Filippo Brunelleschi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paolo Uccello: Filippo Brunelleschi arcképe (c. 1550; Louvre)
Brunelleschi szobra a firenzei székesegyházban.

Filippo Brunelleschi (Firenze, 1377 – Firenze, 1446. április 15.), építész, szobrász, mérnök, az olaszországi reneszánsz építészet egyik legnagyobb mestere. Főbb munkái Firenzében, és Olaszország más környező városaiban találhatók. Munkásságának, de főleg a Santa Maria del Fiore székesegyház kupolájának a megépítéséért e templomban temették el. Művészként és mérnök föltalálóként is nagysága Leonardo da Vinciéhez hasonlítható.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai életéről keveset tudunk. Életrajzírói, Antonio Manetti és Giorgio Vasari említik, hogy Filippo apja, Brunellesco di Lippo, jogászember volt, édesanyja neve pedig Giuliana Spini. Filippo a három gyermek közül a középső volt. Atyja hivatali szolgálatra szánta fiát, de Filipponak művészi hajlamai voltak és elszegődött Arte della Seta ötvösműhelyébe. 1398-ban szabadult fel mint ötvösmester. Az első megrendelést a nevezetes firenzei árvaháztól, az Ospedale degli Innocenti-től kapta.[1]

1401-ben Brunelleschi részt vett azon a versenypályázaton, amelyet a firenzei keresztelőkápolna bronzkapujának elkészítésére írt ki a városi építészeti előljáróság, az Opera del Duomo. Egy másik fiatal, de később nagy nevet szerzett mesterrel, Lorenzo Ghibertivel együtt vett részt e pályázaton. Izsák föláldozása volt az a jelenet, amit a pályázóknak el kellett készíteniük. 1403-ban a bizottság Ghibertit nevezte meg győztesnek, mert ő egyetlen tömbben öntötte ki az egész bronzlapot, míg Brunelleschi több szegeccsel rögzítette a szereplőket a hátlaphoz. A pályázat hatására Brunelleschi építészeti tanulmányokba fogott, hogy más területen túlszárnyalja vetélytársát.

Brunelleschi, az építész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brunelleschi kupolája a Santa Maria del Fiore székesegyházon.
A kupola metszete.
A Santo Spirito templom hajója.

Kevés életrajzi adat maradt fönn arról, hogy Brunelleschi mivel foglalkozott abban az átmeneti időszakban, amíg az ötvösség után (mellett) az építészi pályára képezte ki magát. A kibontakozó reneszánsz gondolkodásmód az antik Róma vívmányai felé fordult. Azt írják az életrajzok, hogy 1402 és 1404 között Brunelleschi, és barátja, Donatello Rómába utazott, hogy az antik romokat tanulmányozza. Donatello is ötvösmesterségben képezte ki magát, s később Ghiberti műhelyében dolgozott. Úgy látszik azonban, hogy bár az írók dicsérettel emlegették az antik Róma szépségeit, részletes tanulmányokat a római romokon a két nagy firenzei mester előtt senki sem folytatott. Brunelleschi és Donatello Vitruvius könyvéből, a De Architectura című (Az építészetről) könyvből merített lelkesedést e munkához.

Megrendelések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brunelleschi első építészeti munkáját az árvaháztól (Ospedale degli Innocenti) kapta (1419 és 1445 között. Az építendő előcsarnok pompás építészeti látványossága ma is Firenzének széles árkádjaival, (8 méter) de pompás oszlopsorral és oszlopfőkkel, amelyek az antik klasszikus stílus újraélesztését jelentették.

Röviddel ezután nyerte el a pályázatot az épülő firenzei székesegyház kupolájának a megépítésére (1419-1436), és a San Lorenzo templom (a Medici hercegek temploma) egyik sekrestyéjének, a Sagrestia Vecchia (Firenze) a megtervezésére és megépítésére (1421-1440). A máig a világ legnagyobb méretű kupolájával rendelekző Santa Maria del Fiore építéstörténetéből csak annyit érdemes most megemlítenünk, hogy 1418-ig a kupolát kivéve minden építészeti részlete elkészült. Egyedül a kupola hiányzott az épületről.

