Benvenuto Cellini
Benvenuto Cellini (ejtsd: Csellini) (Firenze, 1500. november 3. - Firenze, 1571. február 13.), olasz szobrász, ötvös, éremművész, író.
A késő reneszánsz jelentős mestere volt. Óriási hírnevéről saját maga gondoskodott egy könyvvel (Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében), amelyet később Goethe tett át német nyelvre. Kalandos, szenvedélyes életét erős öntetszelgő túlzásokkal ábrázoló önéletrajza a kor érdekes emberi dokumentuma. Érdekből, sértettségből, vagy dühből gyilkosságoktól sem riadt vissza. Korlátlan önérzete, és a könyv rendkívüli sikere – sok egyéb érdekessége mellett – a szerzői jogok elismerésének egy későbbi korban való megfogalmazásához is hozzájárult. III. Pál pápa állítólag azt mondta róla, hogy az ilyen művész fölötte áll a hétköznapi törvényeknek.
[szerkesztés] Élete
Apja Giovanni Cellini, mérnök, anyja Maria Lisabetta Granacci volt. Apja fuvolázni és énekelni tanította, muzsikusnak szánta, de ő többre vágyott: „Talán nem szeretsz zenélni? -kérdezte. Nem én, vallottam be: hitvány mesterség ez ahhoz képest, amire vágyom.” Egy rövid ideig Baccio Bandinelli apjának műhelyében tanulja az ötvösséget, de eltiltják. 15 évesen (1515), apja akarata ellenére, Antonio di Sandro (marcone) műhelyében inaskodott. 1516-ban verekedés miatt száműzték, Sienába ment, majd Bolognában tanult és dolgozott, következő évben már a pisai Uliver della Chiostra ötvösműhelyében szerzett tapasztalatokat. 1518-ban visszatért Firenzébe és Francesco Salimbene mellett dolgozott, de 1 év múlva (1519) Rómába szökött, ahol Firenzuola, később Paolo Arsago műhelyében helyezkedett el 1540-ig. 1521-ben visszatért Salimbenéhez, majd Giovanbattista Sogliani fogadta be a műhelye sarkába.
1523-ban verekedésbe keveredett a Guasconti fivérekkel, ezért halálra ítélték, de szerzetesi csuhában Rómába szökött. Itt Luca Agnolo da Iesi műhelyében gyertyatartókat készített a salamancai püspöknek, és ékszereket tervezett Sigismondo Chigi feleségének. 1524-ben Giovanpiero della Tacca műhelyében dolgozott. Róma 1527-es ostroma idején az Angyalvár védelmében tüzérként jeleskedett; VII. Kelemen pápa megbízásából beolvasztotta a kamara ékszereinek egy részét. 1528-ban Mantovában dolgozott a Gonzagák megrendelésére; rá egy évre VII. Kelemen visszahívta Rómába és kinevezte a pápai pénzverde mesterének. Pénzeket és érmeket készített Raffaello del Moro műhelyében.
1530-ban a pápai pluviále csatján dolgozott, amikor testvére, Cecchion egy verekedésben meghalt. Benvenutó megölte a gyilkost. 1531-ben műhelyt nyitott a Banchi negyedben, 1532-ben a pápa megvonta tőle a pénzverdei munkát.
1534-ben összetűzésbe került egy Pompeo nevű ötvössel és megölte. Az újonnan megválasztott III. Pál pápa feloldozta és újból pénzverdei munkákkal bízta meg. 1538-ban az Angyalvárba börtönözték be, de innen is megszökött; Cornaro bíboros magához vitette és gondját viselte. Amikor 1539-ben visszakerült a börtönbe, itt öngyilkosságot kísérelt meg, majd a ferrarai bíboros közbenjárására kiszabadult. Ezt követően a ferrarai bíborosnak dolgozott; ebben az időszakban készítette I. Ferenc francia király megrendelésére a híres sótartót. 1542-1543 körül a király Petit-Nesle várát adományozta a művésznek.
Az 1553-1554-as sienai háborúban ő készítette a firenzei kapu védelmi tervét. 1556-ban verekedésért bebörtönözték. Önéletírását 1558-1566 között írta, közben értekezéseket írt az ötvösségről és a szobrászatról is.
1560-ra Cellini népszerűsége csökkent, és ekkor az íráshoz fordult; 1562-ben fejezte be Önéletrajzát, melyet Goethe szabad fordítása tett híressé. 1565-ban pedig az Értekezések az aranyművességről és a szobrászatról című híres művét. Ezeknek köszönhetően minden más reneszánsz művésznél többet tudunk róla és munkásságáról.
Fő műveinek az I. Ferencnek készített sótartót és a firenzei Perszeusz bronzszobrot tartják.
[szerkesztés] Források
- Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen ő maga megírta Firenzében. Budapest, 1968, Corvina
- Benvenuto Cellini
- Benvenuto Cellini élete
