Konstanzi zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konstanzi zsinat
Dátum 1414-1418
Elismerte katolicizmus
Előző zsinat Vienne-i zsinat
Következő zsinat Bázel–ferrara–firenzei zsinat
Összehívó Luxemburgi Zsigmond és XXIII. János (ellenpápa)
Elnöklő Luxemburgi Zsigmond
Résztvevők 600 fő
Viták témája Nyugati egyházszakadás
Dokumentumok és nyilatkozatok XII. Gergely és XIII. Benedek lemondó levele
Időrendi lista
Václav Brožík: Husz János a konstanzi zsinaton, festmény (1883)
1415 július 6. Husz János megégetése, miniatúra Ulrich Richental Chronik des Konstanzer Konzils című művében


A konstanzi zsinat 1414-től 1418-ig ülésezett. Összehívásának és a 38 évig tartó nagy nyugati egyházszakadásnak legfőbb oka az volt, hogy az Avignonban maradt bíborosok nem fogadták el a megválasztott római pápát. A katolikus egyháznak egyszerre két, sőt később három pápája is volt, és senki nem volt biztos abban, melyikük a törvényes. Az egyházszakadást felszámoló 16. egyetemes zsinatot 1414. november 5-én nyitotta meg Konstanzban XXIII. János ellenpápa. Egészen az 1814-ben tartott bécsi kongresszusig a konstanzi zsinat maradt Európa legnagyobb diplomáciai eseménye. A zsinat a konstanzi Miasszonyunk székesegyházban (Münster Unserer Lieben Frau) ülésezett. [1]

A zsinatra az „öt nemzetet”, az itáliaiakat, az angliaiakat, a németeket, a franciákat, a spanyolokat és a bíborosok kollégiumát Luxemburgi Zsigmond kezdeményezésére azért hívták össze [2], hogy megszüntesse a nyugati nagy egyházszakadást (görögül:skizma [3]), megjavítsa a meglazult egyházi fegyelmet és helyreállítsa a keresztény hit egységét. A zsinatot kölcsönös megegyezéssel a legtekintélyesebb párttal rendelkező XXIII. János ellenpápa és Zsigmond császár hívta össze 1414. november elejére Konstanzba. A megnyitás november 5-én, az első nyilvános ülés november 16-án zajlott. A zsinaton végül 1417. november 11-én egyhangúan Colonna Ottót választották pápává, aki november 21-én V. Márton néven kezdte meg pontifikációját. Ezt követően az új pápa Zsigmond királlyal 1418. április 22-én a zsinatot berekesztette.[4][5]

Husz a zsinat előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus egyházzal szemben a legerősebb - az egyház teljes megújulását sürgető mozgalom, a huszitizmus- Csehországban keletkezett, ahol Husz János fanatikus hévvel ostorozta a papság erkölcsi romlottságát, kincsszomját, a simóniát, azaz a papi tisztségek pénzért való adás-vételét, és általában a keresztény hit és erkölcsiség nagyfokú sülyedését. Zsigmond császár menlevéllel (salvus conductus) látta el Husz Jánost, aki el is utazott Konstanz városába a zsinatra, ahová őt a császár külön meghívta. Itt azonban, mivel nem tartotta magát az egyházi parancshoz, hogy ne mondjon misét, Huszt menlevele ellenére börtönbe vetették. 1415 júniusában a zsinat által kiküldött bizottság kihallgatta. 1415. július 6-án kihirdették az ítéletet és még aznap máglyán megégették. Ugyanerre a sorsra jutott az őt támogató Prágai Jeromos is.

Az egyházszakadás felszámolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa nemzetei a skizma korában
Zsigmond és felesége Cillei Borbála bevonul a konstanzi zsinatra. Ulrich Richental miniatúrája Chronik des Konzils von Konstanz )
Prágai Jeromos megégetése. A zsinat eretnekség vádjával bíróság elé állította, Husz János megégetése után aláírta tanai visszavonását. Amikor azonban megtudta, hogy a kegyelem életfogytiglani börtönt jelent, megtagadta a kicsikart vallomását és 350 napi fogság után őt is megégették. Miniatúra Ulrich Richental Chronik des Konstanzer Konzils című művében

A zsinaton résztvevő bíborosi kollégiumon kívül az "öt nemzet"-ből hat-hat képviselő volt jelen.

