Siena

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az olasz városról szól. Az olasz megyét lásd a Siena (megye) cikk alatt.
Siena
02 Sienne vue de San Clemente.jpg
Siena címere
Siena címere
Siena zászlaja
Siena zászlaja
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Toszkána
Megye Siena
Polgármester Maurizio Cenni
Irányítószám 53100, 53010
Körzethívószám 0577
Népesség
Teljes népesség 54 175 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 447 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 322 m
Terület 118 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Siena (Olaszország)
Siena
Siena
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 19′ 06″, k. h. 11° 19′ 53″Koordináták: é. sz. 43° 19′ 06″, k. h. 11° 19′ 53″
Siena weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Siena témájú médiaállományokat.
Siena történelmi központja
Világörökség
Duomo Siena Italia.jpg
A sienai dóm
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, IV
Felvétel éve 1996
Elhelyezkedése
Siena (Olaszország)
Siena
Siena
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 43° 20′, k. h. 11° 20′

Siena város Olaszországban, Toszkána régióban, az azonos nevű megye székhelye; három összefüggő dombon fekszik, Firenzétől 70 kilométerre. A nagy idegenforgalmat lebonyolító kereskedő- és iskolaváros lakóinak száma 54 498. Európa legnagyszerűbb gótikus városa. Sienát a hagyomány szerint Senus, Romulus unokaöccse alapította. Bevárosát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Augustus által alapított ókori település (Saena Iulia) jelentősége a barbár betörések idején nőtt meg. Mivel országutak kereszteződésében épült, hamarosan élénk forgalmú kereskedelmi és pénzügyi központtá vált. A VII. században püspöki és lombard uralkodói székhely. A IX. században frank grófi birtok, Pipin és Nagy Károly idején sok frank lovagi család telepedett le és épített várat a környéken. Jelentős településsé a XII. században fejlődött. A XIII. században mint császárpárti, azaz ghibellin város harcba keveredett a pápapárti, azaz guelf Firenzével, és azt 1260-ban Montapertinél le is győzte. Kereskedőtársaságaiknak – főleg a Buonsignoriknak – bukása miatt a város hanyatlásnak indult. Az 1348. évi pestisjárvány tovább súlyosbította helyzetét; azonban szellemi és művészeti vonzerejét megtartotta. 1399-ben Siena a milánói herceg (Gian Galeazzo) uralma alá került. A XIVXV. század fordulóján ismét önálló városállam, s virágzásnak indul. 1555-ben V. Károly német-római császár zsoldosai – 18 hónapi ostrom után – beveszik a várost, majd néhány év múlva I. Cosimo de’ Medici, Toszkána nagyhercege terjeszkedő politikájának esett áldozatul.

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi város mai arculata ugyanolyan, amilyennek a 13. és 14. században tervezték és formálták. Katedrálisát, a Santa Maria Assuntát a 12. század közepén kezdték építeni, Nicola és Giovanni Pisano részvételével. Oldalhomlokzata egyszerű fekete-fehér csíkozású márványburkolata tisztán megőrizte a középkori formákat. A jobb oldalhomlokzat mellett magasodik a pisai-lombard stílusú harangtorony. Gótikus temploma még a San Domenico-templom (13–15. század) és az 1326-ban alapított San Francesco-templom, amit a 17. század közepén barokk stílusban építenek át. A Piazza del Campón emelkedik – a 13. század végén–14. század elején épült, a háromosztatú, gótikus ablakokkal díszített, fölül pártázatos lőrésekkel koronázott téglaépítmény –, a Palazzo Pubblico (a városháza), ami mára múzeum. A város képtára – a Pinacoteca Nazionale – a Palazzo Buonsignori 14. századi gótikus épületében kapott helyett, s hirdeti sienai művészet eredetiségét.

Festészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sienában alkotott Duccio di Buoninsegna, kinek fő műve a „Maesta”, melyet 13081311 között festett és a dóm főoltárára szánt. Egyik oldala a trónoló Madonnát, a másik Krisztus életének történetét ábrázolja. Simone Martini és Pietro Lorenzetti gótikus iskolát alapított a városban; finom vonalvezetésük és gondosan válogatott színárnyalataik a városháza festményein tanulmányozhatók; később itt dolgozott Giovanni di Paolo Rucellai és Sassetta. Reneszánsz vonások jelennek meg Jacopo della Querciának a Fonte Gaiához készített reliefjein (14091419).

Szobrászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Battistero San Giovanni (gótikus keresztelőkápolna, 13171380) közepén álló márvány keresztelőmedencét Jacopo della Quercia tervezte az 1420-as években késő gótikus-kora reneszánsz stílusban. A domborműveket is ő, valamint Lorenzo Ghiberti és Donatello készítette. Domenico Beccafumi, a manierista stílusú művész nem kis részt vállalt a katedrális kövezetének végső kialakításában.

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgó csapata az AC Siena, amely az A osztályban játszik.

Kosárlabda-csapata a Montepaschi Mens Sana Basket Siena, amely 1994 óta játszik az A ligában. A középmezőnyben töltött első évek után, mára az olasz bajnokság, és Európa meghatározó csapata lett. Legjobb eredményei: Saporta Kupa-győztes (2001-02), háromszoros olasz bajnok (2003-04, 2006-07, 2007-08), háromszoros olasz Szuper Kupa-győztes (2004-05, 2006-07, 2007-08), Euroliga 3. hely (2007-08), Euroliga 4. helyezett (2003-04).

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siena több fontos főút találkozáásnál fekszik. Firenze felé az RA3 autópálya kapcsolja össze a várost az A1-es autópályával. Róma az SS73, majd SS326 2x2 sávos kiépítés alatt lévő úton keresztül az A1-es autópálya felé érhető el. A nehézgépjármű forgalom elől a település területét védik, ezért számukra az elkerülő utat kell igénybe venni. Sienaban 15 viszonylatban közlekednek helyijáratos autóbuszok. A történelmi városnegyedben kisbuszok szállítják az utasokat.

A város regionális jelentősségű repülőtere Sovicille településen (Ampugnano területén) található. A vasútvonalak közül csak helyi regionális vasútvonal találhatóak Empoli, Chiusi és Grosseto viszonylatban.

A parkolás a városfal környezetében felfestett jelentős számú fizetős parkolózónában lehetséges. A parkolás díjja 2013-ban 1,50 euró/óra.

Palio[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Piazza del Campo a Palio alatt

Hogy érthető legyen, mi mindent is jelent a Palio, a középkorba kell visszamenni. A "palio" szó jelentése: festett, vagy hímzett bársony-, illetve selyemkendő, amelyet a középkorban a lovagi torna győztese nyert el. Ezért a szó átvette a "verseny" jelentést, ami a magyar nyelvben is jelen van a "pálya" szóban. Magyarul eredetileg "pályadíj"-ként értették, ebből maradt meg a "pálya" "verseny" értelemben, majd jelentéstartalma bővült a "pálya helyé"-re is. Sienában a Palio az a többnyire festett selyemzászló, amelyet a Madonnának ajánlanak fel, és a verseny végén a győztes városnegyed kapja meg. A Palio jelenti ugyanakkor azt a versenyt is, amelyet kétszer egy évben: július 2-án, Sarlós Nagyboldogasszony napján, és augusztus 16-án, Mária Mennybevétele alkalmából futnak, mindig a Madonna tiszteletére, ekkor kapja meg a győztes városnegyed a Palio-t. Az eddigi jelentéseken túl azonban a Palio a sienaiak élete, a Város törvénye, amelynek szellemében élik az év 365 napját.

Négy nap Palio[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Négy nap ünnep: ezeket az időpontokat kell figyelni, hogy megismerjük a Palio legjelentősebb eseményeit. Fontos tudnivaló, hogy a tizenhétből csak tíz városnegyed fut a versenyen, ezek részvételét sorshúzás szabályozza, amely minden Palio előtt legalább 20 nappal történik. "Saját jogán" fut az a hét Városnegyed, amelyik az előző év ugyanezen napján nem futott, a többi hármat abból a tízből sorsolják, amelyek viszont akkor részt vettek.

A sorsolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az az esemény, amikor a lovakat kiosztják a Palio-n résztvevő tíz Városnegyednek. A futás előtti harmadik nap reggelén a lovak tulajdonosai a Nagykapuhoz (A Városháza Podesztájának udvara: ez a polgármester elnevezése a középkorban) viszik a lovakat, amelyek fizikai állapotát a Város vezetői által megbízott állatorvosokból álló bizottság vizsgálja meg. A lovakat csoportokra osztják, próbaképpen három kört tesznek meg a téren, hogy meg lehessen győződni a pályához való alkalmasságunkról. Amint az összes csoport körbefutott, a Kapitányok a Polgármester jelenlétében kiválasztják a megfelelőnek talált tíz lovat. Ezekután a Palazzo Pubblico (a Városháza másik elnevezése) előtt felállított emelvényen megtartják a sorsolást: minden lóhoz párosítanak egy Városnegyedet. Minden átadáskor a Lovász átveszi a nekik kisorsolt lovat, és a városnegyed lakóinak kíséretében az istállóba vezeti.

