Christoph Willibald Gluck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christoph Willibald Gluck
Christoph Willibald Gluck painted by Joseph Duplessis.jpg
Életrajzi adatok
Született 1714. július 2.
Erasbach
Elhunyt 1787. november 15. (73 évesen)
Bécs
Pályafutás
Műfajok opera
Tevékenység zeneszerző

Christoph Willibald Gluck (Erasbach, 1714. július 2.Bécs, 1787. november 15.) német zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oberpfalzi Erasbachban született 1714-ben hatgyermekes családban. A család Csehországba költözött 1717-ben, atyja főerdészként dolgozott Philipp Hyazinth von Lobkowitz szolgálatában. Első zenei tanulmányait is Csehországban végezte. „Atyám főerdész volt Csehországban, és engem is erdésznek nevelt. Akkortájt a zene volt a legnépszerűbb őrület. Sajnos, e művészetbe én is beleszerettem, nagyon gyorsan fejlődtem és számos hangszeren tudtam játszani. Az egész lényemet a zene iránti szenvedély fűtötte és lemondtam az erdészeti karrierről.” – írja Gluck visszaemlékezésében. Szülőföldjét 1731-ben hagyta el, mert apja nem támogatta zenei ambícióit. Prágába költözött, és beiratkozott az egyetemre (matematikát és logikát tanult, de tanulmányait nem fejezte be), miközben megpróbált zenészként boldogulni. 1735 végén, Bécsbe kerülése után figyelt rá fel Melzi lombard herceg, kivel Milánóba utazott, majd Sammartininél folytatta zenei tanulmányait. Első operáját, a Metastasio szövegkönyvére írt Artaserset Milánóban mutatták be 1741-ben, december 26-án, a karneváli szezon nyitóakkordjaként. Ezután több operáját mutatták be Itáliában, jellemzően Metastasio librettóira: Demetrio (Velence, 1742), Demofoonte (Milánó, 1743), Tigrane (Crema, 1743), Sofonisba (Milánó, 1744), Ipermestra (Velence, 1744), Poro (Torino, 1744), Ippolito (Milánó, 1745).

1745-ben elfogadta a King’s Theatre meghívását és Londonba ment, ahol két operáját mutatták be. (La caduta de’giganti és Artamene) Ugyanitt ismerkedett meg Händellel. Drezdában is sikert aratott 1747-ben. Egy évre rá karmesternek szerződött a hamburgi Mingotti társulathoz. Velük mutatta be Koppenhágában La contesa de Numi című színpadi szerenádját. Locatelli társulata, melynek egy ideig Gluck is tagja volt, 1750-52-ben Prágában két operáját (Ezio, Issipile) játszotta.

Echo et Narcisse

Bécsben telepedett le 1752-ben. Sachsen-Hildburghausen herceggel és zeneakadémiájával szoros kapcsolatban állt. 1774-ben kinevezték a császári és királyi udvari zeneszerzőjévé. Bécsben főként olasz operákat, vaudeville-komédiákat és opéra-comique-okat írt. Meglehetősen újszerűek voltak táncdrámái, melyeket közösen alkotott a koreográfus Angiolinivel és a költő Calzabigivel.

Első reformoperáját, az Orfeo ed Euridice-t 1762-ben mutatta be, ennek szövegkönyvét Calzabigi írta. Őtőle származik az Alceste (tragedia messa in musica, Bécs, 1767) és a Paride ed Elene (1770) librettója is. Összefoglalta reformelképzeléseit a két opera előszavában, mely szerint a zeneszerző a drámai gondolatot szolgálja, a lelkiállapotot tükröző zenekar-kíséretes dallamos recitativóval váltsa fel a secco recitativókat, és szerepeltessen kórusokat, melyek az antik dráma szellemét idézik.

A reformoperák mellett Gluck továbbra is komponált hagyományos olasz operákat, melyek jelentősége azonban már kisebb. 1772-től együtt dolgozott Bailli Le Blan Du Roullet-val, a bécsi francia nagykövetség attaséjával, aki Racine Iphigénie-jét (Iphigénia Auliszban) librettóvá dolgozta át, ezt Párizsban mutattak be 1774-ben. Az Orfeo és az Alceste is operaszínpadra került Párizsban, átdolgozva és franciára fordítva. Fokozatosan fogadta el Gluck operáit a francia közönség, az Iphigénie en Tauride egyértelmű sikert aratott. 1779-ben komponálta utolsó operáját, az Écho et Narcisse-t.

