Toszkána

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk most épül, még dolgoznak az első verzión! A szerkesztési ütközések elkerülésének érdekében lehetőleg ne állítsd vissza a cikket valamelyik korábbi állapotára. Amíg az építés be nem fejeződik, használd a vitalapot megbeszélésre, mielőtt szerkesztenéd. Ne hagyd ezt a sablont néhány napnál tovább a lapon, hosszabb lélegzetű munkára használj inkább saját allapot.

Zászló
Adatok
Székhelye:	Firenze
Területe:	23 000 km²
Lakossága:	3 600 000 fő
Népsűrűség:	156 fő/km²
Hivatalos honlap:	regione.toscana.it
Politika
Kormányzó:	Claudio Martini
Térkép

Toszkána (olaszul: Toscana) Észak-Olaszország adminisztratív közigazgatási régiója; nyugaton a Tirrén-tenger irányában helyezkedik el. Északnyugat felé Liguria, északon Emilia-Romagna, keleten Marche és Umbria, délen Lazio határolja. Közigazgatási székhelye: Firenze.

Toszkána régiójához több sziget is tartozik (Arcipelago toscano), ezek nagyrészt Livorno megye, kisebb részben Grosseto megye részét képezik.

Tartalomjegyzék 1 Földrajz 1.1 Fekvése 1.2 Domborzata 1.3 Éghajlat 2 Története 3 Közigazgatás 4 Művészet 4.1 Képzőművészetek 4.2 Iparművészet 5 Gazdaság 5.1 Mezőgazdaság 5.2 Ipar 5.3 Kereskedelem 5.3.1 Turizmus 6 Közlekedés 6.1 Vizi közlekedés 7 Híres toszkánaiak 8 Galéria 9 Források 10 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Fekvése

Délen Latiummal, keleten Umbriával és Marchéval, északon Emilia-Romagnával és Liguriával, nyugaton a Tirrén-tengerrel határos.

[szerkesztés] Domborzata

[szerkesztés] Éghajlat

Mivel Toszkána az Appenninnek völgyeiben terül el, a hegyvonulat védi az északi szelek elől. A Tirrén part meleg mediterrán klímát ad neki. A magasabb hegyek, a völgyek, amelyek északnyugatról délkeleti irányba metszik, és a domborzat fokozatos emelkedése számos eltérő mikroklímát alkot.

[szerkesztés] Története

A mai Toszkána földje megfelel az egykori Etruszk Királyság területének. A királyságot a rómaiak igázták le, akik a földet lakóiról, az ún. Tuszikról vagy etruszkokról Tusciának hívtak. A Római Birodalom bukása után a vidék keleti gót, bizánci és longobárd uralom alá került. Nagy Károly a Frank Birodalom számára elhódította a longobárdok királyságát. 1030-ban II. Bonifác lett a hercegség ura. Meggyilkolása után felesége Beatrice uralkodott a toszkán vidékek felett. Tőle aztán leányára, Matilda grófnőre szállt örökségként. Az invesztitúra harcainak idején a grófnő a pápa oldalára állt. De a Német-római Birodalom ura V. Henrik császár igényt tartott a toszkánai földekre, így az örökség száz évre konfliktust okozott a pápák és a német-római császárok között. Ebben az időszakban a nagyobb települések, városok kivívták függetlenségüket. Pisa erőteljes hatalommal rendelkező köztársasággá alakult.

A XIV. században Toszkána a művészetek és az irodalom igazi kulturális központjává vált, ehhez olyan személyiségek járultak hozzá tevékenységükkel, mint Dante, Giotto, a humanista Petrarca és Boccaccio. A toszkánai nyelv Itália irodalmi nyelvévé vált. 1406-ban Firenze már magáénak tudhatta Pisa városát. 1434 után Firenzében a Medici-család kormányzott. I. Cosimo de Medici, aki 1537-től firenzei herceg lett, megnövelte a hercegsége területét Siena felé, melyet V. Károly német-római császártól ajándékba kapott meg. Ez az adomány a Medicieket Spanyolországhoz láncolta, így Toszkána majd két évszázadon át spanyol fennhatóság alatt állt.

1737-ben férfiágon kihalt a Mediciek dinasztiája. Az 1735-ben megkötött bécsi szerződés értelmében a nagyhercegség III. Ferenc István (1729–1736) lotaringiai hercegre szállt, ki később I. Ferenc néven német-római császár lett. III. Habsburg Ferdinánd nagyherceget a franciák 1799-ben egy időre megfosztották hatalmától, majd 1814-től 1824-ig ismét ő uralkodott a toszkánai birtokok felett. A hercegséget 1859-ben II. Viktor Emánuel szardíniai király csapatai vették be. 1860-ban Toszkána népe az egyesült Olasz Királyság mellett tette le voksát.

