Toszkána

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Toszkána
(Toscana)
Leaning Tower of Pisa.jpg
A ferde torony Pisában
Toszkána címere
Toszkána címere
Toszkána zászlaja
Toszkána zászlaja
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Rang Régió
Székhely Firenze
Megyéi Arezzo (AR)
Firenze (FI)
Grosseto (GR)
Livorno (LI)
Lucca (LU)
Massa-Carrara (MS)
Pisa (PI)
Pistoia (PT)
Prato (PO)
Siena (SI)
Kormányzó Claudio Martini
Népesség
Teljes népesség 3 686 377 fő (2008) +/-
Népsűrűség 156 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23 000 km²
Időzóna UTC+1
Italy Regions Tuscany Map.png
Toszkána régió elhelyezkedése
Toszkána weboldala


Toszkána (olaszul: Toscana IPA: [tosˈkaːna]) Észak-Olaszország közigazgatási régiója; nyugaton a Tirrén-tenger irányában helyezkedik el. Északnyugat felé Liguria, északon Emilia-Romagna, keleten Marche és Umbria, délen Lazio határolja. Közigazgatási székhelye: Firenze.

Toszkána régiójához több sziget is tartozik (Arcipelago toscano), ezek nagyrészt Livorno megye, kisebb részben Grosseto megye részét képezik.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délen Lazióval, keleten Umbriával és Marchéval, északon Emilia-Romagnával és Liguriával, nyugaton a Tirrén-tengerrel határos.

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel Toszkána az Appenninnek völgyeiben terül el, a hegyvonulat védi az északi szelek elől. A Tirrén part meleg mediterrán klímát ad neki. A magasabb hegyek, a völgyek, amelyek északnyugatról délkeleti irányba metszik, és a domborzat fokozatos emelkedése számos eltérő mikroklímát alkot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Toszkána földje megfelel az egykori Etruszk Királyság területének. A királyságot a rómaiak igázták le, akik a földet lakóiról, az ún. Tuszikról vagy etruszkokról Tusciának hívtak. A Római Birodalom bukása után a vidék keleti gót, bizánci és longobárd uralom alá került. Nagy Károly a Frank Birodalom számára elhódította a longobárdok királyságát. 1030-ban II. Bonifác lett a hercegség ura. Meggyilkolása után felesége Beatrice uralkodott a toszkán vidékek felett. Tőle aztán leányára, Matilda grófnőre szállt örökségként. Az invesztitúra harcainak idején a grófnő a pápa oldalára állt. De a Német-római Birodalom ura V. Henrik császár igényt tartott a toszkánai földekre, így az örökség száz évre konfliktust okozott a pápák és a német-római császárok között. Ebben az időszakban a nagyobb települések, városok kivívták függetlenségüket. Pisa erőteljes hatalommal rendelkező köztársasággá alakult.

A 14. században Toszkána a művészetek és az irodalom igazi kulturális központjává vált, ehhez olyan személyiségek járultak hozzá tevékenységükkel, mint Dante, Giotto, a humanista Petrarca és Boccaccio. A toszkánai nyelv Itália irodalmi nyelvévé vált. 1406-ban Firenze már magáénak tudhatta Pisa városát. 1434 után Firenzében a Medici-család kormányzott. I. Cosimo de’ Medici, aki 1537-től Firenze hercege, majd 1569-tól nagyhercege lett, megnövelte hercegsége területét Siena felé, melyet még V. Károly német-római császártól kapott ajándékba. Ez az adomány a Medicieket Spanyolországhoz láncolta, így Toszkána csaknem két évszázadra spanyol fennhatóság alá került.

1737-ben férfiágon kihalt a Mediciek dinasztiája. A lengyel örökösödési háborút lezáró, 1735-ben megkötött, majd 1738-ban ratifikált bécsi békeszerződés értelmében a Toszkánai Nagyhercegség Lotaringiai Ferenc István hercegre szállt (III. Ferenc néven), aki később, Mária Terézia főhercegnő férjeként, I. Ferenc néven német-római császár lett. III. Habsburg Ferdinánd nagyherceget a franciák 1799-ben egy időre megfosztották hatalmától, majd 1814-től 1824-ig ismét ő uralkodott a toszkánai birtokok felett. A hercegséget 1859-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király csapatai vették be. 1860-ban a Toszkánai Nagyhercegséget beolvasztották az egyesült Olasz Királyságba.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toszkána megyéi

Toszkána közigazgatásilag az alábbi tíz megyéből (provicia) áll:

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toszkána az olasz reneszánsz szülőföldje, kiemelkedő alkotásokkal az építészet, festészet és szobrászat területén.

Az etruszk időszakból az egész régióban igen értékes kincsekre bukkanhatunk. Ősi települések falai, templomok, tornyok, síremlékek tanúskodnak a kultúra egykori gazdagságáról Fiesole, Cortona, Chiusi, Volterra, Pupolonia, Vetulonia, Sovana területén.

Kevesebb emlék maradt fenn a római korból: Cosa falai Ansedonia mellett, Pisa thermái, Luni, Lucca és Arezzo amfiteátrumai, Volterra arénája és thermái, Fiésole temploma illetve színháza és fürdője.

Képzőművészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A firenzei művészetek kiemelkedő korszaka a 13-16. századra tehető. Az ekkor alkotó szobrászok, festők gyűjtőneveként alkalmazzák a firenzei iskola elnevezést. Kialakulása a város gyors ipari és kereskedelmi fejlődésével függött össze. A többi itáliai iskolától megkülönbözteti a firenzeiekét a nagyvonalú szerkesztésmód, a perspektíva tanulmányozása és a vonalas ábrázolás. Kezdete Giotto (1266-1336) nevéhez köthető, de kiváló mesterek sokaságát mutatta fel. Többek között Masaccio (1401-1429?), Leonardo da Vinci (1452-1519), Michelangelo (1475-1564), Raffaello Santi (1483-1520), Cimabue (1240-1302), Fra Angelico (1387-1455), Fra Filippo Lippi (1406-1469), Sandro Botticelli (1445-1510), Paolo Ucello (1397-1475), Fra Bartolomeo (1472-1517), Pisano (1290-1349), Luca della Robbia (1399-1482), Andrea del Vecchio (1436-1488) alkotásainak sokszínűségében gyönyörködhetünk Firenzében és szerte Itáliában.

Iparművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen híres, nemzetközileg elismert kézműves termékei: ezüst, dekoráció (Firenze), vas (Arezzo), alabástromcikkek (Volterra).

Világörökségi helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siena óvárosa
  • Firenze történelmi belvárosa
  • Pisa, Dóm tér
  • a Val d'Orcia (Orcia-völgy)
  • Siena történelmi belvárosa
  • Pienza történelmi belvárosa
  • San Gimignano történelmi belvárosa

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chianti termelésének területe

Fő szócikk: Toszkánai borutak

Toszkána a borvidékeiről és gasztronómiájáról is nevezetes. A borok közül a leghíresebbek a Chianti vidékéről származók, valamint a Vino Nobile di Montepulciano és a Brunello di Montalcino). A borok alapanyaga a vidék fő szőlőfajtája, a Sangiovese, melynek helyi variánsai ismertek Prugnolo Gentile, illetve Morello di Scansano néven is.

Mezőgazdaságának jelentős terményei még - többek között - a búza, a kukorica, az olívabogyó és a dohány.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy mennyiségben bányásznak márványt, sót, vas- és cinkércet.

Magasan fejlett iparágak: a fémgyártás (Piombino), a hajógyártás (Livorno, Carrara, Viareggio), a vegyipar (Solvay), az üvegipar (Valdarno, Empoli, Pisa, Livorno), a kerámiagyártás (Sesto Fiorentino, Firenze). Fontos ipari termékei a textíliák.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális turizmus

A mesés szépségű táj, a Földközi-tenger partvidéke, a számos történelmi és művészettörténeti látnivalóban bővelkedő város, - mint Firenze, Siena, Lucca, Pisa, San Gimignano, Cortona, Volterra – egész évben vonzóvá teszik Toszkánát a turisták számára.

Üdülőturizmus

Tengerpartja 330 km-en homokos strandokkal és enyhe klímával csábítja a fürdőzni vágyó vendégek sokaságát, néhány jellegzetes üdülőtelepülése: Marina di Massa, Marina di Pietrasanta, Marina di Cécina, Follónica, Punta Ala, Principina a Mare, illetve kedvelt úticél még Elba szigete.

Gasztronómiai turizmus

Fő szócikk: Toscanai borutak

Falusi turizmus - apartmanházak

Az ország agroturisztikai létesítményeinek 20%-a e tartományban található (2001-es adat). A tartomány egyik jellegzetessége hogy szinte minden dombon áll egy kisebb vagy nagyobb kőház, vagyis tanyaféle. Ezek nagy részét felújították meghagyva a rusztikus fagerendákat, kőfalakat és szépen gondozott kertjében ma már medencével várja az üdülni vágyókat. Ideális minden korosztálynak, a természet közelsége miatt igazi pihenést jelent a városnéző túrákról visszatérőknek is. Aki ilyen helyen szeretne megszállni, keresgélhet a www.toszkanamania.hu szállásajánlatai között. A kis falvakban szinte ismerősként üdvözölnek mindenkit és meg lehet kóstolni a helyi finomságokat, olívaolajat, bort.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tengeri kikötők Toszkánában:

Liguri-tenger Liguri-tenger szigetei Tirrén- tenger szigetei Tirrén- tenger
Porto di Marina di Carrara
Porto del Cinquale
Porto di Viareggio
Porto di Bocca d'Arno
Porto di Livorno
Porto di Ardenza
Porto di Antignano
Porto di Quercianella
Porto del Chioma
Porto nord di Castiglioncello
Porto sud di Castiglioncello
Porto di Rosignano Solvay
Porto di Marina di Cecina
Porto di San Vincenzo
Porto di Baratti
Porto di Gorgona
Porto di Capraia
Porto di Portoferraio
Porto di Marciana Marina
Porto di Cavo
Porto di Rio Marina
Porto di Porto Azzurro
Porto di Marina di Campo
Porto di Pianosa
Porto di Montecristo
Porto di Giglio Campese
Porto di Giglio Porto
Porto di Giannutri
Porto di Marina di Salivoli
Porto di Piombino
Porto di Carbonifera
Porto del Puntone di Scarlino
Porto di Punta Ala
Porto di Castiglione della Pescaia
Porto di Marina di Grosseto
Porto di Talamone
Porto di Santa Liberata
Porto del Valle di Porto Santo Stefano
Porto Vecchio di Porto Santo Stefano
Porto Vecchio di Porto Ercole
Porto di Cala Galera

Híres toszkánaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Olasz Wikipédia (Közigazgatás, Települések, Közlekedés, Híres emberek, Képgaléria)
  • Hivatalos honlap

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Toszkána témájú médiaállományokat.