Siena
- Ez a szócikk az olasz városról szól. Az olasz megyét lásd a Siena (megye) cikk alatt.
| Siena | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Toszkána | ||
| Megye | Siena | ||
| Polgármester | Maurizio Cenni | ||
| Irányítószám | 53100, 53010 | ||
| Körzethívószám | 0577 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 54 498 fő (2004) +/- | ||
| Népsűrűség | 447 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 322 m | ||
| Terület | 118 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 43° 19′ 6″, k. h. 11° 19′ 53″ | |||
| é. sz. 43° 19′ 6″, k. h. 11° 19′ 53″ | |||
| Siena weboldala | |||
| Siena történelmi központja | |
| Világörökség | |
| A sienai dóm | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, IV |
| Felvétel éve | 1996 |
Siena város Olaszországban, Toszkána régióban, az azonos nevű megye székhelye; három összefüggő dombon fekszik, Firenzétől 70 kilométerre. A nagy idegenforgalmat lebonyolító kereskedő- és iskolaváros lakóinak száma 54 498. Európa legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította. Bevárosát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
Tartalomjegyzék |
Történelem [szerkesztés]
Az Augustus által alapított ókori település (Saena Iulia) jelentősége a barbár betörések idején nőtt meg. Mivel országutak kereszteződésében épült, hamarosan élénk forgalmú kereskedelmi és pénzügyi központtá vált. A VII. században püspöki és lombard uralkodói székhely. A IX. században frank grófi birtok, Pipin és Nagy Károly idején sok frank lovagi család telepedett le és épített várat a környéken. Jelentős településsé a XII. században fejlődött. A XIII. században mint császárpárti, azaz ghibellin város harcba keveredett a pápapárti, azaz guelf Firenzével, és azt 1260-ban Montapertinél le is győzte. Kereskedőtársaságaiknak – főleg a Buonsignoriknak – bukása miatt a város hanyatlásnak indult. Az 1348. évi pestisjárvány tovább súlyosbította helyzetét; azonban szellemi és művészeti vonzerejét megtartotta. 1399-ben Siena a milánói herceg (Gian Galeazzo) uralma alá került. A XIV–XV. század fordulóján ismét önálló városállam, s virágzásnak indul. 1555-ben V. Károly német-római császár zsoldosai – 18 hónapi ostrom után – beveszik a várost, majd néhány év múlva I. Cosimo de’ Medici, Toszkána nagyhercege terjeszkedő politikájának esett áldozatul.
Művészet [szerkesztés]
Építészet [szerkesztés]
Az ősi város mai arculata ugyanolyan, amilyennek a XIII. és XIV. században tervezték és formálták. Katedrálisát, a Santa Maria Assuntát a XII. század közepén kezdték építeni, Nicola és Giovanni Pisano részvételével. Oldalhomlokzata egyszerű fekete-fehér csíkozású márványburkolata tisztán megőrizte a középkori formákat. A jobb oldalhomlokzat mellett magasodik a pisai-lombard stílusú harangtorony. Gótikus temploma még a San Domenico-templom (XIII–XV. század) és az 1326-ban alapított San Francesco-templom, amit a XVII. század közepén barokk stílusban építenek át. A Piazza del Campón emelkedik – a XIII. század végén–XIV. század elején épült, a háromosztatú, gótikus ablakokkal díszített, fölül pártázatos lőrésekkel koronázott téglaépítmény –, a Palazzo Pubblico (a városháza), ami mára múzeum. A város képtára – a Pinacoteca Nazionale – a Palazzo Buonsignori XIV. századi gótikus épületében kapott helyett, s hirdeti sienai művészet eredetiségét.
Festészet [szerkesztés]
Sienában alkotott Duccio di Buoninsegna, kinek fő műve a „Maesta”, melyet 1308–1311 között festett és a dóm főoltárára szánt. Egyik oldala a trónoló Madonnát, a másik Krisztus életének történetét ábrázolja. Simone Martini és Pietro Lorenzetti gótikus iskolát alapított a városban; finom vonalvezetésük és gondosan válogatott színárnyalataik a városháza festményein tanulmányozhatók; később itt dolgozott Giovanni di Paolo Rucellai († 1481) és Sassetta († 1450/1451). Reneszánsz vonások jelennek meg Jacopo della Querciának († 1438) a Fonte Gaiához készített reliefjein (1409–1419).
Szobrászat [szerkesztés]
A Battistero San Giovanni (gótikus keresztelőkápolna, 1317–1380) közepén álló márvány keresztelőmedencét Jacopo della Quercia tervezte az 1420-as években késő gótikus-kora reneszánsz stílusban. A domborműveket is ő, valamint Lorenzo Ghiberti († 1455) és Donatello († 1466) készítette. Domenico Beccafumi († 1551), a manierista stílusú művész nem kis részt vállalt a katedrális kövezetének végső kialakításában.