[szerkesztés] Közigazgatás

Toszkána közigazgatásilag az alábbi tíz megyéből (provicia) áll:

• Arezzo megye (Provincia di Arezzo), székhelye: Arezzo,
• Firenze megye (Provincia di Firenze), székhelye: Firenze,
• Grosseto megye (Provincia di Grosetto), székhelye: Grosetto,
• Livorno megye (Provincia di Livorno), székhelye: Livorno,
• Lucca megye (Provincia di Lucca), székhelye: Lucca,
• Massa-Carrara megye (Provincia di Massa-Carrara), székhelye: Massa-Carrara,
• Pisa megye (Provincia di Pisa), székhelye: Pisa,
• Pistoia megye (Provincia di Pistoia), székhelye: Pistoia,
• Prato megye (Provincia di Prato), székhelye: Prato,
• Siena megye (Provincia di Siena), székhelye: Siena.

[szerkesztés] Művészet

Toszkána az olasz reneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal az építészet, festészet és szobrászat területén.

Az etruszk időszakból az egész régióban igen értékes kincsekre bukkanhatunk. Ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságáról Fiésole, Cortona, Chiusi, Volterra, Pupolonia, Vetulonia, Sovana területén.

Kevesebb emlék maradt fenn a római korból: Cosa falai Ansedonia mellett, Pisa thermái, Luni, Lucca és Arezzo amfiteátrumai, Volterra arénája és thermái, Fiésole temploma illetve színháza és fürdője.

[szerkesztés] Képzőművészetek

A firenzei művészetek kiemelkedő korszaka a XIII-XVI. századra tehető. Az ekkor alkotó szobrászok, festők gyűjtőneveként alkalmazzák a firenzei iskola elnevezést. Kialakulása a város gyors ipari és kereskedelmi fejlődésével függött össze. A többi itáliai iskolától megkülönbözteti a firenzeiekét a nagyvonalú szerkesztésmód, a perspektíva tanulmányozása és a vonalas ábrázolás. Kezdete Giotto (1266-1336) nevéhez köthető, de kiváló mesterek sokaságát mutatta fel. Többek között Masaccio (1401-1429?), Leonardo da Vinci (1452-1519), Michelangelo (1475-1564), Raffaello Santi (1483-1520), Cimabue (1240-1302), Fra Angelico (1387-1455), Fra Filippo Lippi (1406-1469), Sandro Botticelli (1445-1510), Paolo Ucello (1397-1475), Fra Bartolomeo (1472-1517), Pisano (1290-1349), Luca della Robbia (1399-1482), Andrea del Vecchio (1436-1488) alkotásainak sokszínűségében gyönyörködhetünk Firenzében és szerte Itáliában.

[szerkesztés] Iparművészet

Igen híres, nemzetközileg elismert kézműves termékei: ezüst, dekoráció (Firenze), vas (Arezzo), alabástromcikkek (Volterra).

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Mezőgazdaság

Fő szócikk: Toscanai borutak

Toszkána a borvidékeiről és gasztronómiájáról is nevezetes. A borok közül a leghíresebbek a Chianti vidékéről származók, valamint a Vino Nobile di Montepulciano és a Brunello di Montalcino). A borok alapanyaga a vidék fő szőlőfajtája, a Sangiovese, melynek helyi variánsai ismertek Prugnolo Gentile, illetve Morello di Scansano néven is.

Mezőgazdaságának jelentős terményei még - többek között - a búza, a kukorica, az olívabogyó és a dohány.

[szerkesztés] Ipar

Nagy mennyiségben bányásznak márványt, sót, vas- és cinkércet.

Magasan fejlett iparágak: a fémgyártás (Piombino), a hajógyártás (Livorno, Carrara, Viareggio), a vegyipar (Solvay), az üvegipar (Valdarno, Empoli, Pisa, Livorno), a kerámiagyártás (Sesto Fiorentino, Firenze). Fontos ipari termékei a textíliák.

[szerkesztés] Kereskedelem

[szerkesztés] Turizmus

Kulturális turizmus

A mesés szépségű táj, a Földközi-tenger partvidéke, a számos történelmi és művészettörténeti látnivalóban bővelkedő város, - mint Firenze, Siena, Lucca, Pisa, San Gimignano – egész évben vonzóvá teszik Toszkánát a turisták számára.

Üdülőturizmus

Tengerpartja 330 km-en homokos strandokkal és enyhe klímával csábítja a fürdőzni vágyó vendégek sokaságát, néhány jellegzetes üdülőtetelepülése: Marina di Massa, Marina di Pietrasanta, Marina di Cécina, Follónica, Punta Ala, Principina a Mare, illetve kedvelt úticél még Elba szigete.