A zsinatot három fő téma köré építették fel: A nyugati egyházszakadás felszámolása, az egyház reformja és a hitelvi zavarok tisztázása téma köré. A hitelvi zavarok megoldását leginkább Zsigmond szorgalmazta, és leginkább Husz János tanainak elítélése tartozott bele. A zsinat kijelentette, hogy nem oszlatható fel, amíg a szakadás teljesen meg nem szűnik, még akkor sem, ha a pápa vagy több főpap is távozik. XXIII. János a zsinatot titokban elhagyta.

A katolikus egyház egységének helyreállítására vonatkozó törekvések és javaslatok központja a párizsi egyetem volt. Négy megoldási lehetőséget javasoltak:

  • 1. A pápák kölcsönösen lemondanak (via cessionis)
  • 2. A pápák kölcsönösen előre alávetik magukat egy bizottság ítéletének (via compromissi)
  • 3. Egyetemes zsinat dönt (via concilii)
  • 4. Mindkét pápától meg kell tagadni az engedelmességet (via substractionis).

A zsinat tágyalásainak köszönhetően az egyetemes zsinat eszméje (via concilii) diadalmaskodott.

A zsinat határozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1415. március 30-i ülésen a következő végzéseket hirdették ki:

  • 1. a zsinat törvényesen gyűlt össze, hatalma Krisztustól származik, azért mindenki (maga a pápa is) engedelmeskedni köteles neki mindenben, ami a hitre és a szakadás megszüntetésére vonatkozik;
  • 2. a pápa nem távolíthatja el a Szentszék hivatalnokait Konstanzból, az ellenszegülők esetleges pápai büntetése érvénytelen;
  • 3. a pápa Konstanzból való távolléte alatt nem nevezhet ki bíborosokat.

XXIII. Jánost a zsinat felfüggesztette, elvette tőle a pápai pecsétet és a halászgyűrűt, és megfosztotta méltóságától. XII. Gergely 1415. május 13-án önként lemondott a pápai méltóságról. XIII. Benedek a spanyolok és a skótok védelmében bízva vonakodott lemondani. 1415. szeptember 19-én Zsigmond személyesen utazott el Perpignanba, hogy rávegye Benedeket a lemondásra, de minden próbálkozása hiábavaló volt. A császár nem tétlenkedett, és decemberben Narbonne-ba zsinatot hívott össze, amelyre azoknak az országoknak a képviselőit hívta meg, akik támogatták Benedeket. A zsinaton csak egyetlen ország, Aragónia nem volt hajlandó elállni Benedek mellől. Ezért az idős ellenpápa hamarosan szülőföldjére menekült, és megtépázott udvarát a Valenciához közeli családi birtokán, Peñiscola várában rendezte be. Itt még egy követség kereste fel a konstanzi zsinatról, és amikor ők sem tudták rávenni, hogy lemondjon a pápai trónról, a konstanzi zsinat 1417. július 27-én megfosztotta őt méltóságától, és a pápai trónt üresnek nyilvánította és pápaválasztást írt ki.

