Apát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az apát a katolikus egyház egyes férfiszerzetesrendjeinél a kolostor vezetője. Apátnak nevezték régebben azokat a szerzeteseket is, akik ugyan nem álltak kolostor élén, de nagy tiszteletnek örvendtek. Nem minden szerzetesrend főnöke veszi fel az apát címet, vannak prépostok, perjelek (priorok) is. Mivel azonban az apát cím régebbi, ezért rangban megelőzi a préposti vagy perjeli címet.

[szerkesztés] A szó eredete és használata

A szó a latin abbas szóból származik, amely a héber abba („atya”) szó arámi alakjának átvétele. Régen atyának nevezték azokat, akik mások tanításával vagy szellemi irányításával foglalkoztak. Ez különösen megfigyelhető a keresztény hagyományokban: tanítóikat, lelki elöljáróikat és gondozóikat atya névvel illették. Ilyen értelemben nevezték abbas-oknak egyes szerzetesrendek alapítóit és a kiválóbb zárdák főnökeit.

Francia nyelvű alakja az abbé szó, amely néha a magyarban is használatos.

[szerkesztés] Különleges típusai

Az apát kivételes esetekben püspöki jelvényeket is viselhet. Ezek az úgynevezett abbates mitratik. Ellentétben a püspökök non mitratijával.

A középkor folyamán előfordult, hogy a fejedelmek befolyást gyakoroltak az apátok választására. Az ilyen apátságokat világiaknak vagy világi papoknak adományozták. Ezeket világi apátságoknak nevezzük.

[szerkesztés] Az apáti cím a magyar történelemben

Magyarországon szerzetesi és világi apátok is találhatóak voltak, amelyek lehetnek valóságosak vagy címzetesek. Az utóbbi megkülönböztetés eredete a mohácsi vész által okozott pusztításokra vezethető vissza. Akkoriban az egykori szerzetes apátságok vagyonát és javait a világi vezetők elrabolták, vagy visszaszálltak a koronára, valamint a háborúk költségeinek a biztosítására fordították.

Később az elfoglalt apátságok közül némelyeket visszaszolgáltattak, másokat alapítványok vagy iskolák részére adományoztak. Ezek a valóságos vagy birtokos apátok, abbates reales. De a legtöbb apátságot és azok javait az elfoglalók visszatartották. Így ezen apátságoknak csak a címe maradt fent, amelyet a püspök felterjesztésére káptalanbeli vagy lelki pásztorkodással foglalkozó, esetleg tudományos pályán alkalmazott papoknak adományoztak. Ezen apátságoknak a valóságos apátokéval egyenlő méltóságuk volt, de joghatóságot nem jelentettek.