Demográfia [szerkesztés]

Sport [szerkesztés]
Labdarúgó csapata az AC Siena, amely az A osztályban játszik.
Kosárlabda-csapata a Montepaschi Mens Sana Basket Siena, amely 1994 óta játszik az A ligában. A középmezőnyben töltött első évek után, mára az olasz bajnokság, és Európa meghatározó csapata lett. Legjobb eredményei: Saporta Kupa-győztes (2001-02), háromszoros olasz bajnok (2003-04, 2006-07, 2007-08), háromszoros olasz Szuper Kupa-győztes (2004-05, 2006-07, 2007-08), Euroliga 3. hely (2007-08), Euroliga 4. helyezett (2003-04).
Közlekedés [szerkesztés]
Siena több fontos főút találkozáásnál fekszik. Firenze felé az RA3 autópálya kapcsolja össze a várost az A1-es autópályával. Róma az SS73, majd SS326 2x2 sávos kiépítés alatt lévő úton keresztül az A1-es autópálya felé érhető el. A nehézgépjármű forgalom elől a település területét védik, ezért számukra az elkerülő utat kell igénybe venni. Sienaban 15 viszonylatban közlekednek helyijáratos autóbuszok. A történelmi városnegyedben kisbuszok szállítják az utasokat.
A város regionális jelentősségű repülőtere Sovicille településen (Ampugnano területén) található. A vasútvonalak közül csak helyi regionális vasútvonal találhatóak Empoli, Chiusi és Grosseto viszonylatban.
A parkolás a városfal környezetében felfestett jelentős számú fizetős parkolózónában lehetséges. A parkolás díjja 2013-ban 1,50 euró/óra.
Palio [szerkesztés]
Hogy érthető legyen, mi mindent is jelent a Palio, a középkorba kell visszamenni. A "palio" szó jelentése: festett, vagy hímzett bársony-, illetve selyemkendő, amelyet a középkorban a lovagi torna győztese nyert el. Ezért a szó átvette a "verseny" jelentést, ami a magyar nyelvben is jelen van a "pálya" szóban. Magyarul eredetileg "pályadíj"-ként értették, ebből maradt meg a "pálya" "verseny" értelemben, majd jelentéstartalma bővült a "pálya helyé"-re is. Sienában a Palio az a többnyire festett selyemzászló, amelyet a Madonnának ajánlanak fel, és a verseny végén a győztes városnegyed kapja meg. A Palio jelenti ugyanakkor azt a versenyt is, amelyet kétszer egy évben: július 2-án, Sarlós Nagyboldogasszony napján, és augusztus 16-án, Mária Mennybevétele alkalmából futnak, mindig a Madonna tiszteletére, ekkor kapja meg a győztes városnegyed a Palio-t. Az eddigi jelentéseken túl azonban a Palio a sienaiak élete, a Város törvénye, amelynek szellemében élik az év 365 napját.
Négy nap Palio [szerkesztés]
Négy nap ünnep: ezeket az időpontokat kell figyelni, hogy megismerjük a Palio legjelentősebb eseményeit. Fontos tudnivaló, hogy a tizenhétből csak tíz városnegyed fut a versenyen, ezek részvételét sorshúzás szabályozza, amely minden Palio előtt legalább 20 nappal történik. "Saját jogán" fut az a hét Városnegyed, amelyik az előző év ugyanezen napján nem futott, a többi hármat abból a tízből sorsolják, amelyek viszont akkor részt vettek.
A sorsolás [szerkesztés]
Az az esemény, amikor a lovakat kiosztják a Palio-n résztvevő tíz Városnegyednek. A futás előtti harmadik nap reggelén a lovak tulajdonosai a Nagykapuhoz (A Városháza Podesztájának udvara: ez a polgármester elnevezése a középkorban) viszik a lovakat, amelyek fizikai állapotát a Város vezetői által megbízott állatorvosokból álló bizottság vizsgálja meg. A lovakat csoportokra osztják, próbaképpen három kört tesznek meg a téren, hogy meg lehessen győződni a pályához való alkalmasságunkról. Amint az összes csoport körbefutott, a Kapitányok a Polgármester jelenlétében kiválasztják a megfelelőnek talált tíz lovat. Ezekután a Palazzo Pubblico (a Városháza másik elnevezése) előtt felállított emelvényen megtartják a sorsolást: minden lóhoz párosítanak egy Városnegyedet. Minden átadáskor a Lovász átveszi a nekik kisorsolt lovat, és a városnegyed lakóinak kíséretében az istállóba vezeti.
