Giorgio Vasari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Giorgio Vasari
Giorgio Vasari Selbstporträt.jpg
Született
1511. július 30.
Arezzo
Elhunyt
1574. június 27. (62 évesen)
Firenze
Foglalkozása festő
építész
író
művészettörténész
szerző
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Vasari témájú médiaállományokat.
Giorgio Vasari önarcképe
Giorgio Vasari: Lorenzo Medici

Giorgio Vasari (Arezzo, 1511. július 30.(?) – Firenze, 1574. június 27.) olasz építész, manierista festő, művészeti író.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalon került Firenzébe, ahol Michelangelo és Andrea del Sarto tanítványa volt, de leginkább Raffaello és Michelangelo római falfestményeinek a másolásával képezte ki magát. Tanult rajzolni, festeni, és ötvösséget is. Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. Tevékenykedett Arezzóban, Bolognában, Nápolyban, Velencében, Rómában, Riminiben, Ravennában, Urbinóban. Michelangeloval közelebbi kapcsolatba került, festett képeket is a kartonjai szerint és az ő tanácsára építészeti tanulmányokat is folytatott.

Festményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Palazzo Vecchio udvarának, nagytermének és melléktermeinek nagy freskóképeiben főleg a Medici-család történetének egyes jeleneteit ábrázolta. Rómában, a Vatikán Sala regiáját a pápák történetéből vett festményekkel díszítette, a római Cancellaria nagy termének falaira pedig III. Pál pápa történetét festette. Számos függő képe közül a legnevezetesebbek: Az utolsó vacsora (Firenze, Sta Croce kolostor); Keresztelő Szent János lefejezése (Róma, S. Giovanni Battista); Ahasvérus lakomája (Arezzo, Akadémia); Krisztus föltámadása (sienai akadémia); Szt. Gergely (bolognai képtár); Caritas (madridi muzeum); Lorenzo Magnifico és Alessandro de'Medici, valamint saját képmása a firenzei Uffizi-képtárban stb. Jellemző módon, ha nem is éppen előnyösen mutatja be a Budapesten található két képe: A kánai menyegző és A három grácia.
  • Festőként nem volt a legnagyobbak között. Festményeiben vajmi kevés az igazi érzés és rendkívüli ügyessége a kompozícióban és rajzban sem elégít ki.

Építészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint építész, maradandót alkotott: az ő tervei szerint épült az Uffizi [1] Firenzében.

Michelangelo síremléke Firenzében, Vasari tervei szerint készült

Művészeti íróként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hírnevét főleg irodalmi munkásságának köszöneti. Az olasz művészek életrajzainak nagy gyűjteménye, amelyet Le vite de'piu ecellenti pittori, scultori ed architetti címmel 1550-ben Firenzében és második javított, bővített kiadásban 1568-ban kiadott (magyarul: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; Magyar Helikon, 1978), hibái és hiányai dacára a művészeti irodalom mindmáig egyik legjelentősebb forrása. A munka több mint ezer oldal; felbecsülhetetlen forrása a művészettörténet-írásnak.
  • A reneszánsz szót valószínűleg ő használta először.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
  • A Pallas nagy lexikona

Művei magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Giorgo Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. Vál.: Vayer Lajos. Ford.: Zsámboki Zoltán. Magyar Helikon, 1978.
  • Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. szerk.: Zima Szabolcs. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft. ISBN 963 5962 568

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Vasari témájú médiaállományokat.