Agrigento

Agrigento
Agrigento, Porta di Ponte
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Szicília
Megye	Agrigento (AG)
Polgármester	Marco Zambuto
Irányítószám	92100
Körzethívószám	922
Népesség
Teljes népesség	59 096 fő (2012. jún 30.) +/-
Népsűrűség	241,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	230 m
Terület	244,57 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Agrigento Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 37° 19′, k. h. 13° 35′37.3166666667, 13.5833333333
Agrigento weboldala

Agrigento régészeti lelőhelyei Templomok völgye
Világörökség
A Concordia-templom
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	I, II, III, IV
Felvétel éve	2007

A Concordia-templom, 2004-ben

Agrigento (Szicíliai nyelven Girgenti) Szicíliában, Olaszországban található, Agrigento provincia székhelye, amely a tengerpart-közeli hegytetőn, az ókori görög Akragasz (latinul Agrigentum) város helyén fekszik.

Földrajza

Egy tengerre néző hegytetőre építették. A közelében két folyó is található, a Hypsas (Sant'Anna) és az Akragasz (San Biagio). A várostól északra természetes erődítményként egy sziklaszirt emelkedik.

Történelme

A Kr. e. 582–580 közötti időben alapították a Gela városából érkező görög telepesek. Az Akragasz név jelentése nem tisztázott, noha számos magyarázat született rá. Az egyik elképzelés szerint a név legendás alapítójától, Akragantétól származik. Ez az egyike azon visszamenőleges magyarázatoknak, amik a látszólag logikus mezőgazdász nép etimológia ellenére, homályos értelmű elnevezése értelmezésére születtek.

A vidék már az őskorban is lakott volt. Erről tanúskodik számos bronzkori lelet. Az első görögök a Kr. e. 7. század végén tűntek föl (ebből az időből származik a montelusai archaikus nekropolisz).

Thuküdidész szerint a várost Kr. e. 580-ban alapították meg. („Körülbelül Gela alapítása után 108 évvel a gelaiak megalapították az Akragasz folyóról elnevezett Akragaszt, létrehozójaként Arisztonószt és Pisztiloszt nevezvén meg, és a városban ugyanolyan intézményeket állítottak, mint a sajátjaik voltak” – Thuküdidész, IV. könyv, 4.) Elhelyezkedése stratégiai fontosságú volt a rodoszi-krétai származású nép számára, mivel politikai és katonai befolyásukat így kiterjeszthették a sziget nyugati partjaira.

Akragasz gyorsan fejlődő város volt, és az ókori Görögország leggazdagabb és leghíresebb gyarmatává lett. Gazdagságát a gabonakereskedelemnek köszönhette, mivel Szicília Hellász fontos gabonaforrása volt. Phalarisz és Therón türannoszok alatt lett igazán jelentős. Therón Kr. e. 483-ban elfoglalta Himera észak-szicíliai várost, annak elűzött uralkodója a karthágóiakhoz menekült, akikkel jó viszonyban volt, és tőlük kért segítséget. Kr. e. 480-ban a himerai csatában Akragasz legyőzte a karthágói csapatokat is. A csata valódi győztese mégis a segítségül hívott Szürakuszai lett. A rabszolgává tett hadifoglyok viszont több középületet, vízvezetéket és egy jókora mesterséges tavat építettek Akragaszban. Therón fia, Thraszidéusz bukása után a település demokratikus városállam lett. Noha a város semleges maradt az Athén és Szürakuszai között kirobbant ellenségeskedésben, a helyi demokrácia megbukott, amikor a karthágói csapatok kifosztották a várost (Kr. e. 406). Akragasz soha többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét, bár Timoleon uralkodása alatt némileg újra felcsillant a régmúlt dicsőség fénye a Kr. e. 4. században.

Akragaszt mind az ókori Róma (Kr. e. 262), mind pedig a karthágóiak (Kr. e. 255) kifosztották a Kr. e. 3. században. A város a második pun háború (Kr. e. 218–201) idején különösen sokat szenvedett, amikor a háborús felek a terület birtoklásáért acsarkodtak. Róma végül Kr. e. 210-ben elfoglalta és a neve Agrigentum lett. A következő évszázadokban is többnyire görögül beszélő közösség lakta. A római uralom alatt a település újra virágzásnak indult, és lakói Julius Caesar halála (Kr. e. 44) után megkapták a római polgárjogot. A Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom része lett. Ebben az időszakban a városlakók tömegesen hagyták el alacsonyan fekvő területeit, és a korábbi akropolisznak helyet adó hegytetőre költöztek. Ennek oka nem tisztázott, de a folyamat összefüggésbe hozható a szaracénok és a berberek part-menti rajtaütéseivel. 828-ban a szaracénok elfoglalták a város maradékait, és a város új neve Kerkent lett. Ebből származik szicíliai elnevezése, a "Girgenti", amely 1927-ig maradt érvényben. Ekkor Mussolini úgy döntött, hogy a latin elnevezés olaszosított változatát teszi meg a város hivatalos nevévé.

