Mormota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mormota
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Havasi mormota (Marmota marmota)
Havasi mormota (Marmota marmota)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Mókusalkatúak (Sciuromorpha)
Család: Mókusfélék (Sciuridae)
Alcsalád: Földimókusformák (Xerinae)
Nemzetség: Marmotini
Pocock, 1923
Nem: Marmota
Blumenbach, 1779
Szinonimák
  • Arctomys Schreber, 1780
  • Glis Erxleben, 1777
  • Lagomys Storr, 1780
  • Lipura Storr, 1780
  • Marmotops Pocock, 1922
Fajok

lásd a szövegben!

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mormota témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mormota témájú kategóriát.

A mormota (Marmota) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nem. Ezek a legnagyobb mókusfélék. Tizennégy fajuk közül kettő él Európában: a havasi mormota (Marmota marmota) és a bobak (Marmota bobak). A két faj külleme és életmódja nagyon hasonló (a bobak bundája kevésbé tarka, farka valamivel rövidebb), de nem lehet összetéveszteni őket, mivel elterjedési területeik nem fedik át egymást.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A havasi mormota általában a fahatár fölött az Alpokban, a Kárpátokban és a Pireneusokban (betelepített fajként) él a havasi legelőkön (1300–3000 m között). A bobak a kelet-európai-síkság déli sztyeppéin él.

A mormoták őse egy, a korai pliocénben – úgy ötmillió évvel ezelőtt – Észak-Amerikában kifejlődött nagy mókusféle volt. Több mormatafaj, így az erdei mormota ma is Észak-Amerika lakója. A késő pliocénben, úgy két millió éve vándoroltak az első példányok a Bering-földhídon Észak-Ázsiába, és onnan terjedtek tovább nyugatnak. A nem legtöbb faja ma is Ázsia területén él, egyes fajok elszigetelten egyes ázsiai hegységekben. Európában a jégkorszakban jelentek meg, amit számos barlangi lelet igazol. Európa nyugati részét mindössze egyetlen fajuk,a havasi mormota érte el. A melegebb időszakokban élőhelyük mindig összezsugorodott, mert afféle sztyeppi állatok lévén nem tudtak alkalmazkodni az erdei körülményekhez. A jégkorszak vége után Közép- és Nyugat-Európában nem maradt más helyük, mint a hegyek „sztyeppéi”.

A történelmi Magyarország több hegyvidékén is elterjedt, ám a Szörényi-havasok és a Magas-Tátra kivételével mindenünnen kipusztították. A havasi mormota tátrai alfaját, a Marmota marmota latirostiust ugyancsak erősen megritkították; a déli oldalról gyakorlatilag kipusztult, ide az északi oldalon befogott példányokból telepítették vissza.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mormota nappal keresi táplálékát: különféle növényi anyagokat. Telepekben él, kiterjedt kotorékokat ás, ezek bejárata általában délnek néz. Időnként jellegzetes ülő testtartásba egyenesedik fel, és ha ragadozót lát, hangos füttyel figyelmezteti társait, akik veszély esetén gyorsan visszahúzódnak a járatokba. A mormoták füttyjelei nem egyszerűen a veszélyt jelzik, hanem annak fajtáját és méretét is.

A nyolcvanas években végzett rendszeres megfigyelések bizonyították, hogy a mormota család több tagja állandóan szolgálatban van, evés és pihenés közben is. A legelésző mormota 5–10 másodpercenként egyenesedik ki, hogy körbepillantson.

Téli álmot alszanak; előtte befalazzák a kotorék bejáratát, ahová a víz azért befolyik, és alaposan átáztatja, összekoszolja az alvó és közben lesoványodó mormotákat. Hat–hét hónapos álmukból nagyjából áprilisban ébrednek fel; akkor már általában van annyi zöld növény, amennyiből jóllakhatnak.

Tavasszal szaporodnak; a nőstény 2–4 kölyköt fial.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezüstös mormota (Marmota caligata)
Sárgahasú mormota (Marmota flaviventris)
Erdei mormota (Marmota monax)

A ma élő 14 mormotafajt két alnembe soroljuk:

  • Marmota Blumenbach, 1779 alnem, 10 faj
    • altáj mormota (Marmota baibacina) Kastschenko, 1899 – Nem veszélyeztetett.
    • bobak vagy pusztai mormota (Marmota bobak) Statius Müller, 1776 – Mérsékelten veszélyeztetett, védelemfüggő.
    • alaszkai mormota (Marmota broweri) Hall & Gilmore, 1934 – Nem veszélyeztetett.
    • kamcsatkai mormota (Marmota camtschatica) Pallas, 1811 – Nem veszélyeztetett.
    • hosszúfarkú mormota (Marmota caudata) Geoffroy, 1844 – Mérsékelten veszélyeztetett.
    • himalájai mormota (Marmota himalayana) Hodgson, 1841 – Nem veszélyeztetett.
    • havasi mormota (Marmota marmota) Linnaeus, 1758 – Nem veszélyeztetett.
    • Menzbier-mormota (Marmota menzbieri) Kashkarov, 1925 – Veszélyeztetett, sebezhető
    • erdei mormota (Marmota monax) Linnaeus, 1758 – Nem veszélyeztetett.
    • tarbagán vagy szibériai mormota (Marmota sibirica) Radde, 1862 – Nem veszélyeztetett.
  • Petromarmota Steppan et al., 1999 alnem, 4 faj

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi magyar konyhában a mormotát vadnak tekintették, és számos ízletes fogást készítettek belőle, különösen Erdélyben. Állományainak szélsőséges megritkításával a mormotahús kiment a divatból.

Bundájuk az ún. félnemes szőrmék közé tartozik, de tartósabb a nemes prémeknél. Hőtartó, kopásálló, mindenféle szőrmeipari termék készítésére alkalmas.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]