A próbák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összesen hat van belőle, minden reggel (kb. 9 órakor), és minden délután (kb. 19.30-kor), tartják, hogy látni lehessen, hogy a ló és a lovas milyen formában vannak. A lovat a városnegyed istállójából a Nagykapuhoz a városnegyed lakóinak népes csoportja kíséri minden próbára, menet közben többnyire hagyományos dalokat énekelnek. Az ötödiket "főpróbának" nevezik, ennek befejeztével a tíz városnegyed lakossága külön-külön minden városrész szívében, a meghívott vendégekkel együtt összegyűlik, és a győzelem elősegítése céljából nagy vacsorát rendez.

A Palio napja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reggel 8 óra felé a Városháza előtti Kápolnában az érsek celebrálja "a lovas miséjét". Közvetlenül ez után tartják az utolsó próbát, amelyet "próbafélének" neveznek, mivel a lovasok nem nagyon erőltetik sem magukat, sem a lovakat, tekintettel az esti nagy igénybevételre. 10.30-kor a Városházán a Polgármester jelenlétében történik "a lovasok kinevezése", akik ettől a perctől fogva nem helyettesíthetők. 15 óra körül a Városnegyedek kápolnáiban, megtörténik a lovak megáldása, ezután a városnegyedek személyiségei és a városi elöljárók megszemélyesítői átvonulnak a történelmi városrészen, megállnak a Piazza Salimbeni-n, a Nemesi Kaszinónál, a Palazzo Chigi Saracini előtt, majd a Dóm téren (a Kormánypalota udvara), ahonnan sorban indulnak, hogy a Piazza del Campo-ra érjenek. A korabeli díszmenet 17 óra körül ér a Térre.

A futás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy a Díszmenetnek vége, a mozsárágyú lövése jelzi, hogy a lovak kilépnek a Nagykapun. Minden lovasnak egy ökörbőr korbácsot adnak át, amellyel a lovat serkenthetik, vagy az ellenfeleket akadályozhatják a futásban. Ezután a "rajt"-hoz mennek, ahol két kötél van kifeszítve, ezek közé kell felsorakozniuk, miután szólították őket. Ennek a belépésnek a sorrendjét is sorshúzás dönti el: van ugyanis egy különleges szerkezet, amelynek hosszú nyaka ovális tartóban végződik, ebbe helyezik a tíz barbero-t (a szó jelenti a versenylovakat is, valamint az őket jelképező játékgolyókat, amelyek a Városnegyed színeit viselik, és a gyerekek szoktak velük játszani). Ahogy fejjel lefelé fordítják a szerkezetet, a golyók véletlenszerűen kerülnek bele a hosszú nyakrészbe, ezek sorrendje szabja meg az indulás sorrendjét. Ezt a műveletet háromszor hajtják végre, hogy a rajtbírónak lehetősége legyen két tartalék rajtra is, amennyiben az első rajt nem szabályos. A Városnegyedeket a kihúzott sorrend szerint szólítják a két kötél közé, de a tizedik "nekifutó" lesz, azaz ő dönti el a rajt pillanatát (csakis amikor ő azt jónak látja). Ebben a pillanatban a rajtbíró leengedi az első kötelet, ezzel indulhat a futás. Ha az indulás érvénytelen, a mozsárágyú lövése megállítja a lovakat, amelyeknek vissza kell térniük az indulás helyére. A lovaknak háromszor kell körbefutniuk a kb. 1000 m-es pályát, és kizárólag az elsőként befutónak jár a győzelem dicsősége, amit három célbíró hagy jóvá. A "scosso" ló (amelyről leesett a lovas) is hozhat győzelmet az ő Városnegyedének.

A Te Deum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ünneplés azonnal kezdetét veszi: a városnegyed lakói átveszik a Palio-t (a győzelmi díjat), és ezzel a S. Maria di Provenzano Bazilikába mennek (a júliusi Palio után), vagy a Dómba (augusztusban), hogy köszönetképpen elénekeljék a Te Deumot. Ettőlfogva egészen őszig bármilyen alkalom megfelelő arra, hogy a város a Campo-n szerzett győzelemre emlékezzen, amikor majd szeptember vége – október eleje táján az ünnepi díszbe öltözött városrészben megtartják "a győzelmi vacsorát", amelyen több ezer városnegyed lakó vesz részt, díszhelyen pedig a győztes ló.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Siena témájú médiaállományokat.