Lenz Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lenz Klára
Lenz Klára 00.jpg
Lenz Klára
Született 1924. június 30.
Budapest
Elhunyt 2013. február 16. (88 évesen)
Madrid, Spanyolország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festő

Lenz Klára Mária Hermina (Budapest, 1924. június 30.Madrid, 2013. február 16.) magyar gobelinművész, világutazó.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lenz Klára fiatal korában
Farkasné Lenz Klára és kislánya Farkas Teódora Zürichben 1946-ban a 260-D Mercedes Benz gépkocsija előtt (amelyet magukkal vittek Dél-Amerikába)

Lenz Klára Budapesten 1924. június 30-án, jómódú földbirtokos és nagykereskedő család második gyermekeként született. Apja Lenz József (1897–1965), és anyja Topits Klára (1901–1993), Topits Alajos József (1855-1926) gőztésztagyár tulajdonos és Eckstein Franciska Ottilia (1870-1945) lánya volt.[1] Lenz Klárának három fivére született. Iskoláit Budapesten és Svájcban végezte.

Lenz Klára Vattay Antal altábornagy lánya egyik régi jó barátnője volt. A Vattay lány 15 éves szülinapján természetesen jelen volt Lenz Klára, és a magasrangú katonatiszt kérésére, az egyik alárendeltje, Boldogfai Farkas Endre, is ott volt az összejövetelen ahol Klárát bemutatták neki. Hamarosan meg is történt az eljegyzésük. Korán férjhez ment 1942. május 21-én Budapesten Boldogfai Farkas Endre (1908-1994) vezérkari századoshoz, Boldogfai Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró és nemes Persay Erzsébet Julianna (1885-1913) fiához. Endre és Klára házasságából két gyermek: egy fiú (Ákos, 1944) és egy lány (Teódora, 1946) született aki elérte a felnőttkort. Esküvője alkalmában, édesapja nászajándékba adta Klárának az 1000 holdas kocsordosi földbirtokot Tiszadob mellett, amelyben egy kis villa, több gazdasági épület és modern gépezett volt található. A háború alatt született az első gyermeke 1943. május 27.-én a budai katonai kórházban, de még fél óráig sem élt akit Botondnak kereszteltek volna meg. A háború végén a kocsordosi tanyára vonult vissza, ahol 1944. júniusában megszületett a második gyermeke, Ákos.

A második világháborút követően családjával és szüleivel emigrációba kényszerült. Németországon és Svájcon át először Venezuelába mentek, majd Kolumbiában telepedtek le. 1946. szeptember 20.-án elindult Lenz Klára az M.S. Bolivia nevű hajóval Dél-Amerika felé férje, édesapja, János öccse és kisfia Ákos társaságával (édesanyja és a másik két öccse, valamint a kislánya Teódora később, 1948. júniusában, utaztak el hozzájuk Svájcból a Katoomba nevű hajóval). Letelepedése kezdetén édesapja újonnan létrehozott óra-ékszer kereskedő cég venezuelai központját vezette Farkas Endre férjével, azonban később az 1950-es évek elején Kolumbiába, Bogotába költözött két gyerekével szüleihez. Légiutas-kísérőnőként dolgozott több éven keresztül a kolumbiai "Avianca" légitársaságnál, valamint a bogotai repülőtéren a magas rangú diplomatákat fogadta el és tolmácsolt nekik.

Magyarországhoz való ragaszkodása az emigráció egész ideje alatt megmaradt benne és családjában, ezt számos alkotásával, azok motívumaival szemléletesen igazolta.[2] Élete végéig, körülbelül 100 gobelint készített, 83 országot járt be és hat nyelven beszélt (magyarul, németül, spanyolul, angolul, franciául és olaszul).

Az 1960-as évek közepén az akkori dél-amerikai orvosai már néhány hetet adtak életének, az általuk nem egyértelműen diagnosztikálható hirtelen kialakult betegsége miatt. Munkahelyéről szabadságra ment, és elutazott Münchenbe gyógykezelést remélve. ott egy magyar orvosprofesszort ajánlottak neki, aki teljesen véletlenül egy Lenz August nevű alapítványból létesített klinikán dolgozott. A hideg müncheni hideg -állítása szerint- jól esett neki, és minden kezelés és gyógyszer nélkül annyira megjavult, hogy másnap operába is járt. Az újabb vizsgálatok után megállapítottak, hogy teljesen egészséges. Az igen hálás Lenz Klára ezután, huszonnégy hímzett madárképből álló alkotását adott át München városának szánva a német követségnek, amely a st. Martin Öregek otthonába került.

