Mindszenty József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mindszenty József
Mindszenty-Jozsef MK.jpg
Mindszenty József bíboros
Az ima embere
Életrajzi adatok
Születési név Pehm József
Született 1892. március 29.[1]
Csehimindszent
Elhunyt 1975. május 6. (83 évesen)
Bécs
Munkássága
Vallás római katolikus

Hivatal veszprémi püspök
Hivatali idő 1944-1945
Elődje Czapik Gyula
Utódja Bánáss László

Hivatal esztergomi érsek
Hivatali idő 19451973
Elődje Serédi Jusztinián
Utódja Lékai László
Érseki címere
Mindszenty József szülőháza Csehimindszenten
Mindszenty József szobra Csehimindszenten

Tiszteletre méltó Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József (Csehimindszent, 1892. március 29.Bécs, 1975. május 6.) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek utóda. A magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pappá szentelésétől érseki kinevezéséig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kispapként a szombathelyi szemináriumban nevelkedett.[1] 1915-ben gróf Mikes János megyés püspök szentelte pappá a szombathelyi székesegyházban. 1919-ben a kommün idején internálták, püspökével együtt. Még ebben az évben Zalaegerszegre, a Mária Magdolna templomba kapott plébánosi kinevezést.

1944. március 4-én XII. Piusz pápa veszprémi püspöknek nevezte ki. 1944. március 25-én az esztergomi bazilikában Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek szentelte püspökké.[2]

Hivatalát március 29-én, épp születésnapján foglalta el. Jelmondatául a „Devictus vincit” (legyőzetve győz) mondatot választotta. Szigorú és következetes munkája során számos iskolát és plébániát alapított.

Nevéhez fűződik az a tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg a dunántúli püspökök. A levelet személyesen adta át Szálasi miniszterelnök-helyettesének. Két hét múlva papjaival együtt letartóztatták. Sopronkőhidán raboskodott, majd az Isteni Megváltó Leányai apácarend soproni kolostorában házi őrizet alatt tartották. 1945. április 20-án visszatért püspöki székhelyére, Veszprémbe.

Érseki kinevezésétől felmentéséig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 március 29-én súlyos cukorbetegségben meghalt az esztergomi érsek, Serédi Jusztinián hercegprímás. 1945. szeptember 8-án XII. Piusz esztergomi érsekké nevezte ki. Két nap gondolkodási idő után alávetette magát a pápai akaratnak, és 1945. október 7-én Esztergomban beiktatták új hivatalába. 1946. február 21-én nevezték ki bíborossá.

A kommunista hatalom súlyos támadásokat indított az egyházak ellen, amely támadásokat Mindszenty igyekezett következetesen visszaverni, mígnem 1948. december 26-án letartóztatták és az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. Pszichotróp szerek hatása alatt minden ellene felhozott vádat elismert. Legfőbb kínzója Décsi Gyula volt. Számos jegyzőkönyvet Sulner László írásszakértő és felesége írt alá, de Mindszenty sajátkezűnek feltüntetett vallomásait is ők hamisították. A Budapesti Népbíróság a IX. 254/1949 számon lefolytatott[1] koncepciós perben Mindszentyt életfogytig tartó fegyházra ítélték (1949. február 8.), de betegsége és a nyugati nyomás miatt később házi őrizetbe került Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben. XII. Piusz pápa 1949. február 12-én kiközösített mindenkit, aki részt vett Mindszenty elítélésében. Az Acerrimo Moerore kezdetű apostoli levelében nyilvánosan elítélte a bíboros bebörtönzését és kiemelte a per során tanúsított nem megfelelő bánásmódot.

Innen szabadult 1956. október 30-án, amikor Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy, Molnár Bertalan és Deák János hadnagyok Felsőpetényből Rétságra, majd Budapestre vitték.[3] Az 1956-os forradalom utolsó napjaiban rádióbeszédeket mondott, budavári rezidenciáján fogadta a külföldi delegációkat, és azonnal fölmentette hivatalukból a kommunistákkal kollaboráló papokat. 1956. november 4-én a Parlamentből, ahová Tildy Zoltán hívta be, kénytelen volt az amerikai követségre menekülni, mert Budapestet ellepték a szovjet tankok, és vérbe fojtották a forradalmat. Mindszenty az egyik kiemelt közellenséggé vált.

1971. szeptember 28-án a Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően - szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán - elhagyta Magyarországot. Amikor VI. Pál pápa találkozott vele, neki adta mellkeresztjét és gyűrűjét. Mivel látta, hogy ez a megállapodás személyi szabadságát sérti (a Vatikánt nem hagyhatta volna el, nem pasztorálhatott volna, és nem érintkezhetett volna a Magyarországról elmenekült honfitársakkal), saját akaratából – a Szentszék nem akadályozta meg a döntését – az egyházjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumba, a Pázmáneumba utazott és haláláig ott élt. Ez idő alatt a világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta híveit.

Koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott. Mindszenty hat pontból álló kommünikét adott ki, s ebben a világ közvéleménye számára világosan megindokolta, miért nem mondhat le a magyar prímás ezekben a drámai időkben. A katolikus egyház modern történetében ugyancsak példa nélkül állt, hogy az Egyházfő ilyen magas rangú főpapot letegyen a székéből.[forrás?] (Lemondatása Kádárék követelése volt, s ennek fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt egyházi személyeket.)

Miután Mindszenty József bíboros-prímás-érseket felmentették tisztségéből, utódjaként 1974-ben Lékai László addigi veszprémi apostoli kormányzót áthelyezték az esztergomi főegyházmegye apostoli kormányzójává. (Majd 1976. február 12-én VI. Pál pápa kinevezte esztergomi érseknek, és május 24-én bíborosi címet kapott.)

Felmentésétől haláláig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentszék általi megaláztatás ellenére folytatta pasztorációs útjait,[4] de vesebaja egyre súlyosbodott, amelyhez prosztatarák is párosult. Ez utóbbi műtéti beavatkozást igényelt, s ezt el is végezték az érseken, dr. Bianchi vezetésével. Az altatásból azonban már nem ébredt föl.

1975. május 6-án halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el, majd a rendszerváltás után, 1991. május 4-én az esztergomi érseki kriptában talált végső nyugalomra az esztergomi bazilika altemplomában. [5]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ügyében a Legfőbb Ügyészség 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. Ezt a rehabilitálási eljárást hivatalosan 2012-ben zárták le.[1]

Az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban állandó kiállítás mutatja be Mindszenty életét. Állandó kiállítás nyílt 2012-ben Szombathelyen, a püspöki palotában is. Ugyanebben az évben emléktáblát avattak a város egykori szemináriuma (ma egyházmegyei kollégium) falán. Szobra áll többek között Zalaegerszegen.[1]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindszenty József első budapesti köztéri szobra
(Budapest, XVI. ker., Templom tér)
Mindszenty József szobra Zalaegerszegen
A hercegprímás mellszobra az egri bazilikában
Emlékoszlopon elhelyezett dombormű, Budapest XII. kerület, Csaba utca 5.
Mindszenty József szobra Budapest XII ik kerületében a Mindszenty téren

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az édesanya, Budapest, 1916.
  • Zala segélykiáltása, Zalaegerszeg, 1927.
  • Padányi Biró Márton [1] veszprémi püspök élete és kora, Zalaegerszeg, 1934.
  • Igazság és szeretet. Mindszenty hercegprímás beszédeiből 1945-46., Budapest, 1946.
  • Mindszenty okmánytár. Pásztorlevelek, beszédek, nyilatkozatok. Szerk. Vecsey József. München, 1957
  • Esztergom, a prímások ezeréves városa, Bécs, 1973
  • Emlékirataim, Vörösváry, Toronto, 1974.
  • Napi jegyzetek. Amerikai követség 1956-1971 Szerk. Csonka Emil, Vaduz, 1979.
  • EGY TRAGIKUS SORSÚ NEMZET Nem kiadott mű a Mindszenty-Stiftung tulajdonában
  • Hirdettem az igét (1989, Budapest, Romhányi László kiadása)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Kacsoh Dániel (2012.). „Százhúsz éve született Mindszenty József bíboros”. Esztergom-Budapest 10 (1), 9. o. Hozzáférés ideje: 2012. április 9.  
  2. Mindszenty kalendárium.
  3. A Szív (A Jézus Szíve Szövetség Hetilapja) XL. évf. 1. szám. Budapest, 1956. november 3.
  4. 1975-ben, kevéssel halála előtt, Mindszenty egy hétre ellátogatott Venezuelába, a venezuelai magyar közösséghez, a Venezuelában tartozkodó ismerőse, boldogfai Farkas Endre vezérkari őrnagy meghívására. Az ünnepségek során megismerte az ottani kolóniát. Ez után a látogatás után egy rövid időre Kolumbiába utazott, és ott Lenz Klárával, Lenz Ferenccel és Gróza József atyával találkozott, akik a kolumbiai magyar közösséget képviselték. Visszaútján - gyenge egészségi állapota miatt - ismét Venezuelában állt meg, és beszélgetett Kunckelné Fényes Ildikó venezuelai magyar hölggyel, aki egy idő után teljesítette Mindszenty kérését, hogy a külföldi magyarok kapcsolatot tartsanak, és ismerjék egymást. Kulckelné Fényes Ildikó megalapította a LAMOSZSZ-t (Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége), ami azóta máig sikeresen működik.
  5. Húsz éve volt Mindszenty József újratemetése, mult-kor.hu, 2011. május 4.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mindszenty József: Emlékirataim. 4. kiadás, Szent István Társulat, Budapest, 1989, ISBN 963-360-485-0
  • Csonka Emil: A száműzött bíboros. Babits Kiadó, Szekszárd, 1993, ISBN 963-7806-89-X
  • Balogh Margit: Mindszenty József. Elektra Kiadóház. Bp., 2002.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Serédi Jusztinián
Esztergomi érsek
1945–1973
Utódja:
Lékai László