Valle d’Aosta
| Valle d'Aosta (Vallée d'Aoste / Vâl d'Aoutha / Augsttal) |
|||
 |
|||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország |
||
| Rang | Régió | ||
| Székhely | Aosta | ||
| Megyéi | Aosta (AO) | ||
| Kormányzó | Augusto Rollandin | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 127 991 fő (2010. dec 31.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 38,8 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 3 262 km² | ||
| Időzóna | UTC+1 | ||
 |
|||
| Valle d'Aosta régió elhelyezkedése | |||
| Valle d'Aosta weboldala | |||
Valle d’Aosta Olaszország egyik régiója. (neve magyarul Aosta-völgy, franciául Vallée d'Aoste, valle d'aostai patois dialektusban Vâl d'Aoûta,walser dialektusban Ougschtaland). A régió székhelye Aosta. A régió különleges statútummal rendelkezik, és az Alpi-Mediterraneo Eurorégió tagja. Északon Svájccal, nyugaton Franciaországgal, délen és keleten Piemonttal határos. Olaszország legkisebb és legkevesebb lakossal bíró régiója. Területe 3.263 km², lakosainak száma 127.836.
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
A régió csaknem teljes egészében hegyvidék, és területe tulajdonképpen egybeesik a Dora Baltea folyó völgyével, és annak Pó-síksággal való egyesüléséig tart. Itt találkozik egymással a Nyugati-és a Közép-Alpok. Legfontosabb hegycsúcsai a Gran Paradiso (4061 m, Piemonttal és Franciaországgal közös), a Monte Bianco (4810 m, Franciaországgal és Svájccal osztozik rajta), a Cervino (4478 m, svájccal közös), és a Monte Rosa (4633 m, Svájccal közös). Így elmondható, hogy a régiót Európa négy legmagasabb hegye öleli körül. Területének déli részét a Gran Paradiso Nemzeti Park foglalja el, amely olyan kihalással veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a mormota, a hermelin és a kőszáli kecske.
Az egyetlen olyan olasz régió, amely nincs megyékre osztva.
Történelem [szerkesztés]
Az őskori ember első nyomai Valle d'Aosta területén a neolitikumra vezethetők vissza, amikor a gleccserek olvadásával már lehetséges volt az emberi közösségek megtelepedése. A legkorábbi leleteket Saint-Pierre környékén találták a régészek, egy falu nyomait, Aosta környékén pedig totemoszlopokat. Az első lakosokhoz, a preindoeurópai ligurokhoz később kelták is csatlakoztak, a két népcsoport keveredéséből született a salassi néptörzs, akik a második évezredtől mezőgazdasággal és az ásványkincsek kitermelésével foglalkoztak (arany Bard és Verres, ezüst pedig Courmayeur környékén) [2]..
I.e. 25-ben a területet elfoglalták a rómaiak, és megalapították Augusta Prætoria Salassorumot , a mai Aosta várost.
A középkorban több nép is meghódította, többek között a burgundiak az V században, az osztrogótok, a bizánciak, és a longobárdok.575-ben a frankok szerezték meg a longobárdoktól,904-ben pedig a Burgundiai Királysághoz csatolták.
1032-től a völgy a Savoya-ház kezébe került, akik szakadatlanul birtokolták , kivéve 1800 és 1814 között, amikor "Arrondissement d'Aoste" néven a francia birodalomhoz került.
1630-ban súlyos pestisjárvány söpört végig a területen, a lakosság kétharmadát elpusztítva.
A fasizmus alatt erőteljes olaszosítás zajlott, egyebek mellett a helyi iskolák, az ún. "écoles de hameau" intézmények megszüntetésével, és az olasz nyelv kizárólagos használatának bevezetésével a hivatalokban, a francia nyelv oktatásának megszüntetésével, valamint a településnevek olaszosításával. Valle d'Aostát ekkor Provincia di Aosta néven megye lett, és területébe olvasztották az italofón Canavese területet, az egykori Ivrea járást.
A régióban Ligue valdôtaine néven titkos ellenállási mozgalom szerveződött,melynek alapítója Anselme Réan volt. A céljuk a francia nyelv és a valle d'aostai identitás védelme. Tevékenységükkel párhuzamosan partizánmozgalom is indult a völgyekben.
1948-ban autonóm régió státuszt kapott.
Gazdaságát évszázadokig a mezőgazdaság, elsősorban a pásztorkodás jellemezte, amely nem biztosított megfelelő megélhetést a lakosságnak, ezért sokan a szomszédos svájci és francia városokba vándoroltak. A tendencia azonban a második világháború után, a turizmus és az ipar fellendülésével megváltozott. Jelenleg az egyik leggazdagabb olasz régió az egy főre eső jövedelem alapján.