Gluck 1787-ben halt meg Bécsben.

Gluck operareformja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gluck korában az olasz opera seria és francia nagyopera stílusa és felépítése nagyon merevvé és közhelyessé vált: a kor tipikus operáiban díszes, hosszú, gyakran öncélú áriák és száraz recitativók váltakoztak. Jellemző volt, hogy egy mű megalkotásánál nem kompozíciós szempontok uralkodtak, hanem a korabeli sztár-előadók kénye-kedve, ízlése és ízléstelensége, számos esetben a zene csak ürügyet szolgáltatott az énekes virtuozitásának csillogtatására. A kor ünnepelt költője, Metastasio szövegkönyveire készült művek nagy népszerűségnek örvendtek, de sok művész (Gluckon kívül Traetta és Jommelli) a hagyományos formát elégtelennek érezte. Gluck és Calzabigi reformelképzelései, illetve az azokat megvalósító operák (elsőként az Orfeusz és Euridiké) ezeket megmerevedett és kiüresedett formákat akarták megújítani. A reform főbb elemei:

  • a zene a szöveget szolgálja, és jelenítse meg a külső történetet és belső lelki folyamatokat
  • a zene személyeket jellemez, nem önmagáért való
  • a szokásos da capo áriaforma helyett különböző felépítésű dalok
  • az ún. recitativo secco helyett drámai felépítéső recitativo accompagnatót alkalmaz
  • a kórus a görög drámákhoz hasonlóan része a cselekménynek
  • a nyitány nem egy független zenemű az opera előtt, hanem egységes egészt képez az operával
  • az opera zeneileg nemzetközi: különféle népek dalai, stílusai beépülhetnek a zenei nyelvbe

Bár a reform elemei ma nem tűnnek forradalminak (a forradalmárkodás amúgy is távol állt Glucktól), a korban heves vitákat keltettek, hiszen a közönség egy része ragaszkodott a megszokott formákhoz. Gluck sok szempontból megelőzte a korát: a zene, szöveg és dráma egységéről vallott felfogása miatt nem véletlenül tartja nagyra egy évszázaddal később Wagner és hivatkozik rá Berlioz. A francia zene fejlődésére erős hatást gyakorolt (Méhul, Cherubini).

Gluckisták és piccinisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenetörténet egyik híres vetélkedése volt a gluckisták és a piccinisták harca. Gluck Marie Antoinette támogatásával hat darabra szóló szerződést írt alá a Párizsi Operaházzal. Az első darabot Iphigénia Auliszban címmel mutatták be 1774-ben. A premier megosztotta közönséget: vita, szinte háború tört ki az olasz dallamosság hívei (akik az olasz zeneszerzőre, Niccolo Piccinire hivatkoztak) és Gluck kevésbé dallamos, inkább drámai zenéje iránt rajongók között. „Az operában zenét akarunk hallani, s ha a színházban egyáltalán énekelnek, az ének legyen szép. A színész azért van ott, hogy énekeljen és sorsa csak annyiban érdekel, amennyiben éneke megkap. Az opera veleje a dallam, Gluck azonban nem ért a melódiához, csak deklamál: a szavakat foglalja kottába.” – írja az egyik piccinista, Laharpe.[1] A két zeneszerző valójában kölcsönösen nagyra becsülte egymást: Gluck vezényelte Piccini operájának, a Rolandnak bemutató előadását, Piccini pedig kijelentette, hogy nagyra tartja Gluckot. A második Iphigénia-opera, az Iphigénia Tauriszban áttörést hozott: egész Párizs elismerte Gluck nagyságát, aki németként hozzájárult a francia opera megújhodásához.