Amikor a firenzei székesegyház tervét elfogadták, senki sem tudta, mi módon fogják megépíteni a kupolát, mert az ókori idők óta sehol nem építettek ekkora kupolát. Sőt, az antik világ legnagyobb kupolája, a Pantheoné Rómában, félgömb alakú volt, a tervek azokban egy nyolcszög alaprajra emelt karcsúbb kupolát (, valójában kolostorboltozatot,) irányoztak elő a firenzei dómra. A korabeli habarcsok csak napok múltával szilárdultak meg és nem volt ismert olyan technológia, amellyel a hatalmas álványzatot kívánó kupolaépítést helyettesíteni lehetett volna. Ross King Brunelleschi's Dome, The Story of the great Cathedral of Florence (Brunelleschi kupolája. A firenzei székesegyház építése) című könyve szépen leírja a kupolaépítési pályázat, majd az építés viszontagságos történetét. Az 1419-ben meghirdetett pályázaton ismét Lorenzo Ghiberti és Filippo Brunelleschi versenyzett, de most Brunelleschi nyerte el a megbízást.

A kupola építése töltötte ki ettől fogva Brunelleschi életét. Számos műszaki találmányát tervezte és építette meg ez alatt az idő alatt, 1419-től 1446-ban bekövetkezett haláláig. Brunelleschi eredményes munkája nem kis részben matematikai és műszaki zsenialitásának volt köszönhető. Az építkezés méreteiről sokat elárul az az adat, hogy Brunelleschi mintegy 4 millió téglát használt föl a kupola építéséhez, nem is szólva a gerendákról és más beépített anyagokról. A szállításhoz több gépet föltalált. Ezek egyike az első tengelykapcsolóval ellátott emelődaru volt. Munkái inspirálhatták az egyik antik könyv újrakiadását is: Vitruviusznak az Építészetről szóló, már említett könyvét, amely római kori gépek leírását is tartalmazta a Kr. utáni első századokból, amikor a római Pantheon, vagy Diokletianusz fürdői is megépültek. Ezek az épületek még akkor is állottak és Brunelleschi minden bizonnyal tanulmányozta is őket. Brunelleschi műszaki érzékére utal az is, hogy az első között volt, akik szabadalmat kértek a várostól találmányaik védelmére.

Brunelleschi két templom tervezésében és építésében vett részt. Ezek a San Lorenzo (Firenze) bazilika (1419-1480) és a Santo Spirito (Firenze) (1441-1481). Mindkettőt úgy tartjuk számon, mint a reneszánsz építészet gyöngyszemeit.

Brunelleschi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brunelleschi érdeklődése kiterjedt a matematika és a mérnöki tudományok számos területére, tanulmányozta az antik hidraulikus gépeket és óraműveket is, melyek közül több fönnmaradt.

Brunelleschi részt vett erődítési munkákban is. Firenze katonai műveleteket folytatott abban az időben Pisa és Siena ellen. 1427-ben Brunelleschi szerencsétlenül járt egy óriási szállítóbárka megépítésével. A bárka neve Il Badalone volt és márványt szállított vele az Arno folyón, de az megfeneklett és fölborult.

Az építészeten túl fontos fölfedezései voltak a perspektív ábrázolás területén. 1415-ból életrajzírója, Manetti leírja híres kísérletét a dóm előtt álló keresztelő-kápolna (Battistero) perspekítivikus ábrázolásáról. Másrészt részt vett a városépítési tervezésben is, aminek egyik célja az volt, hogy áttekinthetőbb legyen a város szerkezete. Egyik példája ennek a San Lorenzo templom előtt nyitott tér is 1433-ban. A Santo Spirito templom építésekor pedig javasolta, hogy a templom homlokzata az Arno folyóra nézzen, hogy az utazók is láthassák azt.

Főbb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pazzi család sírkápolnája, egyik utolsó munkája.

A legfontosabb olyan műalkotások listája, melyek tervezésében, vagy építésében Brunelleschi részt vett:

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brunelleschi síremléke a székesegyház kriptájában

Brunelleschi teste a Santa Maria del Fiore székesegyház kriptájában nyugszik.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eugenio Battisti. Filippo Brunelleschi. (New York: Rizzoli, 1981)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • King, Ross. Brunelleschi's Dome: How a Renaissance Genius Reinvented Architecture. Magyar Kiadása: King R. (2008): Brunelleschi kupolája. Park Könyvkiadó, Budapest, 2008.
  • Pogány Frigyes. Firenze. Corvina Könyvkiadó, 1971.
  • Pogány Frigyes. Itália építészete II. Corvina Kiadó, Budapest, 1976.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Filippo Brunelleschi témájú médiaállományokat.