Zala vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zala vármegye
Zala vármegye címere
Zala vármegye címere

Központ Zalaegerszeg, Zalavár
Népesség
Népesség 404 699 (1891)
Nemzetiségek 74% magyar
20% horvát
5% szlovén
1% német
Földrajzi adatok
Terület 5 995  km2
Térkép
Zala.png
Zala vármegye térképe
Zala county map.jpg
Zala vármegye domborzati térképe

Zala vármegye (latinul: Zaladiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság nyugati részén. Területe Magyarország, Horvátország és Szlovénia között van felosztva.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye domborzata vegyes, a síkságba ékelődnek dombok és keleten a Bakony déli lába is érintette a vármegye területét. Legfontosabb folyói a Zala és a Mura. Északról Vas és Veszprém vármegyék, keletről Veszprém és Somogy vármegyék, délről Horvát–Szlavónország, nyugatról pedig Ausztria határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején a Zalavár közelében fekvő Kolonvár központtal, azaz Kolon vármegye néven, valószínűleg a Vérbulcsú nemzetség birtokaira alapozva Zalavár ekkoriban királyi udvarház lehetett. Amikor az ispán Kolonvárból Zalavárba költözött, akkor Zalavár az új nevén Zala vármegye központja lett. [1]

A török hódoltság alatt nagy része továbbra is magyar kézen maradt.

1920-ban területét Magyarország és Jugoszlávia között osztották fel, 1919-ben nyugati részén létrejött a Vendvidéki Köztársaság, amit a Vörös Hadsereg vert le. 1941 és 1945 között Zala vármegye területe kiegészült az 1920-ban elcsatolt résszel, ám 1945 után visszaállt a második világháború előtti helyzet.

A háború után, 1946-ban a Balatonfüredi járást Veszprém megyéhez csatolták. Az 1950-es megyerendezés során a megye határai jelentősen megváltoztak. Zalaegerszegtől északra néhány addig Vas megye területéhez tartozó községet idecsatoltak, és Zalához került pár Nagykanizsától délre fekvő Somogy megyei község is. Keleti, a Balatonnal szomszédos területeit (a Tapolcai, Keszthelyi és Sümegi járásokat) Veszprém megye területéhez csatolták.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vármegye összlakossága 1891-ben 404 699 személy volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Járási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1886-tól írta előt a vármegyéknek törvény, hogy állandó járási székhelyeket jelöljenek ki,[2] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek. 1887-től az első világháború végéig a vármegye járási beosztása az alábbiak szerint alakult (zárójelben a járás székhelye):

  1. Alsólendvai járás (Alsólendva)
  2. Csáktornyai járás (Csáktornya)
  3. Keszthelyi járás (Keszthely)
  4. Letenyei járás (Letenye)
  5. Nagykanizsai járás (Nagykanizsa)
  6. Novai járás (Nova)
  7. Pacsai járás (Pacsa)
  8. Perlaki járás (Perlak)
  9. Sümegi járás (Sümeg)
  10. Tapolcai járás (Tapolca)
  11. Zalaegerszegi járás (Zalaegerszeg)
  12. Zalaszentgróti járás (Zalaszentgrót)
  13. Balatonfüredi járás (Balatonfüred, 1908-ban alakult)

Az első világháború után (a trianoni békeszerződés által 1920-ban megerősítve) a túlnyomó részt horvátok lakta Muraközt, vagyis a Csáktornyai és a Perlaki járást Jugoszláviához csatolták, ezek ekkor megszűntek. Ugyancsak elcsatolták a Muravidék szlovén-magyar vegyes lakosságú területét, vagyis az Alsólendvai járás mintegy felét magával Alsólendvával, ezért e járás megmaradt része számára új székhelyet jelöltek ki Zalabaksán. Ez azonban csak átmeneti megoldás volt, 1925-től már Lenti lett az Alsólendvai járás székhelye. 1920 és 1941 között tehát Zala vármegyében 11 járás volt.

1941-ben Magyarország elfoglalta a vármegye addig Jugoszláviához tartozó területeit, ekkor újraszervezték a Csáktornyai és a Perlaki járást. Az 1920 óta csonka Alsólendvai járás nevét székhelye után Lenti járásra változtatták, viszont a Muravidék visszaszerzett területén a trianon előtti székhellyel újra létrehozták az Alsólendvai járást. 1941 és 1945 között tehát a vármegyében 14 járás volt.

A második világháború után visszaállt az 1941 előtt országhatár, és a járási beosztás is azzal az eltéréssel, hogy a Lenti járás nevét nem változtatták vissza Alsólendvaira. Az utolsó változás 1946-ban következett be, amikor a Balatonfüredi járást Veszprém vármegyéhez csatolták, így az 1950-es megyerendezést megelőzően Zala vármegyéhez 10 járás tartozott.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1871. évi községi törvény alapján a megyében csupán Nagykanizsa alakult rendezett tanácsú várossá. A megyeszékhely, Zalaegerszeg polgárai nem kívánták vállalni a ranggal járó többletterheket, így csak több országos politikus többszöri közbenjárására került sor a település várossá alakulására 1885-ben. Ezután a vármegye területén egészen 1954-ig nem kapott városi címet egyetlen más település sem.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Györffy György. 23 / Új alapítások – az egyház és az állam fejlesztése., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  2. 1886. évi XXI. törvénycikk (a törvényhatóságokról)