Gazdasága

Agrigento jelentős idegenforgalmi központ, ami nem meglepő, ha gazdag kulturális és történelmi örökségét nézzük, s egyben a környező vidék mezőgazdasági központja is. Már a római kor óta folyik a kén és a hamuzsír bányászata. Kivitelüket a közeli Porto Empedocle kikötőjén keresztül bonyolítják le (a városkát Empedoklészről, a nagy akragaszi filozófusról nevezték el). Az egy főre jutó jövedelem alapján Agrigento Olaszország egyik legszegényebb városa. 1994 előtt állandó gondot jelentett a szervezett bűnözés jelenléte, ami leginkább a maffia működését pl. a drogcsempészetben jelentette. 1993-ban nagyszabású tisztogató műveletben elfogták a főkolomposokat, megszabadítva a sziget e részét a bűnözőktől.

Főbb látnivalók

A San Lorenzo

Concordia temploma madártávlatból

Az ősi Akragasz nagy területen feküdt, egy részét még máig sem tárták fel. A leghíresebb régészeti látványosság a Templomok völgye: az ősi város déli részén hét fölséges, dór stílusban épült görög templom látható, amiket a Kr. e. 5. és 6. század között építettek. Föltárt és fölújított állapotukban némelyikük a mai Görögország területén kívül eső legnagyobb és legjobban megőrzött ókori görög emlékek közé tartozik. A szóban forgó terület a Világörökség része. Két olyan épület maradt meg a legjobban, amelyeket minden bizonnyal Héra és Concordia (akinek Aquincumban is van szentélye, a görög Harmónia megfelelője) istennőknek szenteltek. A Concordiának szentelt templom figyelemreméltóan jó állapotban maradt fönn, ugyanis 597-ben keresztény templommá alakították át. A környező területet a korai keresztények katakombaként használták; a kriptákat a sziklákból vájták ki.

A többi templom már nincs ilyen jó állapotban, mivel számos földrengés rongálta meg őket, és köveiket is előszeretettel használták fel későbbi építkezésekhez. A legnagyobb közülük Zeusz temploma, amelyet a himérai csata (Kr. e. 480) emlékére állítottak, és a valaha épült legnagyobb dór templomnak tartják. Annak ellenére, hogy használatban volt, láthatóan sohasem fejezték be, és a munkálatokat a karthágóiak Kr. e. 406-os inváziója után abbahagyták. A 18. században a templom maradványaiból sok követ elszállítottak és fölhasználtak Porto Empedocle kikötőjének építésénél is. Héphaisztosz, Héraklész és Aszklépiosz tiszteletére is építettek templomokat e szent helyen. Démétérnek és Perszephonénak is van itt szentélye (ez utóbbit korábban Castor és Pollux templomaként ismerték). A punok által gyújtott pusztító tüzek nyomai még ma is látszanak a szentélyek kövein.

Számos egyéb hellén és római lelet is található a város környékén. Ezek között egy, a hellenisztikus kor előtti barlang Démétér temploma mellett helyezkedik el, a San Biagio temploma alatt.

Egy, a szent terület mellett levő, késői hellenisztikus síremlék tévesen jelezte „Thérón sírjának” helyét. A 13. században épült San Nicola templomban föllelhetünk egy, az 1. századból származó „herónt” (hősi síremléket). A környéken föltártak egy görög-római települést is. Számos ókori nekropolisz vár még föltárásra.

A mai Agrigento modern város, bár számos középkori és barokk épület megmaradt. Ezek közül megemlítendő a 14. századi katedrális és a 13. században épült Santa Maria dei Greci temploma (görögök Szűz Máriája), ami egy ókori görög templom helyén áll. Figyelemreméltó archeológiai múzeum is van, amely az ókori város leleteit mutatja be. A lakosok időról időre tiltakoznak a „Városunk nem nekropolisz” jelmondattal, ami azt jelenti, hogy a holtak helyett törődjenek inkább az élőkkel.

Hírességei

• Empedoklész ókori görög filozófus, költő, orvos és tudós
• Luigi Pirandello Nobel-díjas író, egy környékbeli falu szülötte
• Leonardo Sciascia író, újságíró, dramaturg és politikus

Testvérvárosok

• Tampa, Amerikai Egyesült Államok
• Perm, Oroszország
• Valenciennes, Franciaország

Források

• Szicília, a látnivaló (ARNONE Editore, 1999)
• A Wikipedia angol nyelvű változatának Agrigento szócikke

Hivatkozások

• TheSicilySite.com
• A templomok völgye
• Best of Sicily
• Utazási információk Agrigentóról a WikiTravel-en