V. Márton pápa megválasztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1417. november 11-én egyhangúlag megválasztották Colonna Ottó bíborost, aki pápaként az V. Márton nevet vette föl. Egyházjavítási bizottságot nevezett ki és reformjavaslatokat terjesztett elő. 1418. március 10-én megtiltotta az egyetemes zsinatra való hivatkozást, annak ellenére, hogy korábban kimondták, a zsinat följebbvaló a pápánál. Végül V. Márton Paviát jelölte ki a legközelebbi zsinat helyszínéül és 25. ülésén, 1418. április 22-én a konstanzi zsinatot berekesztette. Május 10-én kiadott egy dekrétumot, amely szerint tilos a pápától a zsinathoz fellebbezni. V. Márton pápa május 16-án távozott Konstanzból és 1420. szeptember 28-án foglalta el trónját a Vatikánban.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csehországban Husz máglyahalála után a huszita mozgalom tovább fejlődött, hívei a börtönben megkérdezett Husz jóváhagyásával felújították azt az ősi keresztény szokást, hogy az úrvacsorában a szentostya mellett bevezették szentségek kehely (calix) által történő kiszolgáltatását. A huszitákat a közös veszély egyesítette és mind Zsigmond császár seregei, mind pedig a pápai legátusok által vezérelt zsoldos seregek ellen, 1419 és 1432 között, hosszan tartó háborút viseltek.

Zsigmond magyar királynak és német-római császárnak komoly érdemei voltak a Konstanzi zsinat sikerében és nemzetközi politikai tekintélye is megnövekedett, hatalma országaiban megszilárdult.

A Konstanzi zsinat és az egyházszakadás következménye a fejedelmi hatalom megszilárdulása és a konciliarizmus kibontakozása volt. Az utólag konciliarizmusnak (zsinatelvűség) nevezett 14-15. századi kánonjogi és egyháztani teória az egyház alapvetően demokratikus jellegét hangsúlyozva - azaz az egyház a hívek gyülekezete congregatio fidelium - a pápai joghatóságot az egyetemes zsinat hatalmából eredeztette, ezért a pápaságot a zsinat döntésének alá helyezte.

Katolikus pápák és ellenpápák 1394-től 1431-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. Kelemen (ellenpápa) V. Márton pápa XXIII. János (ellenpápa) V. Sándor (ellenpápa) XII. Gergely pápa VII. Ince pápa XIII. Benedek (ellenpápa)

Pápák és ellenpápák a skizma korában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1378. szeptember 20-án Genfi Róbert bíborost választották meg törvényes pápának, aki felvette a VII. Kelemen uralkodói nevet. Az egy és oszthatatlan katolikus egyháznak 1378 szeptemberétől két feje lett. VI. Orbán pápa természetesen azonnal kiközösítette Kelement és az őt támogató bíborosokat. A két egyidejűleg uralkodó egyházfő hatalma Európa világi uralkodóinak elismerésén múlott. Amikor Orbán kiközösítette Kelement és a hozzá hű bíborosokat, Kelemen ugyanazt tette Orbánnal. A százéves háborúban a szembenálló felek között húzódott meg a törésvonal. Orbánt Anglia, Magyarország, Lengyelország, a Német-római Birodalom és Itália nagyobb része fogadta el egyházfőnek, Kelemen pártjára Aragónia, Franciaország, Navarra, Kasztília, Portugália, Skócia, Írország, Dánia, Norvégia, Savoyai Grófság állt és több német hercegség is, így például Ausztria is. Az egyházszakadás 1417-ben lényegileg lezárult. Az avignoni ellenpápa Aragóniában maradt, ahol V. Alfonz király védelme alatt állt. XIII. Benedek ellenpápa soha nem mondott le pápai címéről, saját magát tartotta legitim egyházfőnek egészen 1423. május 23-i haláláig. A nyugati egyházszakadás történetének utolsó felvonása volt VIII. Kelemen ellenpápa fellépése 1423. június 10-én, akit mindössze két másik bíboros választott meg. Mivel nem állt mögötte jelentős világi hatalom és minden egyházi hatalom nélkül birtokolta a pápai címet, 1429-ben le is mondott.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az egyetemes zsinatok
  2. Gárdonyi Máté: A Konstanzi és a Bázeli zsinat, vigilia.hu
  3. skizma (görög) 1. szétválás; 2. átvitt értelemben egyházszakadás a nyugati és keleti egyház között 1054-ben)
  4. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - Zsigmond külföldi agitációs körútja. A konstanzi zsinat, mek.oszk.hu
  5. Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Budapest, 1882. (Hasonmás kiadás 1987., majd 1994.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Konstanzi zsinat témájú médiaállományokat.