Dávid-szobor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donatello Dávid-szobra
Pollaiuolo Dávid Victorius
Botticini Tóbiás és az arkangyal - részlet

Firenzében több Dávid-alkotás született: Donatello és Verrocchio híres szobrai, több kisebb bronzszobrocska és Michelangelo mesterének, Domenico Ghirlandaiónak a freskója, a Santa Trinità-templom Sasetti-kápolnájának bejárata felett. Valamennyi a bibliai gyermeket ábrázolja: kezében kard, egyik lába Góliát fején, arckifejezése vagy félénk – ekkor fejét kissé lehajtja -, vagy büszkén, diadalmasan mosolyog. Ghirlandaio még a Sassetti-családdal is megpróbálta összekapcsolni Dávidját: egyik kezébe parittyát és követ helyezett, a család jelvényét, a másikba pajzsot, rajta a Sassetti-címerrel.

A legismertebb közülük Michelangelo Dávid-szobra.

Dávid-szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Donatello[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Donatellót az egyik legjelentősebb reneszánsz szobrászként tartják számon. Számtalan műve közül talán a Gattamelata (1448-1453) zsoldosvezér Padovában álló plasztikája után legismertebb a Dávid bronz szobra. Rómában látott antik emlékek hatása figyelhető meg a Mediciek számára kútfiguraként készült Dávid bronz alakján.[1] Dávid itt serdülő ifjú, mint a bibliában. Koszorún áll a mezítelen fiúalak, lábai előtt a legyőzött Góliát. Jobb karjában egyenes kard, baljában a kő, amelyet parittyájába szán. Fején kalap, azon a dicsőség koszorúja. Előre tekint és kissé lefelé, mintha a győzelem isteni ajándékán gondolkozna.

Verrocchio[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verrocchio még 1476 előtt készítette el bronz Dávidját[2], a kora reneszánsz öntudatos ifjúideáljának ezt a naturalizmust és eleganciát oly szerencsésen párosító megtestesítőjét, egyesek szerint Francesco Botticini Tóbiás és az arkangyal című képén Mihály arkangyalban ifjú Dávidja,[3] mások szerint nagymértékben Antonio Pollaiuolo: Dávid Victorius, (1472 körül)[4] hasonló festményének hatására.

Michelangelo[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Michelangelo 1501. augusztus 16-án –Firenze új alkotmányának elfogadása után[5]- kapta meg a megbízást a Dávid elkészítésére. Talán éppen ez adta az ifjú mesternek a gondolatot, hogy Dávidot nem mint bibliai hőst, hanem mint népe védelmezőjét és igazságos uralkodóját ábrázolja, példát állítva a firenzeiek elé, amellyel a Köztársaság védelmére és igazságos kormányzására ösztönzi őket.

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Donatello és Verroccio művével szemben Michelangelo Dávid-szobra[6] más. Meztelen ifjú a hagyományos attribútumok[7], a kard vagy a Góliát-fő nélkül, pusztán a parittyával, de azt is a háta mögött tartja. Nem a tizenötödik század hagyományos Dávidját követi, inkább az ókori Herkules típushoz közeledik. A végtagok és a fej helyzete, az alak teljes meztelensége, a karok ellenirányú, kontrasztáló mozgása mind megtalálhatók az antik szarkofágok Herkules figuráin. Elődeivel szemben Michelangelo nem is próbálja Dávid életének egy meghatározott eseményét bemutatni, inkább azonosítja Dávid típusát Herkulesével.

Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük; aki maga nem tud jó dolgokat alkotni, a másét sem használhatja jól fel.[8]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Majtényi Zoltán: Utolsó ítélet, Móra Könyvkiadó, Budapest 1971.
  • Barabás Tibor: Michelangelo élete, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1970
  • Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom, Corvina Kiadó, Budapest, 1966

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Éber László: Donatello 1903. Budapest, Kiadó: Lampert Róbert (Wodianer F. és fiai)
  • Ybl Ervin: Donatello 1957. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadó
  • Charles de Tolnay: Michelangelo mű és világkép, 1975. Corvina kiadó ISBN 963-13-1405-7
  • Richard Friedenthal: Leonardo életrajz képekben, 1975. Gondolat kiadó ISBN 963-280-297-7

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Firenze, Museo Nazionale
  2. Firenze, Museo Nazionale a Palazzo della Podesta, más néven Bargello: 1859-1865 között restaurálták és létesítették a múzeumot, 23 termében elsősorban a középkori és újkori szobrászati és iparművészeti alkotásokat helyezték el. A 14. sz. –tól a 17. sz.-ig terjedő toszkán szobrászművészet legteljesebb gyűjteménye. Az alapot képező Medici-gyűjtemény hagyatékokkal, ajándékokkal gyarapodott (Carrand, Ressmann, Franchetti). Donatello számos alkotását, továbbá Brunelleschi, Ghiberti, Bertoldo, Verrocchio, Luca és Andrea della Robbia stb. több jelentős művét itt őrzik. Michelangelo 5, Cellini 7, továbbá Giovanni de Bologna több alkotása gazdagítja a gyűjteményt.
  3. Richard Friedenthal: Leonardo p. 10.
  4. Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1968. 674 p.
  5. 1501-ben Piero Soderinit választották örökös kormányzónak. (gonfalonierének) Az új köztársaság első évei alatt az ifjú mestert a céhek elhalmozták megbízásokkal
  6. Galleria della Accademia, (Akadémiai Képtár) Firenze: a 18. század végén alapították. 1873-ban itt helyezték el Michelangelo Dávidját. A gyűjteménynek az ad különös jelentőséget, hogy itt látható több más befejezetlen alkotása.
  7. valamely tárgy vagy jelenség elválaszthatatlan tulajdonsága, mely nélkül a tárgy nem létezhet és nem gondolható el
  8. Michelangelo Buonarroti

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]