Francia nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francia
Français
Beszélik Franciaországban és 53 egyéb országban
Terület számos helyen, szerte a világban
Beszélők száma 128 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   itáliai ág
    Újlatin nyelvek
     nyugati csoport
      galloibér nyelvek
       galloromán csoport
        Gallo–rhaetiai csoport
         francia vagy oïl alcsoport
          francia
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Franciaországban és további 24 államban
Nyelvkódok
ISO 639-1 fr
ISO 639-2 fra (T)fre (B)

A francia (franciául français; ejtsd: fransze, IPA: fʀɑ̃sɛ) újlatin nyelv, eredetileg Franciaország, Belgium, Luxembourg, Monaco és Svájc területén beszélték, mára azonban 54 országban él számottevő francia nyelvű közösség. Világszerte hozzávetőlegesen 300 millió ember beszéli, ebből elsődleges nyelvként 78 millióan.

A francia nyelv a volt Római Birodalom mai észak-franciaországi területein a rómaiaktól átvett latin nyelv helyi változatából alakult ki. Fejlődése során befolyással volt rá (főleg fonetikailag) az őslakosok kelta nyelve, majd a birodalom bukása után a germán eredetű frank hódítók nyelve. A francia közeli rokonságban áll a katalánnal, spanyollal, portugállal, olasszal és a románnal, melyek szintén a latin nyelv leszármazottai. Bár nem köztudomású, de legközelebbi rokonának mégis burgundi nyelv tekinthető, mivel mindkettő ún. oïl nyelv. A burgundi nyelv hangzása éppen olyan, mint a franciáé, de alapvető dolgokban különbözik tőle. A burgundit azonban már a francia szinte teljesen kiszorította és igen kevesen beszélik.

41 országban rendelkezik hivatalos státusszal, legtöbbjük a Frankofónia tagja, ami a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete. Az idegennyelv-oktatásban a legelterjedtebb az angol után.

A francia nyelv hivatalosan és nem hivatalosan sok területen elterjedt nemzetközi nyelv. Egyik, vagy egyedüli hivatalos és adminisztratív nyelve az alábbi szervezeteknek: Afrikai Unió, ENSZ, Európai Bíróság, Európai Műsorsugárzók Uniója, Európai Unió, ESA, FIA, FIFA, ICUP, FINA, IHO, Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság, Nemzetközi Emberi Jogi Bíróság, Nemzetközi Olimpiai Bizottság, Nemzetközi Politikai Tudományok Intézete, Interpol, NATO. A posta hivatalos, illetve a divat és a balett félig hivatalos nyelve. Az Európai Unió több szervezetében a francia kitüntetett szerepet kap (például az Európai Unió Bíróságán franciául zajlik a bíráskodás).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia nyelv latin eredetű, amelyet (a „francia” név ellenére) kevéssé befolyásolt a germán frankok nyelve [1]

A kora középkorban a francia területeken eredetileg számos nyelvet és dialektust beszéltek: köztük langue d'Oïl nyelvjárásokat (mint a pikárd (picard), a vallon (wallon) stb.), illetve okcitán (occitan, vagyis langue d'Oc) dialektusokat (gaszkoni (gascon), provanszál (provençal) stb.). A bretont és a baszkot is beszélték, de ezek már nem nyelvjárások, hanem igazi nyelvek, melyek nagyon különbözőek a latin eredetű nyelv- és nyelvjáráscsoporttól. Az idők során azonban az Île-de-France (a Párizs-környéki területek) nyelve, a francien kiszorította a többit, és a hivatalos francia nyelv alapjává vált.

A francia nyelv első írásos emléke a Strasbourgi eskü (Les Serments de Strasbourg - lat. Sacramenta Argentaria), amely 842-ben, ófranciául íródott; és a latinra még jobban hasonlított, mint a mai franciára. Az első, a nyelv létezésére utaló említés a 813-as tours-i zsinaton hangzik el. Az első francia nyelvű irodalmi alkotás a "Szent Eulália szekvenciájá" (La Séquence de Sainte Eulalie), mely 880 és 890 között keletkezett, bár ez a szöveg inkább a pikárd nyelvhez sorolható, mint a franciához. A francia nyelv az 1539-ben I. Ferenc francia király által kiadott villers-cotterêts-i rendelettel (L'Édit de Villers-Cotteret) lett Franciaországban az egyetlen "hivatalos" nyelv.

A francia nyelvvel foglalkozók öt korszakot különítenek el:

  • korai időszak, a még latinhoz jobban hasonlító roman nyelv
  • óidőszak (ancien français), 10–13. század
  • középső időszak (moyen français), 14–16. század
  • klasszikus francia (français classique), 16–18. század
  • modern francia (français moderne), a 18. századtól

Az 1066-os normann hódítástól számítva mintegy 300 évig (1362-ig) a francia volt az angliai uralkodó réteg és kereskedelem nyelve.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia nyelv világszerte

██ anyanyelv

██ hivatalos nyelv / a közigazgatás nyelve

██ fontos második nyelv vagy kultúrnyelv

██ franciaajkú kisebbség

A francia nyelv több országban hivatalos nyelv, de sokan beszélik idegen nyelvként is.

Egyedüli hivatalos nyelv az alábbi országokban és tartományokban:

A hivatalos nyelvek egyike az alábbi országokban:

továbbá Algériában, Andorrában, Marokkóban és Tunéziában beszélik sokan.

A Frankofónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Frankofónia (teljes nevén Organisation internationale de la francophonie) a francia nyelvet használó országok és kormányok nemzetközi szervezete.

Francia szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelv kb. 35 000 szóból álló alapszókincse mintegy 13%-a jövevényszó. 1054 szó az angolból, 707 az olaszból, 550 az ónémetből, 481 a gallok nyelvéből, 215 az arabból, 164 a németből, 160 az ókelta nyelvből, 159 a spanyolból, 153 a hollandból, 112 a perzsa, illetve szanszkrit nyelvből, 101 szó indián nyelvekből származik, 89 szó ázsiai, 56 szó afrikai eredetű, továbbá 55 szláv és 144 egyéb helyről származó lexémát tartalmaz.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
francia nyelvű változatát!
Wikivoyage
A Wikivoyage tartalmaz Francia szószedet témájú leírást.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (vö. Hermán József, A francia nyelv története, Budapest, 1966; József Hermán, Précis d'histoire de la langue française, 1967, Budapest).