Lenz Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lenz Klára
Lenz Klára 00.jpg
Lenz Klára
Született 1924. június 30.
Budapest
Elhunyt 2013. február 16. (88 évesen)
Madrid, Spanyolország
Nemzetisége magyar

Lenz Klára Mária Hermina (Budapest, 1924. június 30.Madrid, 2013. február 16.) magyar gobelinművész, világutazó.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lenz Klára fiatal korában

Lenz Klára Budapesten 1924. június 30-án, jómódú földbirtokos és nagykereskedő család második gyermekeként született. Apja Lenz József (1897–1965), és anyja Topits Klára (1901–1993) volt. A házasságukból három fiúgyermek és egy lány (Klára) született. Iskoláit Budapesten és Svájcban végezte. Korán férjhez ment boldogfai Farkas Endre katonatiszthez, és házasságukból két gyermek: egy fiú (Ákos, 1944) és egy lány (Theodora, 1946) született. A második világháborút követően családjával és szüleivel emigrációba kényszerült. Németországon és Svájcon át először Venezuelába mentek, majd Kolumbiában telepedtek le. Magyarországhoz való ragaszkodása az emigráció egész ideje alatt megmaradt benne és családjában, ezt számos alkotásával, azok motívumaival szemléletesen igazolta.[1]

Élete végéig, körülbelül 100 gobelint készített, 83 országot járt be és hat nyelven beszélt (magyarul, németül, spanyolul, angolul, franciául és olaszul).

1975-ben Kolumbiában, Lenz Ferenncel, testvérével, fogadta Mindszenty Józsefet a kolumbiai magyar közösség nevében, hiszen férje boldogfai Farkas Endre családja ismerte a hercegprímás a zalaegerszegi plébános évei óta. Még Magyarországon személyes látogatásokat tett Mindszenty a Lenz családnál, akiktől szeretetcsomagokat kapott 1946-ban a háború után.

1994-ben Dr. Matits Ferenc művészettörténész könyvet szerkesztett Lenz Kláráról Budapesten, ahol gobelinjei találhatók. Számos művét a nyékladházi kultúrházban és a nürembergi múzeumban állandó kiállításban tartanak.

A halálát várván elrendelte a saját mauzóleum építését Kolumbiában, a "Nueva Debrecen" nevű családi birtokban, egy kisebbik telken, ami temetőként szolgált, miután apja, Lenz József pápai engedélyt kapott hozzá. A saját koporsóját is elkészítette, és a bogotai lakás pincéjében tartotta. Az egészsége fokozatos romlása után a családja eladta a kolumbiai házát, 2007-től Spanyolországban tartózkodott lányánál a haláláig 2013-ig.

"Skrupulus nélküli emberek, sajnos igen sokan élnek a világban. Felhasználták édesapám idős korában bekövetkezett betegségét, jóhiszeműségét. Enyhén szólva eltulajdonították nagy értékű keleti, perzsa stb. szőnyegeit, híres festőktől származó festményeit. E festők képei mind a Louvreban és Pradóban, mindpedig más múzeumokban is féltve őrzött kincsek. E nagy veszteségének illetve ezekkel kapcsolatos műélvezet hiányának "pótlására", e kettőnek - a szőnyegek és a festmények - kombinálásával kezdődött meg ezirányú alkotó tevékenységem" - Lenz Klára, 1994.[2]

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Azték Isten (56x44cm)
  • Safari (tigris -zebrák -oroszlánok -elefánt - leopárd - teve) (125x56cm)
  • Inka űrhajósok (58x53cm)
  • Ezeregy éjszaka (156x75cm)
  • Tűzmadár(56x43cm)
  • Kékpáva broméliákkal (108-84,5cm)
  • Vitézség (38x30cm)
  • A Fáraó vadászata(146x71cm)
  • Dáma és az énekes (143-100cm)
  • Egyszarvú (49x36cm)
  • Sziam (57x45cm)
  • Tulipánok (56x43cm)
  • Farkas (58x38cm)
  • Tairona isten (53x35cm)
  • Pegazus (51x30cm)
  • Paradicsommadár (34x16cm)
 GALÉRIA

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyékládháza falikárpitok állandó kiállítás (vegyes)
  • München falikárpitok állandó kiállítás (vegyes)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.nyekladhaza.hu/nyekladhazi-vagyok/szabadido/kiallitasok/185-lenz-klara-falikarpitjai.html
  2. Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]