Agrigento

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agrigento
Porta di Ponte.JPG
Agrigento, Porta di Ponte
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Szicília
Megye Agrigento (AG)
Polgármester Marco Zambuto
Irányítószám 92100
Körzethívószám 922
Népesség
Teljes népesség 58 240 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 241,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 230 m
Terület 244,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Agrigento (Olaszország)
Agrigento
Agrigento
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 37° 19′, k. h. 13° 35′Koordináták: é. sz. 37° 19′, k. h. 13° 35′
Agrigento weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Agrigento témájú médiaállományokat.
Agrigento régészeti lelőhelyei Templomok völgye
Világörökség
Agrigent BW 2012-10-07 13-09-13.jpg
A Concordia-templom
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV
Felvétel éve 2007
Elhelyezkedése
Templomok völgye (Olaszország)
Templomok völgye
Templomok völgye
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 37° 19′, k. h. 13° 35′
A Concordia-templom, 2004-ben

Agrigento (Szicíliai nyelven Girgenti) Szicíliában, Olaszországban található, Agrigento provincia székhelye. A tengerparthoz közeli hegytetőn, az ókori görög Akragasz (latinul Agrigentum) város helyén fekszik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy tengerre néző hegytetőre építették. A közelében két folyó is található, a Hypsas (Sant'Anna) és az Akragasz (San Biagio). A várostól északra természetes erődítményként egy sziklaszirt emelkedik.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kr. e. 582–580 közötti időben alapították a Gela városából érkező görög telepesek. Az Akragasz név jelentése nem tisztázott, noha számos magyarázat született rá. Az egyik elképzelés szerint a név legendás alapítójától, Akragantétól származik. Ez az egyike azon visszamenőleges magyarázatoknak, amik a látszólag logikus mezőgazdász nép etimológia ellenére, homályos értelmű elnevezése értelmezésére születtek.

A vidék már az őskorban is lakott volt. Erről tanúskodik számos bronzkori lelet. Az első görögök a Kr. e. 7. század végén tűntek föl (ebből az időből származik a montelusai archaikus nekropolisz).

Thuküdidész szerint a várost Kr. e. 580-ban alapították meg. („Körülbelül Gela alapítása után 108 évvel a gelaiak megalapították az Akragasz folyóról elnevezett Akragaszt, létrehozójaként Arisztonószt és Pisztiloszt nevezvén meg, és a városban ugyanolyan intézményeket állítottak, mint a sajátjaik voltak” – Thuküdidész, IV. könyv, 4.) Elhelyezkedése stratégiai fontosságú volt a rodoszi-krétai származású nép számára, mivel politikai és katonai befolyásukat így kiterjeszthették a sziget nyugati partjaira.

Akragasz gyorsan fejlődő város volt, és az ókori Görögország leggazdagabb és leghíresebb gyarmatává lett. Gazdagságát a gabonakereskedelemnek köszönhette, mivel Szicília Hellász fontos gabonaforrása volt. Phalarisz és Therón türannoszok alatt lett igazán jelentős. Therón Kr. e. 483-ban elfoglalta Himera észak-szicíliai várost, annak elűzött uralkodója a karthágóiakhoz menekült, akikkel jó viszonyban volt, és tőlük kért segítséget. Kr. e. 480-ban a himerai csatában Akragasz legyőzte a karthágói csapatokat is. A csata valódi győztese mégis a segítségül hívott Szürakuszai lett. A rabszolgává tett hadifoglyok viszont több középületet, vízvezetéket és egy jókora mesterséges tavat építettek Akragaszban. Therón fia, Thraszidéusz bukása után a település demokratikus városállam lett. Noha a város semleges maradt az Athén és Szürakuszai között kirobbant ellenségeskedésben, a helyi demokrácia megbukott, amikor a karthágói csapatok kifosztották a várost (Kr. e. 406). Akragasz soha többé nem nyerte vissza korábbi jelentőségét, bár Timoleon uralkodása alatt némileg újra felcsillant a régmúlt dicsőség fénye a Kr. e. 4. században.