Gasztronómiai turizmus

Fő szócikk: Toscanai borutak

[szerkesztés] Közlekedés

[szerkesztés] Vizi közlekedés

Tengeri kikötők Toszkánában:

Liguri-tenger	Liguri-tenger szigetei	Tirrén- tenger szigetei	Tirrén- tenger
Porto di Marina di Carrara Porto del Cinquale Porto di Viareggio Porto di Bocca d'Arno Porto di Livorno Porto di Ardenza Porto di Antignano Porto di Quercianella Porto del Chioma Porto nord di Castiglioncello Porto sud di Castiglioncello Porto di Rosignano Solvay Porto di Marina di Cecina Porto di San Vincenzo Porto di Baratti	Porto di Gorgona Porto di Capraia Porto di Portoferraio Porto di Marciana Marina Porto di Cavo Porto di Rio Marina	Porto di Porto Azzurro Porto di Marina di Campo Porto di Pianosa Porto di Montecristo Porto di Giglio Campese Porto di Giglio Porto Porto di Giannutri	Porto di Marina di Salivoli Porto di Piombino Porto di Carbonifera Porto del Puntone di Scarlino Porto di Punta Ala Porto di Castiglione della Pescaia Porto di Marina di Grosseto Porto di Talamone Porto di Santa Liberata Porto del Valle di Porto Santo Stefano Porto Vecchio di Porto Santo Stefano Porto Vecchio di Porto Ercole Porto di Cala Galera

[szerkesztés] Híres toszkánaiak

Agnolo Gaddi Aldo Palazzeschi Alessandro Benvenuti Ambrogio Lorenzetti Amedeo Modigliani Amerigo Vespucci Andrea Bocelli Andrea del Verrocchio Andrea della Robbia Andrea Pisano Angelo Poliziano Angiolo Nardi Dei Antonio da Filicaja Antonio Meucci Arnolfo di Cambio Baccio da Filicaja Baccio D'Agnolo Beato Angelico Benvenuto Cellini

Bernardino da Siena Carlo Azeglio Ciampi Carlo Cassola Carlo Collodi Carlo Conti Castruccio Castracani Caterina de' Medici Cecco Angiolieri Cimabue Curzio Malaparte Dante Alighieri David Lazzaretti David Riondino Dino Campana Don Lorenzo Milani Donatello Duccio di Buoninsegna Filippo Brunelleschi Francesco Datini Francesco Guicciardini Francesco Nuti Francesco Petrarca Franco Zeffirelli Galileo Galilei Giacomo Puccini

Gianna Nannini Gino Bartali Giorgio Panariello Giorgio Vasari Giosuè Carducci Giotto Giovanni Boccaccio Giovanni Fattori Giovanni Gronchi Girolamo Savonarola Giuseppe Ungaretti Guido Cavalcanti Guittone d'Arezzo Indro Montanelli Jovanotti Jury Chechi Laura Morante Leonardo da Vinci Leonardo Fibonacci Leonardo Pieraccioni Leon Battista Alberti Lorenzo de Medici

Lorenzo Ghiberti Lorenzo Monaco Luca della Robbia Luciano Bianciardi Luciano Moggi Luigi Boccherini Marcello Lippi Marco Columbro Marco Masini Mario Cipollini Mario Luzi Mario Monicelli Marsilio Ficino Masaccio Massimo Bulleri Michelangelo Niccolò Machiavelli Nicola Pisano Oriana Fallaci Paolo Bettini Paolo Hendel Paolo Lorenzini

Paolo Rossi Paolo Virzì VII.Gergely pápa papa Leone X II. Pius pápa Pier Soderini Piero della Francesca Pietro Mascagni Pontormo Pupo Renato Fucini Riccardo Fogli Roberto Benigni Roberto Madrigali Rosso Fiorentino Sandro Botticelli Santa Caterina da Siena Simone Martini Stefania Sandrelli Telemaco Signorini Vasco Pratolini Vincenzo da Filicaja

[szerkesztés] Galéria

Firenze	Pisa	Arezzo	Siena
Livorno	Lucca	Prato	Pistoia
Volterra	San Gimignano	Pienza	Isola d'Elba

[szerkesztés] Források

• Olasz Wikipédia (Közigazgatás, Települések, Közlekedés, Híres emberek, Képgaléria)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Hivatalos honlap
• Toszkána térképe
• Toszkánai kastélyok
• Toszkána földje

Olasz régiók
Abruzzo | Basilicata | Calabria | Campania | Emilia-Romagna | Friuli-Venezia Giulia | Lazio | Liguria | Lombardia | Marche | Molise | Piemont | Puglia | Szardínia | Szicília | Toszkána | Trentino-Alto Adige | Umbria | Valle d’Aosta | Veneto