Magyar Kommunista Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Kommunista Párt

MKP logó.png
Adatok
Elnök Rákosi Mátyás
Utolsó vezető Rákosi Mátyás

Alapítva 1944 november 5.[1]
Feloszlatva 1948. június 12.[1]
Elődpárt Kommunisták Magyarországi Pártja
Utódpárt Magyar Dolgozók Pártja

Ideológia Sztálinizmus, kommunizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét 19451948
Hivatalos színei vörös

A Magyar Kommunista Párt (MKP) 1944 októberében, a szovjet csapatok bevonulását követően újjáalakult kommunista párt volt, amely ténylegesen csak 1944. november 5-én jött létre Szegeden.

Alapítók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pártot a Szovjetunióból hazatérő kommunisták által megalakított Központi Vezetőség hozta létre, ennek tagjai voltak Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő, Nagy Imre, Révai József. 1945 februárjának végén, Budapest felszabadulása után a Magyarországon illegalitásban működő Központi Bizottság is csatlakozott a kezdeményezőkhöz, és a párt főtitkára Rákosi Mátyás lett.

A párt programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MKP az ország újjáépítését és demokratikus átalakítását tűzte ki célul, földreformot ígért és a vasút teljes helyreállítását. A kommunisták minden, a náci Németországgal együttműködő háborús bűnöst felelősségre kívántak vonni.

1946 tavaszán, a Baloldali Blokk elnevezésű tömörülésre támaszkodva elérte, hogy közös harc induljon a munkásegység megteremtésére, a polgári pártok visszaszorítására. Még ebben az évben államosították a bányákat és törvényerőre emeltették a hároméves terveket.

1947-ben államosították az ország jelentős bankjait és a 100 főnél többet foglalkoztató ipari üzemeket.

A hatalom megszerzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1945. évi országgyűlési választásokon a szavazatok 16,96%-át[2] szerezte meg, 1947-ben pedig 22,25%-át, ezzel a Parlament legnagyobb pártjává vált. Az 1947-es választásokat nevezték „kékcédulás választás”-nak: aki a választás napján nem tartózkodott a lakóhelyén, az a választási bizottságtól elkért kék színű névjegyzék-kivonat segítségével bárhol szavazhatott az országban. Az MKP vezetése, felhasználva a Belügyminisztériumot és a Gazdasági Főtanács forrásait, nagyszámú hamis cédulát nyomtatott ki, majd ezeket kiképzett aktivisták segítségével – egy ember általában 10-20 szavazatot adott le – fel is használta a választások napján.

Gazdasági és társadalmi aktivitása, az elért gazdasági eredmények miatt 1948-ban lehetőség adódott a politikai paletta átrendezésére: az MKP magába olvasztotta a Nemzeti Parasztpártot, majd az MSZDP-vel való egyesülés eredményeként megalakította a Magyar Dolgozók Pártját.

A folyamat során Magyarország polgári pártjai olyan veszteségeket szenvedtek, hogy nem voltak képesek komoly ellenállást kifejteni az újonnan létrejött MDP-vel szemben, így az a politikai hatalom egyedüli birtokosává vált, s megteremtette a proletárdiktatúrát.

Országgyűlési választásokon elért eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választások Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1945-ös*
801 999 16,96% 70 17,11% kormánypárt
1947-es*
1 111 001 22,25% 100 24,33% kormánypárt

* Önálló eredményei, a Baloldali Blokk részeként

Megjegyzések

  • 1947-ben csalással nyert választást. Lásd: kékcédulás választás
  • 1948-1949-ben kiépítette az egypártrendszert, minden más pártot betiltott
  • Utolsó utódpártja az MSZMP 1989-ig, a valódi demokráciát nélkülöző választások eredményeként volt hatalmon.
  • 1989. október 7-én, a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusán új párt létrehozásáról döntöttek. Demokratikus alapszabályt fogadtak el, az átlépők elhagyták a párt nevében szereplő „munkás” szót is. A Magyar Szocialista Párt jogutódként örökölte az állampárt vagyonát.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Magyarországi Politikai Pártok Lexikona (1846-2010) (Budapest, Gondolat Kiadó, 2011) 296-297. o.
  2. Vokscentrum