Gáborjánháza
| Gáborjánháza | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Zala | ||
| Kistérség 2012-ig | Lenti | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Szekeres István[1] | ||
| Irányítószám | 8969 | ||
| Körzethívószám | 92 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 75 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 14,79 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,07 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46,63244°, k. h. 16,41937° | |||
| é. sz. 46,63244°, k. h. 16,41937° | |||
Gáborjánháza község Zala megyében, a Lenti kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Az szlovén határ közelében fekszik Hetés tájegységben. Legközelebbi települések: Bödeháza, Szijártóháza. A környék jelenlegi felszíne főleg az Ős-Mura hordalékából és az azóta rárakódott lösztől és portól alakult ki az évszázadok alatt. A vidék éghajlatát elsősorban az Alpok, az Adriai-tenger és az Atlanti-óceán határozza meg. Az ország egyik legcsapadékosabb vidékei közé tartozik. Az éghajlati tényezők kedvezőek a növénytermesztésre és állattenyésztésre, bár a talaj minősége nem a legmegfelelőbb.
A falu környéke síkság, ahol az emberek évszázadok óta mezőgazdaságból éltek. Határában sok az erdő, főleg tölgy, éger és nyárfa jellemző. A ligetek közt főleg kökény, csipkebogyó és bodza található. Védett növényekben és állatokban gazdag, főleg a ragadozó madarak gyakoriak, de sok a vaddisznó, a szarvas és az őz is.
Története [szerkesztés]
A település nevét 1389-ben említik először Gabrianhaza néven, mely valószínűleg az első, itt letelepült személy nevéből ered. Ezután bizonyíthatóan az alsólendvai Bánffy család birtokai közé került. 1690-ben az Esterházy család vette át a terület fölött a tulajdoni jogot.
A trianoni békeszerződés után határmenti faluvá vált. Mivel így elszakadt Lendvától, ahová eddig felekezetként tartozott, 1928-ban megalapították a különálló lelkészséget. Ennek következtében 1932-34-ben megépült az azóta is álló katolikus templom, melyben egy 1626-ban, Grazban öntött harang található.
A II. világháború után a falu hanyatlásnak indult a közeli jugoszláv határ és a határsáv miatt. A lakosság száma folyamatosan csökkent, mely még ma is tart. Jelenleg közel 80 fő él a településen, de közöttük is sok az idős, egyedülálló ember.
A vidékre és így Gáborjánházára is jellemző a hetési szőttes, fonás, szövés. A faluban üzemelt sokáig egy hetési szőttest előállító kézműipari üzem, mely ma már nem üzemel. A faluban üzemel könyvtár, élelmiszerbolt, valamint négy falut ellátó falugondnoki szolgálat.
Nevezetességei [szerkesztés]
A falu központi helyén található a harmincas években épült katolikus templom, mely a falukép egyik meghatározója. A nyugodt környezet és a vadban gazdag környék csábítóan hat az idelátogatókra. Aki pihenésre vágyik, az megtalálja a számításait ebben a kis hetési községben.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Gáborjánháza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
|||||||

