 1). (1848-as zászlók, öltözetek fegyverek, lószerszámok és díszek, a korabeli híradások másolatai és festmények).(A Huszárgaléria jelenleg már Lovason tekinthető meg.)
• Református templom (Kossuth Lajos u.) (barokk stílusban épült 1740-ben, 1790-ben bővítették).
• Római katolikus templom (Szent Máté) (Kossuth u. 24.) (copf, 1886)

Híres emberek

• Itt született 1783-ban Somogyi Gedeon nyelvész (Emléktáblája: Kossuth L. u. 29.)