Czapik Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czapik Gyula
Czapik Gyula (1887-1956).jpg
Czapik Gyula (1887-1956)
Életrajzi adatok
Született Szeged, 1887. december 3.
Elhunyt Budapest, 1956. április 25. (68 évesen)
Munkássága
Felekezet római katolikus
Felavatás 1910. augusztus 14.

Hivatal veszprémi püspök
Hivatali idő 1939-1943
Felszentelés 1939. július 26.
Elődje Tóth Tihamér
Utódja Mindszenty József

Hivatal egri érsek
Hivatali idő 1943-1956
Elődje Szmrecsányi Lajos
Utódja Brezanóczy Pál

Czapik Gyula (Szeged, 1887. december 3.Budapest, 1956. április 25.) nyomdász, veszprémi püspök, majd egri érsek.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja könyvkereskedő és nyomdatulajdonos. Kitanulta a nyomdászmesterséget, egy ideig igazgatója volt a „Korda Nyomda és Könyvkiadó Vállalat”nak. A gimnáziumot szülővárosában, a teológiát Temesváron és Bécsben végezte. 1910. augusztus 14-én, Bécsben pappá szentelték.[1] Nákófalván káplán, s 1911-től az Augustineumban képezte tovább magát.[2] 1912-ben avatták doktorrá. Volt káplán, teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, egyházmegyei ügyész, rövid ideig Horthy Miklós gyermekeinek nevelője is. Szerkesztette a „Havi Közlöny”, a „Die Zeitung” és a „Temesvári Újság” c. lapokat.[1] 1916-tól negyszemináriumi prefektus, 1918-tól egyházmegyei ügyész, 1919-ben szemináriumi aligazgató.[2] A román megszállás miatt Budapestre költözött, az „Egyházi Lapok”, a „Magyar Kultúra” és A Szív szerkesztőjeként dolgozott. Az utóbbit Magyarország legnagyobb példányszámú hitbuzgalmi hetilapjává fejlesztette.[1] 1922-ben kinevezték pápai kamarássá, 1929-től nagyváradi kanonok, 1930-tól szalócmonostori címzetes apát, 1935-ben pápai prelátussá nevezték ki. Veszprémi püspökké 1939. július 19-én nevezték ki, július 26-án szentelték fel és az egyházmegye kormányzását szeptember 26-án átvette. 1941 októberétől autóbaleseti csigolyatörése miatt hosszú ideig betegeskedett.[2] Önálló lelkészséget szervezett a megyében, 1941-ben Balatonfőkajáron, 1943-ban Balatonfűzfőn, Pápán (Szent Anna) és Pétfürdőn.[1] Az egri érseki székbe 1943. május 7-én nevezték ki, melyet június 30-án foglalt el.[2] 1943 és 1944 között apostoli kormányzóként irányította a veszprémi egyházmegyét is.[1] Az iskolák államosítása után 1948. szeptember 21. és október 2. között Rómában tárgyalt. Az 1950/34. törvény erejű rendelet kiadása után szorgalmazta 5-6 000 nővér és 100-150 szerzetes szociális otthoni elhelyezését. Részt vett az állam és az egyház viszonyát rendezni kívánó tárgyalásokon és nemzetközi békemozgalmakban. 1951 és 1956 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, 1943 és 1956 között az Actio Catholica ügyvezető elnöke. A személyi kultusz éveiben a körülményekhez alkalmazkodva vezette a magyar katolikus egyház ügyeit.[2] Az egri főszékesegyházban nyugszik.[1]

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Novéna Jézus Szent szívéhez. Budapest. 1922.
  • Keresztény államtan. Budapest. 1923.
  • Könyörülj rajtunk, Uram! Budapest. 1934.
  • Temető-könyv. Budapest. 1960.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Orbán Sándor: Egyház és állam (1945-1950.) Budapest. 1962.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f mek.iif.hu URL hozzáférés – 2009. január 15.
  2. ^ a b c d e Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 2. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 1998. 306-307. p.