Akragaszt mind az ókori Róma (Kr. e. 262), mind pedig a karthágóiak (Kr. e. 255) kifosztották a Kr. e. 3. században. A város a második pun háború (Kr. e. 218201) idején különösen sokat szenvedett, amikor a háborús felek a terület birtoklásáért acsarkodtak. Róma végül Kr. e. 210-ben elfoglalta és a neve Agrigentum lett. A következő évszázadokban is többnyire görögül beszélő közösség lakta. A római uralom alatt a település újra virágzásnak indult, és lakói Julius Caesar halála (Kr. e. 44) után megkapták a római polgárjogot. A Római Birodalom bukása után a Bizánci Birodalom része lett. Ebben az időszakban a városlakók tömegesen hagyták el alacsonyan fekvő területeit, és a korábbi akropolisznak helyet adó hegytetőre költöztek. Ennek oka nem tisztázott, de a folyamat összefüggésbe hozható a szaracénok és a berberek part-menti rajtaütéseivel. 828-ban a szaracénok elfoglalták a város maradékait, és a város új neve Kerkent lett. Ebből származik szicíliai elnevezése, a "Girgenti", amely 1927-ig maradt érvényben. Ekkor Mussolini úgy döntött, hogy a latin elnevezés olaszosított változatát teszi meg a város hivatalos nevévé.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agrigento jelentős idegenforgalmi központ, ami nem meglepő, ha gazdag kulturális és történelmi örökségét nézzük, s egyben a környező vidék mezőgazdasági központja is. Már a római kor óta folyik a kén és a hamuzsír bányászata. Kivitelüket a közeli Porto Empedocle kikötőjén keresztül bonyolítják le (a városkát Empedoklészről, a nagy akragaszi filozófusról nevezték el). Az egy főre jutó jövedelem alapján Agrigento Olaszország egyik legszegényebb városa. 1994 előtt állandó gondot jelentett a szervezett bűnözés jelenléte, ami leginkább a maffia működését pl. a drogcsempészetben jelentette. 1993-ban nagyszabású tisztogató műveletben elfogták a főkolomposokat, megszabadítva a sziget e részét a bűnözőktől.

Főbb látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A San Lorenzo
Concordia temploma madártávlatból

Az ősi Akragasz nagy területen feküdt, egy részét még máig sem tárták fel. A leghíresebb régészeti látványosság a Templomok völgye: az ősi város déli részén hét fölséges, dór stílusban épült görög templom látható, amiket a Kr. e. 5. és 6. század között építettek. Föltárt és fölújított állapotukban némelyikük a mai Görögország területén kívül eső legnagyobb és legjobban megőrzött ókori görög emlékek közé tartozik. A szóban forgó terület a Világörökség része. Két olyan épület maradt meg a legjobban, amelyeket minden bizonnyal Héra és Concordia (akinek Aquincumban is van szentélye, a görög Harmónia megfelelője) istennőknek szenteltek. A Concordiának szentelt templom figyelemreméltóan jó állapotban maradt fönn, ugyanis 597-ben keresztény templommá alakították át. A környező területet a korai keresztények katakombaként használták; a kriptákat a sziklákból vájták ki.

A többi templom már nincs ilyen jó állapotban, mivel számos földrengés rongálta meg őket, és köveiket is előszeretettel használták fel későbbi építkezésekhez. A legnagyobb közülük Zeusz temploma, amelyet a himérai csata (Kr. e. 480) emlékére állítottak, és a valaha épült legnagyobb dór templomnak tartják. Annak ellenére, hogy használatban volt, láthatóan sohasem fejezték be, és a munkálatokat a karthágóiak Kr. e. 406-os inváziója után abbahagyták. A 18. században a templom maradványaiból sok követ elszállítottak és fölhasználtak Porto Empedocle kikötőjének építésénél is. Héphaisztosz, Héraklész és Aszklépiosz tiszteletére is építettek templomokat e szent helyen. Démétérnek és Perszephonénak is van itt szentélye (ez utóbbit korábban Castor és Pollux templomaként ismerték). A punok által gyújtott pusztító tüzek nyomai még ma is látszanak a szentélyek kövein.

Számos egyéb hellén és római lelet is található a város környékén. Ezek között egy, a hellenisztikus kor előtti barlang Démétér temploma mellett helyezkedik el, a San Biagio temploma alatt.

Egy, a szent terület mellett levő, késői hellenisztikus síremlék tévesen jelezte „Thérón sírjának” helyét. A 13. században épült San Nicola templomban föllelhetünk egy, az 1. századból származó „herónt” (hősi síremléket). A környéken föltártak egy görög-római települést is. Számos ókori nekropolisz vár még föltárásra.

A mai Agrigento modern város, bár számos középkori és barokk épület megmaradt. Ezek közül megemlítendő a 14. századi katedrális és a 13. században épült Santa Maria dei Greci temploma (görögök Szűz Máriája), ami egy ókori görög templom helyén áll. Figyelemreméltó archeológiai múzeum is van, amely az ókori város leleteit mutatja be. A lakosok időról időre tiltakoznak a „Városunk nem nekropolisz” jelmondattal, ami azt jelenti, hogy a holtak helyett törődjenek inkább az élőkkel.

Hírességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szicília, a látnivaló (ARNONE Editore, 1999)
  • A Wikipedia angol nyelvű változatának Agrigento szócikke

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]