Operái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cím Műfaj Felvonások száma Szövegkönyv Bemutató dátuma Helyszíne Megjegyzés
Artaserse dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1741. december 26. Milánó, Regio Ducal 2 ária maradt fenn
Demetrio (Cleonice) dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1742. május 2. Velence, S Samuele 8 ária maradt fenn
Demofoonte dramma per musica 3 felvonás Metastasio's Demofonte 1743. január 6. Milánó, Regio Ducal nyitány, recitativo és egy ária elveszett
Il Tigrane dramma per musica 3 felvonás Carlo Goldoni, Francesco Silvani La virtù trionfante dell’amore című műve nyomán 1743. szeptember 26. Crema 11 ária és egy duett fennmaradt
La Sofonisba dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1744. január 28. Milánó, Regio Ducal 10 ária és egy duett fennmaradt
Ipermestra dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1744. november 21. Velence, Teatro San Giovanni Grisostomo  
Poro dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1744. december 26. Torino, Teatro Regio di Torino nyitány, 4 ária és egy duett fennmaradt
Ippolito dramma per musica 3 felvonás G.G. Corio 1745. január 31. Milánó, Regio Ducal 6 ária és egy duett fennmaradt
La caduta de' giganti dramma per musica 2 felvonás {Francesco Vanneschi ? 1746. január 7. London, King's Theatre 5 ária és egy duett fennmaradt
Artamene dramma per musica 3 felvonás Francesco Vanneschi, B Vitturi nyomán 1746. március 4. London, King's Theatre 6 ária és egy duett maradt fent
Le nozze d'Ercole e d'Ebe dramma per musica 2 felvonás   1747. június 29. Drezda, Pillnitz Castle  
La Semiramide riconosciuta dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1748. május 14. Bécs, Burgtheater  
La contesa de' numi festa teatrale 2 felvonás Metastasio 1749. április 9. Charlottenborg, Koppenhága mellett  
Ezio (első változat) dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1750-es karnevál Prága  
Issipile dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1752-es karnevál Prága 3 ária maradt fenn
La clemenza di Tito dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1752. november 4. Nápoly, Teatro di San Carlo  
Le cinesi azione teatrale 1 felvonás Metastasio 1754. szeptember 24. Bécs, Schlosshof  
La danza componimento pastorale 1 felvonás Metastasio 1755. május 5. Laxenburg  
L'innocenza giustificata festa teatrale 1 felvonás Giacomo Durazzo, Metastasio nyomán 1755. december 8. Bécs, Burgtheater  
Antigono dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1756. február 9. Róma, Teatro Argentina  
Il re pastore dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1756. december 8. Bécs, Burgtheater  
La fausse esclave (átdolgozva mint La vestale) opéra comique 1 felvonás Louis Anseaume és Pierre Augustin Lefèvre de Marcouville's La fausse aventurière nyomán 1758. január 8. Bécs, Burgtheater  
L'île de Merlin, ou Le monde renversé opéra comique 1 felvonás Louis Anseaume, Alain René Lesage és D’Orneval's Le monde renversé nyomán 1758. október 3. Bécs, Schönbrunn  
Cythère assiégée (first version) opéra comique 1 felvonás Charles Simon Favart, Favart és Barthélemy-Christophe Fagou's Le puvoir de l’amour ou Le siegè de Cythère nyomán 1759. újév napján Bécs, Burgtheater  
Le diable à quatre, ou La double métamorphose opéra comique 3 felvonás Michel Jean Sedaine és Pierre Baurans, Charles Coffey The Devil to Pay című darabja nyomán 1759. május 28. Laxenburg  
L'arbre enchanté, ou Le tuteur dupé (első változat) opéra comique 1 felvonás Pierre Louis Moline, Jean-Joseph Vadé's Le poirier nyomán 1759 Bécs, Schönbrunn  
L'ivrogne corrigé opéra comique 2 felvonás Louis Anseaume és Jean-Baptiste Lourdet de Santerre 1760. április Bécs, Burgtheater  
