Donatello
| Donatello | |
 |
|
| Donatello szobra az Uffizi Galéria előtt Vi | |
| Született | Firenze 1386 körül |
| Elhunyt | Firenze 1466. december 13. |
| Nemzetisége | olasz |
Donatello (Donato di Niccolò di Betto Bardi) korai reneszánsz olasz ( Firenze, 1386 - Firenze 1466. december 13.) művész.
A 15. század legjelentősebb szobrásza, bár sok különböző művészeti irányban képviseltette magát. Elsősorban Firenzében alkotott a Medici-család szolgálatában. Alkotásaival nagy szerepet játszott a perspektívikus ábrázolás elterjedésében, valamint a szobrászat önálló - nem épülethez kötött - megvalósításában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Donatello születési évét nem tudjuk határozottan. A saját hivatalos bevallásai hol az 1382., hol az 1386. vagy 1387. évre teszik. A hagyomány az 1386. évet fogadta el és 1886 óta, a mikor szülővárosában nagy ünnepségekkel űlték meg születésének ötszázados évfordulóját, a köztudatba ez az évszám ment át. Donato volt a keresztneve de kis termete miatt Donatellónak nevezték el. Az atyja iparos volt, Nicoló di Betto di Bardo, Firenze virágzó posztókereskedésének és iparának egyik ágával, vagyis a posztók kikészítésével foglalkozott. Gyapjúkereskedőként jómódúnak számított. Az ifjú Donatello a Martelli-család házában, kezdetben aranyművesnek Lorenzo Ghiberti keze alatt, atyjának, Cione di Ser Buonaccorsónak a műhelyében tanult. Tanulmányai befejeztével Rómában nyitott Filippo Brunelleschi-vel közösen egy aranyműves műhelyt, és munkájukkal hamarosan elismertté váltak. Donatellónak első éveiről Vasari, az olasz művészek híres életírója, beszéli, hogy "gyermekkorától fogva Ruberto Martelli házában nevelték és mind jó viselete, mind pedig szorgalma és törekvése miatt az egész nemes család megszerette".[1] Mint a reneszánsz korának annyi más művésze, Donatello is valamely ötvösműhelyben nyerte első kiképzését a művészi iparnak ez az ága ebben az időben virágzásának magas fokán állt Toszkánában. A legnagyobb építészeknek, szobrászoknak, festőknek pályája innen indult ki.
Az életrajzírók szerint 1402 és 1404 között Brunelleschi barátjával Rómába utazott, hogy az antik romokat tanulmányozzák. Rómából hazatérve 1404-ben azon munkások között találjuk, kik Ghibertinek a Santa Maria del Fiore keresztelő-templom kapujára készülő domborművek technikai kivitelében segítségére voltak. Itt munkája rövid ideig tartott. Donatello, a Ghiberti szolgálatában töltött rövid idő után, otthagyja a mintázást, az ötvösség gyakorlatát. Húszéves korában mint kőfaragó a firenzei székesegyház szolgálatába áll, vésőt fog és első önálló műveit, melyeket ismerünk, márványból faragja ki. Nem követi tovább Ghiberti nyomdokait. Ő lesz a mestere nemsokára azoknak, akik a közös munkában idősebb, tapasztaltabb, gyakorlatias társai voltak, mint például Nanni di Banco.
[szerkesztés] Munkássága
Donatello szobrászata a főpillére a reneszánsz ábrázoló művészetnek. Az újjászületés nélküle is bekövetkezett volna, de nem folyt volna le így és nem lett volna biztos alapja a mester működése nélkül. Donatello fokozatosan, lépésről lépésre tanulja meg a természet megfigyelése alapján álló, reális ábrázoló módot. Az akt-ábrázolásának sem rohan neki a test ismerete nélkül. Művészetének lényege a valóság minél hívebb, kifejezőbb megközelítése, az emberi test szerves fölépítése és az öltözék anyagszerű ábrázolása. Ha át is vesz egy-egy klasszikus motívumot, jelentőségét a maga valóságszemléletével ellenőrzi, és teljesen összhangba hozza stílusával. Nem az antik művészeten keresztül kereste Donatello a természetességet, hanem közvetlenül a való élet megfigyelése által. És ezen az úton olyan következetesen haladt előre, hogy pályája végén szinte teljesen megfeledkezik a szépségről, a dekoratív értékek jelentőségéről.
Működése négy fejlődési korszakra osztható. Az első korszak alatt, mely 1406-tól 1432-ig terjed, Donatello szinte kizárólag márvánnyal dolgozik. Ez az idő fejlődésének legnevezetesebb korszaka, ekkor bontakozik ki a gótikából, ekkor oldja meg legelőször művészetének sajátos problémáit. A második korszak Páduai tartózkodásának megkezdéséig, 1443-ig terjed. Ez idő alatt Donatello leginkább a klasszikus művészet, a Rómában látottak hatása alatt állott. A harmadik korszak kerek tíz éve (1443-1453) a Páduai működése. Ekkor már teljesen birtokában van az ábrázolás anyagszerűségének. A negyedik korszak Firenzéből való hazatérésétől haláláig 1466-ig tart. Ez a végletes realizmus ideje. Életének külső körülményei nem mozgalmasak. Lucca ostromát leszámítva, ahol mint hadimérnök, 1430-ban vett részt, nyugalmasan telnek napjai. Nem kereste a politikát, életének igazi eseményei művészi élményei, alkotásai voltak.