1975. április 21.-én Bogotában, Kolumbiában Lenz Klára, özvegy Lenz Józsefné Topits Klára édesanyjával, valamint két öccsével, Lenz Jánossal és Lenz Ferenccel, fogadta Mindszenty József hercegprímást a kolumbiai magyar közösség nevében, hiszen férje, boldogfai Farkas Endre családja ismerte a hercegprímás a zalaegerszegi plébános évei óta.[3] Még Magyarországon személyes látogatásokat tett Mindszenty a háború alatt a Lenz családnál a Városmajor u. 22-es szám alatti villájában, akiktől majd szeretetcsomagokat kapott 1946-ban a háború után.

1994-ben Dr. Matits Ferenc művészettörténész könyvet szerkesztett Lenz Kláráról Budapesten, ahol gobelinjei találhatók. Számos művét a nyékládházi kultúrházban és a müncheni múzeumban állandó kiállításban tartanak.

A halálát várván elrendelte a saját mauzóleum építését Kolumbiában, a "Nueva Debrecen" nevű családi birtokban, egy kisebbik telken, ami temetőként szolgált, miután apja, Lenz József pápai engedélyt kapott hozzá. A saját koporsóját is elkészítette, és a bogotai lakás pincéjében tartotta. Az egészsége fokozatos romlása után a családja eladta a kolumbiai házát, 2007-től Madridban, Spanyolországban tartózkodott Teódora lányánál egészen a haláláig 2013-ig.

"Skrupulus nélküli emberek, sajnos igen sokan élnek a világban. Felhasználták édesapám idős korában bekövetkezett betegségét, jóhiszeműségét. Enyhén szólva eltulajdonították nagy értékű keleti, perzsa stb. szőnyegeit, híres festőktől származó festményeit. E festők képei mind a Louvreban és Pradóban, mind pedig más múzeumokban is féltve őrzött kincsek. E nagy veszteségének illetve ezekkel kapcsolatos műélvezet hiányának "pótlására", e kettőnek - a szőnyegek és a festmények - kombinálásával kezdődött meg ez irányú alkotó tevékenységem" - Lenz Klára, 1994.[4]

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Azték Isten (56 × 44 cm)
  • Safari (tigris -zebrák -oroszlánok -elefánt - leopárd - teve) (125 × 56 cm)
  • Inka űrhajósok (58 × 53 cm)
  • Ezeregy éjszaka (156 × 75 cm)
  • Tűzmadár(56 × 43 cm)
  • Kékpáva broméliákkal (108-84,5 cm)
  • Vitézség (38 × 30 cm)
  • A Fáraó vadászata(146 × 71 cm)
  • Dáma és az énekes (143-100 cm)
  • Egyszarvú (49 × 36 cm)
  • Sziam (57 × 45 cm)
  • Tulipánok (56 × 43 cm)
  • Farkas (58 × 38 cm)
  • Tairona isten (53 × 35 cm)
  • Pegazus (51 × 30cm)
  • Paradicsommadár (34 × 16 cm)
  • Indián Madonna (54 × 46 cm)
 GALÉRIA

Kiállítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • München falikárpitok állandó kiállítás (vegyes).
  • Budaörs - 2012. november 30-án a Heimatmuseumban Lenz Klára és édesapja Lenz József emléknapja zajlott. A nyékládházi falikárpit gyűjteményéből egy hetes kiállítás nyílt a Budaörsi dr. Luntz Ottokár Kertbarát Egyesület szervezésével. A kiállításon Lenz Klára lánya özv. Mayoralné Farkas Teódora és unokája ifj. Farkas Ákos vettek részt mint díszvendégek.[5]
  • Budaörs - 2014. január 8-án egyhetes kiállítás nyílt a Városházán, amelyen a magángyűjteménye egy részét gyermekei, id. Boldogfai Farkas Ákos és özv. Mayoralné Boldogfai Farkas Teódora egy magánmúzeumnak adományozták. Klára unokája ifj. Boldogfai Farkas Ákos képviselte a családot az adományozás aláírásakor. A kiállítást a Budaörsi dr. Luntz Ottokár Kertbarát Egyesület szervezte az önkormányzat közreműködésével.[6][7]
  • Nyékládháza - falikárpitok állandó kiállítás (vegyes). A Nyékládházai Művelődési Házból áthelyezték az 1992-ben Lenz Klára által adományozott műveket a Egry-Szepessy kastélyba. A hivatalos megnyitó 2014. június 28-án zajlott. özv. Mayoralné Boldogfai Farkas Teódora, Lenz Klára lánya és ifj. Boldogfai Farkas Ákos unokája három darab nagy méretű arannyal beborított fakeretű tükröt adományoztak a városnak az elhunyt művész magángyűjteményéből.[8]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]