Tetide serenata 2 felvonás Giovanni Ambrogio Migliavacca 1760. október 10. Bécs, Hofburg  
Le cadi dupé opéra comique 1 felvonás Jean-Baptiste Lourdier nyomán 1761. december 8. Bécs, Burgtheater  
Orfeo ed Euridice azione teatrale 3 felvonás Ranieri de' Calzabigi 1762. október 5. Bécs, Burgtheater  
Il trionfo di Clelia dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1763. május 14. Bologna, Teatro Comunale  
Ezio (második változat) dramma per musica 3 felvonás Metastasio 1763. december 26. Bécs, Burgtheater  
La rencontre imprévue opéra comique 3 felvonás Louis Hurtaut Dancourt, Alain René Lesage és D’Orneval's Les pèlerins de la Mecque nyomán 1764. január 7. Bécs, Burgtheater  
Il Parnaso confuso serenata 1 felvonás Metastasio 1765. január 24. Bécs, Schönbrunn  
Telemaco, ossia L'isola di Circe dramma per musica 3 felvonás Marco Coltellini, Carlo Sigismondo Capece nyomán 1765. január 30. Bécs, Burgtheater  
La corona azione teatrale 1 felvonás Metastasio Tervezett bemutató: 1765. október 4, de nem került előadásra, ősbemutató: 1987. november 13. Bécs, Schönbrunn (1987)  
Il prologo   Prológus Lorenzo Ottavio del Rosso 1767. február 22. Firenze, Teatro della Pergola (bevezető zene Traetta operájához)
Alceste (bécsi változat) tragedia 3 felvonás Calzabigi, Euripidész nyomán 1767. december 26. Bécs, Burgtheater  
Le feste d'Apollo   Prológus és 3 felvonás Gastone Rezzonico, Giuseppe Maria Pagnini, Giuseppe Pezzana, és Calzabigi 1769. augusztus 24. Parma, Corte  
Paride ed Elena dramma per musica 5 felvonás Calzabigi 1770. november 3. Bécs, Burgtheater  
Iphigénie en Aulide tragédie 3 felvonás François Gand-Leblanc du Roullet, Jean Racine nyomán 1774. április 19 Párizs, Opéra partitúra
Orphée et Euridice (párizsi változat) tragédie-opéra 3 felvonás Pierre Louis Moline, Ranieri de’ Calzabigi nyomán 1774. augusztus 2. Párizs, Opéra partitúra
L’arbre enchanté, ou Le tuteur dupé (második változat)     Pierre Louis Moline, Jean-Joseph Vadé nyomán 1775. február 27. Versailles-i palota  
Cythère assiégée (második változat) opéra-ballet 3 felvonás Charles Simon Favart 1775. augusztus 1. Párizs, Opéra  
Alceste (francia változat) tragédie 3 felvonás François Gand-Leblanc du Roullet, Ranieri de’ Calzabigi nyomán 1776. április 23. Párizs, Opéra partitúra
Armide drame-héroïque 5 felvonás Philippe Quinault, Torquato Tasso La Gerusalemme liberata nyomán 1777. szeptember 23. Párizs, Opéra partitúra
Iphigénie en Tauride tragédie 4 felvonás Nicolas François Guillard és François Gand-Leblanc du Roullet, Claude Guimond de La Touche nyomán 1779. május 18. Párizs, Opéra  
Echo et Narcisse drame lyrique Prológus és 3 felvonás Louis Thédore Baron de Tschudi, Ovidius Metamorphoses nyomán Első változat: 1779. szeptember 24, második változat: 1780. augusztus 8. Párizs, Opéra partitúra
Iphigenie auf Tauris (német változat)     Johann Baptist von Alxinger és Gluck, Nicolas François Guillard nyomán 1781. október 23. Bécs, Burgtheater  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szabolcsi. A zene története, 300. o 

Felhasznált és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lise, Giorgio – Eduardo Rescigno: A 18. századi opera Scarlattitól Mozartig. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1986. Zeneműkiadó. ISBN 9633306086
  • Rolland, Romain: Lully, Gluck, Grétry. ford. Benedek Marcell. Budapest, 1981. Gondolat K. ISBN 9632809300
  • Schonberg, Harold C.:A nagy zeneszerzők élete. Ford. Szilágyi Mihály stb. Budapest, 2006. Európa K. pp. 61–71. ISBN 9630780992
  • Szabolcsi Bence: A zene története Zeneműkiadó, Budapest, 1984
  • SH Atlasz: Zene Springer-Verlag, Budapest, 1994
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Christoph Willibald Gluck témájú médiaállományokat.