[szerkesztés] Alkotásai
_01.JPG&filetimestamp=20090208121110)
[szerkesztés] Kezdetek
- Fiatal próféta, 1406-08, márvány, Firenze, székesegyház. Húszéves korában mint kőfaragó lép a dóm építésvezetőségének, az Operának szolgálatába és e templom számára készíti 1406-08-ig első két ismert művét, a Porta della Mandorla fiáléi[2] csúcsán lévő két próféta-szobrot. A másik az első Dávid szobra.
- Dávid, 1408-09, márvány, Firenze, Museo Nazionale. Az 1409-ben befejezett koszorúsfejű Dávidja a Fiatal próféta tovább fejlődése. A büszke hőst tette elkövetése után ábrázolja, meztelen lába előtt Góliát fejével.
- Márk evangélista, 1411-12, márvány, Firenze, Orsanmichele
- János evangélista, 1409-15, márvány, Firenze, székesegyház. A hatalmas test lábszárak közti, még gótikus ruhaöböl a Mózes redőhullámaiban újul meg.[3]
- Szent György, 1416, márvány, Firenze, Orsanmichele[4]
- Pazzi-Madonna, 1422 körül[5]
- Jeremiás, 1427, márvány, Firenze, campanile
- Habakukk próféta (Zuccone), 1435-36, márvány, Firenze, campanile. Habakukk feje régi római képmásra emlékeztet, kezében még irattekercset tart, mint gótikus alakok. Jeremiáa és Habakukk a mester legjellemzőbb alkotásai közé tartoznak. Habakukk már a római út után készült, mégis erős a rokonság kettejük között. Állásuk, a jobb kéz testhez tapadó gesztusa, mindkettőn azonos. Rövid-szakállas, borostás, fanyar arcuk portrészerűen kifejező. Jeremiás jobb vála és melle meztelen, a bal vállon átvetett lepel még ősszevissza ráncokat vet, a Zucconén ellenben zuhatagszerűen esik alá.
- Keresztelő Szent János, 1420-30 között, márvány, Firenze, Museo Nazionale.[6] Ez nem teljesen Donatello munkája, faragása valószínűleg Michelozzótól ered.
- Krisztus a keresztfán, 1420-30 között, fa, Firenze, Santa Croce
»Donatellonak eddigi szobrai mind ruhás alakot ábrázoltak. A középkor fölfogása nemigen tűrte a meztelenséget, de a keresztre feszített Krisztus esetében nem térhetett ki ez elől. Ismeretes Vasarinak erről a fafeszületről szóló elbeszélése, mely talán mese, mégis híven tükrözi Donatello alkotását. Brunelleschinek nem tetszett ifjú barátjának alkotása, mert Krisztus szerinte una persona delicatissima, akihez nem méltó ez a fölfeszített paraszt. És hogy Donatellót példával is meggyőzze, titokban ő is faragott egy feszületet. Midőn mesterünk az aszketikus alakot megpillantotta, beismerte Brunelleschi igazát, és hogy legyőzték. Pedig Donatello a maga nemében ezúttal is mesterit alkotott. Könyörtelen realizmusa a jövőbe mutat Brunelleschi ideálisabb gótikájával szemben.«[7]
|
|
[szerkesztés] Kibontakozás
- Baldassare Cossa síremléke, 1425-27, bronz, Firenze, Battistero. Az első nagy mű, amelyet Donatello társával együtt alkotott. Michelozzo sokat és gyorsan tanult tíz évvel idősebb mesterétől. Donatello – valószínűleg a bronzöntésben való járatlansága miatt – 1425-ben Ghiberti segédjét Michelozzót veszi maga mellé társul és vele készíti Baldassare Cossának a firenzei Battisteroban lévő síremlékét, aki egy ideig XXIII. János (ellenpápa) néven pápa volt, de a Konstanzi zsinat lemondatta. Máig vitás, kitől származik az 1425-27-ben fölállított síremlék építészeti rajza. Bár elhelyezése a gránit oszlopok között a gótikus magasba törést, a részek egymás fölé helyezését írja elő, sőt az alkotás szelleme is, - alul az egyházi erényekkel, - a középkorra vall, mégis a formák klasszikus jellege a reneszánsz győzelme.[8]
- Mária mennybevitele, 1420-28, márvány dombormű, Nápoly, San Angelo[9] Donatello és Michelozzo Pisában faragták a síremlék darabjait és innen küldték ezeket Nápolyba.