Állat- és növényvilág [szerkesztés]
Az Aosta-völgyi növényvilág kb. 2 000 különböző fajt számlál (Olaszországban összesen 5600 honos). 800 méter tengerszint feletti magasságig gyümölcsfákon és szőlőkön kívül tölgy- és gesztenyefaerdőket találunk.
A Dora Baltea folyó mentén a nyár, a fűzfa és az éger honos.
Az itt honos állatok közül különösen jelentős a nagy tengerszint feletti magasságon élő kőszáli kecske és a zerge. Az utóbbi évtizedekben a szarvasok száma folyamatos növekedést mutat. Nemrégiben a hiúz létezésére utaló nyomokat is találtak. Jellegzetes állatok továbbá a mormota, a hermelin, a nyest és a borz.
Nyelv [szerkesztés]
Valle d'Aosta nyelvei a francia, a franko-provenszál, az olasz, és déli területein a piemonti. Issime, Gressoney-La-Trinité és Gressoney-Saint-Jean településeken a walser dialektust beszélik. A francia 1561 ès 1861-ig egyedüli hivatalos nyelv volt, amit 1861-ben felváltott az olasz. 1946 óta mindkét nyelv hivatalos Valle d'Aostában. 1921-ben még a lakosság 91%-a beszélte a franciát vagy a franko-provenszált, ma már háttérbe szorulnak az olasz mellett, amelynek oka elsősorban az Olaszország más részeiből a fasizmus alatt érkező migráció. A fasizmus idején a francia nyelv használata tilos volt, és erőteljes italianizáció zajlott. A frankofon lakosok nagy része Franciaországba és Svájcba vándorolt. 1948. február 26-án Valle d'Aosta autonóm régió státuszt kapott, ami elismerte a francia-olasz kétnyelvűséget is.
Közlekedés [szerkesztés]
Torinoból indul és Valle d'Aostán át halad az A5 autópálya, amely Franciaországba vezet. Több híres alagúton is átmegy: a Szent Bernát-alagúton és a Mont Blanc-alagúton is.
Valle d'Aosta 161 km vasúttal rendelkezik, a legfontosabb vonal az Aosta - Ivrea - Chivasso - Torino, ami 129 km. A másik vonal az Aosta-Pré-Saint-Didier, ami 32 km.
A régió egyetlen repülőtere a a Corrado Gex regionális repülőtér, amely Saint-Christophe területén épült, 2 km-re Aostától. Elsősorban a sportrepülést, valamint az alpesi légimentőket szolgálja ki.
Valle d'Aosta várai [szerkesztés]
Valle d'Aosta jellegzetessége a csaknem száz középkori vár elszórva a régió területén. A középkorban a hegyek nem jelentettek elegendő védelmet a területen létrejött számos kisebb királyságnak, ezért azok uralkodói építkezésekbe kezdtek, hogy gyenge hatalmukat megerősítsék.Gyakorlatilag valamennyi településnek volt egy vára.
A várak közül nagyjából hetven maradt meg valamilyen formában a mai napig. A régió legismertebb vára Fénisben található, 12 km-re Aostától.Ennek belseje is jó állapotban maradt ránk,gyönyörű falfestményeivel.
Kezdetben a várak szigorúan védelmi célokat szolgáltak,majd leginkább az lett a céljuk, hogy tulajdonosuk gazdagságát bizonyítsák. Ennek tipikus példája a már említett Fénis, valamint Issogne vára. Ez utóbbiban is jól kidolgozott freskókat, szökőkutakat és loggiakat találhatunk.
Az is előfordult, hogy a tulajdonosok a védelmi célok mellett bortermelésre is használták kastélyaikat, illetve az azokhoz tartozó földterületet,így Valle d'Aostában találhatók Európa legmagasabban fekvő szőlői.
Gasztronómia [szerkesztés]
A valle d'aostai konyha - egyedüliként az olasz régiók konyhái közül - nélkülözi a tésztát, és nagyon kevés olajat használ, azt elsősorban vajjal helyettesíti. Legismertebb étele a fonduta, egy sajtfondü, amelybe kenyérdarabokat mártogatnak.
Legnépesebb települések [szerkesztés]
| Kép | Város | Popolazione (ab) |
Tengerszint feletti magasság (tszf m) |
Terület (km²) |
|
|---|---|---|---|---|---|
| 1. |  |
Aosta | 35.010 | 583 | 21,37 |
| 2. |  |
Saint-Vincent | 4.846 | 575 | 20,81 |
| 3. |  |
Châtillon | 4.831 | 549 | 39,77 |
| 4. |  |
Sarre | 4.622 | 631 | 28 |
| 5. |  |
Pont-Saint-Martin | 3.945 | 345 | 6,88 |
| 6. |  |
Quart | 3.456 | 535 | 62 |
| 7. |  |
Gressan | 3.288 | 626 | 25 |
Települèsei [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
|
|||||||||
