Aranysarkantyú-rend

	Aranysarkantyú-rend
	Az Arany Sarkantyú Rendjének mellcsillaga
Megalakulás dátuma	1539
Típus	religion-related award; papal orders of chivalry;

Az Aranysarkantyú-rend, eredetileg az Arany Milícia Rendje (Ordo Equestris Militiae Auratae), a római katolikus egyháznak nyújtott szolgálatokért kapható második legmagasabb rend. Közvetlenül a pápa ítéli oda. Ritkán használják az Aranysarkantyú-rend nevet; a hivatalos neve Ordine dello Speron d'Oro, illetve Ordine della Milizia Aurata.^[1]

„Aranysarkantyú-rend (most szt. Szilveszterrend), pápai lovagrend, melyet valószínűleg IV. Pius pápa 1559-ben alapított, tagjait lateráni udvari pfalzgrófoknak s az arany milicia lovagjainak nevezték. Jelvénye: arany, fehér-zománcos máltai kereszt, szárai között sugarakkal, alsó karjáról kis arany sarkantyú függ, a középpajzson kék zománcon szt. Szilveszter képe látható, ezzel a körirattal: «Sanctus Silvester pont. max.», hátlapján: «MDCCCXLI» évszám «Gregorius XVI restituit» körirattal.”

– A Pallas nagy lexikona azonos című szócikke

Az aranysarkantyú lovagjai nem tévesztendők össze a magyar alapítású aranysarkantyús lovagokkal.

Alapítása és odaítélése[szerkesztés]

Az Arany Sarkantyú Rendje mostantól 100 tagra korlátozott díj. Az 1558-tól 1759-ig tartó időszakban a rendet nemcsak a pápa, hanem a magasabb olasz nemesség is adományozta. Elsősorban olyan művészeknek és építészeknek ítélik oda, akiket a katolikus egyház érdekében végzett szolgálataikért kívánnak kitüntetni. Ehhez társult egy pápai udvari nádori kinevezés (Comes palatinus Lateranus vagy Comes palatinus sacri Lateranensis palatii). Példa erre a Brandenburg 1. Christian Eltester udvari építész, akinek 1694-ben Comitibus Sforza herceg ítélte oda a pápai Palazzo Montecitorio (az olasz parlament mai székhelye) felújításában nyújtott segítségéért. Ezt a gyakorlatot 1815-ben korlátozták, majd 1841-ben XVI. Gergely pápa vezetésével hatályon kívül helyezték.

A stilizált aranypáncélhoz erősített piros szalagon függ a máltai kereszt egy arany sarkantyúval. A lovagrendek jelvényéből alakult ki, de az alapító és az alapítás éve nem ismert.

X. Piusz pápa reformja vezette be a most érvényes kitüntetési formát 1905 februárjában. A rend csak egy osztályban létezik. A keresztet ma már nem piros szalagon, hanem arany nyakláncon hordják, s felkerült a gyémántokkal díszített mellcsillag is.

A kitüntetést 1905 óta csak államfők kapják, János luxemburgi nagyherceg volt az Arany Sarkantyú-rend utolsó élő lovagja.

Kiváltságok[szerkesztés]

Az Arany Sarkantyú Lovagjai jogosultak voltak a „Cavaliere dell'Ordine dello Speron d'Oro” cím használatára, és levelekben „Sacri Palatii Comites et Equites aurati” néven szólították őket. A lovagoknak megengedték (és ma is engedik) lóháton bemenni a templomba. A Cavalierét „lovagnak” fordították, de a három említett címzett, Gluck, Mozart és Dittersdorf közül csak Gluck használta ezt a kifejezést.

Pozíciója a hierarchián belül[szerkesztés]

A pápai érdemrendek és kitüntetések sorrendje a következő:

Krisztus rendje (1319-ben XXII. János pápa erősítette meg, 1905-ben X. Piusz újította meg) (csak egy osztálya van, általában csak államfők kapják)
Az Arany Sarkantyú rendje
Pius-rend (IX. Piusz alapította 1847-ben) (négy osztály)
Gergely-rend (1831-ben XVI. Gergely alapította) (négy osztály)
Szilveszter Rend (1841-ben ugyancsak XVI. Gergely alapította) (négy osztály)
Pro Ecclesia et Pontifice (XIII. Leó adományozta 1888-ban; Érdemkereszt, csak egy osztály)
Benemerenti (1832-ben XVI. Gergely alapította; Érdemérem, csak egy osztály)
Jeruzsálemi Zarándokkereszt (XIII. Leó adományozta 1901-ben) (három osztály)

Ismert lovagjai[szerkesztés]

A

B

C

D

E

F

G

H

I

J

K

Amanullah Kán afgán király

L

M

O

Ferdinando Orlandi

P

R

III. Rainier monacói herceg

S

Díjazott Sforza hercegek[szerkesztés]

III. Pál pápa (1468–1549) 1539-ben unokaöccseinek, Sforza hercegeknek, Santa Fiora grófjainak és leszármazottaiknak megadta azt a kiváltságot, hogy "az aranysarkantyú lovagjait nevezzék ki". Az általuk odaítélt cím átmenetileg kevés pénzért elérhető volt, és nem is volt nagy becsülete.

Irodalom[szerkesztés]

Konrad Adenauer érmei és kitüntetései. Szerkesztette Gustav Andreas Tammann és Engelbert Hommel az Adenauer House Szövetségi Kancellár Alapítvány nevében, Gottschalk-Graphik, Bad Honnef 1999, ISBN 3-9806090-1-4, 90–93. (Az Arany Sarkantyú lovagrend történetének és kitüntetésének leírása, illusztrációval.)

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ C. Muguardt: Das Buch der Ritterorden und Ehrenzeichen. 1848, 121. o.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Orden vom Goldenen Sporn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[1] C. Muguardt: Das Buch der Ritterorden und Ehrenzeichen. 1848, 121. o.

[1]