- Péter főapostoli megbízatása, 1430 körül, márvány dombormű, London, Victoria és Albert Múzeum
- Salome tánca, 1425 körül, bronz dombormű, Siena, San Giovanni
- A remény allegóriája 1425 körül,, bronz, Siena, San Giovanni
- Tabernékulum, 1433 körül, márvány, Róma, San Pietro in Vaticano
- A Pratói székesegyház külső szószéke, 1434-48, márvány
- A Firenzei székesegyház énekes karzata, 1433-39, márvány
- Az angyali üdvözlet, 1435 körül, kő, Firenze, Santa Croce
- Madonna, 1435 körül, stukkó, Berlin, Bode Múzeum
- Dávid, 1435 körül, bronz, Firenze, Museo Nazionale. A Mediciek palotájának kútját díszítette egy ideig, Dávid a filiszteusok ellen vívott sikeres győzelmet Góliát, Donatello az aki elsőként valós testhelyzetet mutat meg bronzból, csupán egy pásztor kalap és egy lábszár védő van rajta , szépen ábrázolja a csukló nehézkes mozdulatát és a parittya követ is, teste egyszerű profilja szép és finoman ábrázolt haj fürtök.
- Vitatkozó szentek, 1440-43, agyag, Firenze, San Lorenzo
[szerkesztés] Padovai évek
- A San Lorenzo régi sekrestyéjének egyik bronzkapuja, 1440-43 között
- A Páduai Szent Antal-templom (Santo) feszülete, 1444, bronz
- Mária a Páduai Santo főoltárán, bronz, 1446-48
- A Páduai Santo főoltára, bronz és márvány[10] 1446-1450.Legnagyobb arányú oltárműve. Megrendelő az "opera" volt, így hívták Itália-szerte a nagy templomok építésére, karbantartására és díszítésére létrehozott intézményeket. Donatello a toszkán nagymester egy évtizedet töltött Padovában, ott munkálkodó műhelye élén személyesen vitte északra a stílus korszakalkotó újdonságait. Iskolát teremtő tevékenységével korszakalkotó ujdonsággal hatott a firenzétől távol dolgozó szobrászok tevékenységére.
[szerkesztés] Utolsó évek
- Salome tánca, márvány, 1448 körül, márvány, Lille, Musée Wicar
- Niccolo D’Uzzano mellszobra, agyag, festve, 1442 körül, Firenze, Museo Nazionale
- Gattamelata Páduai lovasszobra, Padova bronz, 1443-47, fölállították 1453-ig
- Keresztelő Szent János, bronz, 1457 körül, Siena, székesegyház
- Judit és Holofernes, 1453 után, bronz, Firenze, Signoria
- Krisztus föltámadása, 1462-65, márvány dombormű, Firenze, San Lorenzo
- Krisztus siratása, 1461-65, bronz dombormű, Firenze, San Lorenzo
[szerkesztés] Irodalom
- Chastel: Itália művészete, Budapest, 1973
[szerkesztés] Források
- Éber László: Donatello, Budapest 1903 Lampert Róbert (Wodianer F. és Fiai)
- Ybl Ervin: Donatello, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1957
- Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete 1982 ISBN 963-13-1286-0
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ A személyt illetőleg téved Vasari, amennyiben Ruberto 22 évvel fiatalabb volt Donatellónál, de valószínű, hogy a családdal tényleg összeköttetésben volt és attól atyja halála után jótéteményekben részesült. Donatello még férfikorban is szívélyes viszonyban van a Martelliekkel. Éber László: Donatello 3.p.
- ↑ fiatorony (gör.) kisméretű, négy- vagy nyolcszögletű toronytestből és piramistetőből álló díszítőforma. A gótikus építészet korai szakaszában egyszerűbb formában a fiatorony támpilléreket díszítette és statikai leterhelését szolgálta
- ↑ 1587-ben a templom belsejébe vitték, trónoló szobrában Michelangelo Mózesének méltó elődjére ismerünk benne.
- ↑ eredeti helyén bronzmásolat
- ↑ Vayer Lajos: Az itáliai reneszánsz művészete, 94. p.
- ↑ A szobor évszázadokon át a Martelli-család tulajdonában volt
- ↑ Ybl Ervin Donatello
- ↑ A szobrászati részből csak csak az elhunytnak halotti ágyon fekvő, arccal kifelé forduló, realizmussal mintázott alakja és alatta a szarkofág két meztelen puttója Donatello munkája.
- ↑ A Brancacci kápolna-síremléken csak a szarkofág domborműve, Mária mennybevitele Donatello alkotása. A lapos-reliefen, felhők között, széken ülve ábrázolta Máriát, körülötte angyalok, akik halként úsznak a levegőtengerben.
- ↑ helyreállítva 1895
- ↑ A relief más szóval dombormű 1443 mint önálló műfaj is megjelent az egyházi, sőt világi enteriőrök falain, bronzban és márványban egyaránt. Iskolát csinált Észak-Olaszországban. Maga a mester faragta a páduai Szent Antal domborműveinek stílusában (jelenleg a Lille-i múzeumban lévő) merész rövidülésekkel teli, Salome táncát ábrázoló márványdomborművet.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