A próbák [szerkesztés]
Összesen hat van belőle, minden reggel (kb. 9 órakor), és minden délután (kb. 19.30-kor), tartják, hogy látni lehessen, hogy a ló és a lovas milyen formában vannak. A lovat a városnegyed istállójából a Nagykapuhoz a városnegyed lakóinak népes csoportja kíséri minden próbára, menet közben többnyire hagyományos dalokat énekelnek. Az ötödiket "főpróbának" nevezik, ennek befejeztével a tíz városnegyed lakossága külön-külön minden városrész szívében, a meghívott vendégekkel együtt összegyűlik, és a győzelem elősegítése céljából nagy vacsorát rendez.
A Palio napja [szerkesztés]
Reggel 8 óra felé a Városháza előtti Kápolnában az érsek celebrálja "a lovas miséjét". Közvetlenül ez után tartják az utolsó próbát, amelyet "próbafélének" neveznek, mivel a lovasok nem nagyon erőltetik sem magukat, sem a lovakat, tekintettel az esti nagy igénybevételre. 10.30-kor a Városházán a Polgármester jelenlétében történik "a lovasok kinevezése", akik ettől a perctől fogva nem helyettesíthetők. 15 óra körül a Városnegyedek kápolnáiban, megtörténik a lovak megáldása, ezután a városnegyedek személyiségei és a városi elöljárók megszemélyesítői átvonulnak a történelmi városrészen, megállnak a Piazza Salimbeni-n, a Nemesi Kaszinónál, a Palazzo Chigi Saracini előtt, majd a Dóm téren (a Kormánypalota udvara), ahonnan sorban indulnak, hogy a Piazza del Campo-ra érjenek. A korabeli díszmenet 17 óra körül ér a Térre.
A futás [szerkesztés]
Ahogy a Díszmenetnek vége, a mozsárágyú lövése jelzi, hogy a lovak kilépnek a Nagykapun. Minden lovasnak egy ökörbőr korbácsot adnak át, amellyel a lovat serkenthetik, vagy az ellenfeleket akadályozhatják a futásban. Ezután a "rajt"-hoz mennek, ahol két kötél van kifeszítve, ezek közé kell felsorakozniuk, miután szólították őket. Ennek a belépésnek a sorrendjét is sorshúzás dönti el: van ugyanis egy különleges szerkezet, amelynek hosszú nyaka ovális tartóban végződik, ebbe helyezik a tíz barbero-t (a szó jelenti a versenylovakat is, valamint az őket jelképező játékgolyókat, amelyek a Városnegyed színeit viselik, és a gyerekek szoktak velük játszani). Ahogy fejjel lefelé fordítják a szerkezetet, a golyók véletlenszerűen kerülnek bele a hosszú nyakrészbe, ezek sorrendje szabja meg az indulás sorrendjét. Ezt a műveletet háromszor hajtják végre, hogy a rajtbírónak lehetősége legyen két tartalék rajtra is, amennyiben az első rajt nem szabályos. A Városnegyedeket a kihúzott sorrend szerint szólítják a két kötél közé, de a tizedik "nekifutó" lesz, azaz ő dönti el a rajt pillanatát (csakis amikor ő azt jónak látja). Ebben a pillanatban a rajtbíró leengedi az első kötelet, ezzel indulhat a futás. Ha az indulás érvénytelen, a mozsárágyú lövése megállítja a lovakat, amelyeknek vissza kell térniük az indulás helyére. A lovaknak háromszor kell körbefutniuk a kb. 1000 m-es pályát, és kizárólag az elsőként befutónak jár a győzelem dicsősége, amit három célbíró hagy jóvá. A "scosso" ló (amelyről leesett a lovas) is hozhat győzelmet az ő Városnegyedének.
A Te Deum [szerkesztés]
Az ünneplés azonnal kezdetét veszi: a városnegyed lakói átveszik a Palio-t (a győzelmi díjat), és ezzel a S. Maria di Provenzano Bazilikába mennek (a júliusi Palio után), vagy a Dómba (augusztusban), hogy köszönetképpen elénekeljék a Te Deumot. Ettőlfogva egészen őszig bármilyen alkalom megfelelő arra, hogy a város a Campo-n szerzett győzelemre emlékezzen, amikor majd szeptember vége – október eleje táján az ünnepi díszbe öltözött városrészben megtartják "a győzelmi vacsorát", amelyen több ezer városnegyed lakó vesz részt, díszhelyen pedig a győztes ló.
Testvérvárosai [szerkesztés]
A város szülöttei [szerkesztés]
- Agostino Agazzari, zenész
- III. Sándor pápa
- VII. Sándor pápa
- Cecco Angiolieri, költő
- Domenico Beccafumi, festő
- Ranuccio Bianchi Bandinelli, archeológus
- Vannoccio Biringuccio, mérnök, kémikus
- Jacopo della Quercia (1371/1374 - 1438), szobrász.
- Lorenzo Monaco, festő
- Giovanni di Paolo, festő
- Simone Martini, festő
- III. Piusz pápa
- Gianna Nannini, énekesnő
- Sziénai Szent Katalin (április 29.) (Siena, 1347. március 25. - Róma, 1380. április 29.

