Bajorország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bajorország
Bajorország zászlaja
Bajorország zászlaja
Bajorország címere
Bajorország címere
Deutschland Lage von Bayern.svg

Fővárosa München
é. sz. 48° 07′ 60″, k. h. 11° 34′ 00″
Legnagyobb város München
Államforma szabad állam
Vezetők
Miniszterelnök Horst Seehofer (CSU)
Hatalmon lévő párt CSU
Hivatalos nyelv német
Beszélt nyelvek német
Népesség
Népszámlálás szerint 12 519 728 fő (2008. dec 31.)[1]
12 510 331 fő (2009. dec 31.)[1]
12 538 696 fő (2010. dec 31.)[1]
12 443 372 fő (2011. dec 31.)[1]
12 519 571 fő (2012. dec 31.)[2]
12 604 244 fő (2013. dec 31.)[2]
Becsült 12 523 000 fő (2007. november 30.)
Népsűrűség 176 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 70 549,19 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem euró
Nemzetközi gépkocsijel D
Internet TLD .de
Villamos hálózat 230 V 50 Hz
Közlekedés iránya jobboldali
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajorország témájú médiaállományokat.

Bajorország (németül Bayern) Németország legnagyobb területű tartománya. 1919 óta hivatalos elnevezése Bajor Szabadállam (Freistaat Bayern), ami a korábbi királyság helyett választott köztársasági államformát jelzi. A peremterületein hegyvidéki tartomány gazdasági ereje miatt az ország egyik legfontosabb területe. Gazdag hagyományokkal rendelkezik, és a világon mindenütt ismert a bajor sör kiváló minősége.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájegységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország Dél-Németországban fekszik. A következő tájegységek tartoznak hozzá:

Bajorország legalacsonyabb pontja Kahl am Mainban van (107 m), legmagasabb pontja pedig a Zugspitze csúcsa (2962 m).

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány legnagyobb folyója a Duna, amely Passau mellett lépi át az osztrák határt. Legfontosabb mellékfolyói a következők:

Mind a négy jobbról érkező folyónak az Alpokban van a forrása, nekik több vizük van, mint a balról érkező folyóknak. Az Innek és a Lechnek néha a Dunánál is több vize van.

A Majnának a tartomány keleti részén van a forrása. A megyén át folyik nyugatra. Északkeleten az Elba két mellékfolyója ered, az Eger és a Sächsische Saale.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajorországi éghajlat északnyugatról keletre átmegy egy kontinentális éghajlatba. Évente mintegy 100 napon nulla foknál alacsonyabb a hőmérséklet, a nyugati szél a csapadék (kb. 70 centiméter) fő oka, az Alpoknál helyenként 180 centiméterre emelkedhet. A napsütési órák száma 1600 és 1900 között van.

Határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baden-Württemberg (nyugaton) 829 km
Hessen (északnyugaton) 262 km
Türingia (északon) 381 km
Szászország (északkeleten) 41 km
Csehország 357 km
Ausztria 816 km
Boden-tó 19 km - A Boden-tavon keresztül Svájc is határos Bajorországgal, pedig pontos határvonal nincs is kitűzve.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Római Birodalom időszakában a kelták települtek le a mai Bajorország területére. A Római Birodalom vége után a germánokból, rómaiakból és a keltákból az úgynevezett bajor törzs jött létre. Bajorországot elsőképpen 555-ben említik, amikor a Agilolfing család uralkodott; így Európa legrégebbi államai közé tartozik. Fővárosát, Münchent, Oroszlán Henrik alapította 1158-ban.

1180-tól a Wittelsbach-ház volt az uralkodója a Bajor Törzsi Hercegségnek. Annak uralkodása 1918-ban, a novemberi német forradalom miatt befejeződött.

1623-ban választófejedelemség lett Bajorország, 1806-ban királyság. 1818-ban alkotmányt kapott. 1835 óta az első németországi vasút közlekedett Nürnberg és Fürth között.

1800 és 1815 között sváb és a frank területeket csatoltak Bajorországhoz.

1918. november 18. óta „szabadállam” (németül Freistaat) Bajorország. 1949-től Nyugat-Németországhoz tartozott. Szabadállami alkotmányát 1946-ban kapta.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország kerületei
Bajorország járásai

Bajorország kerületekre (Bezirke), járásokra (Landkreise), járási jogú városokra (kreisfreie Städte) és községekre (Gemeinden) tagolódik. A tartomány fővárosa München.

Kerületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerület Főváros Terület
(km²)
Lakosság
(fő, 2005)
Népsűrűség
(fő/km², 2005)
Magyar név[3] Német név
Felső-Bajorország Oberbayern München 17 529,63 4 232 962 241
Alsó-Bajorország Niederbayern Landshut 10 329,91 1 197 631 116
Svábföld Schwaben Augsburg 9 992,03 1 789 698 179
Felső-Pfalz Oberpfalz Regensburg 9 691,03 1 090 318 113
Felső-Frankföld Oberfranken Bayreuth 7 231,00 1 103 239 153
Közép-Frankföld Mittelfranken Ansbach 7 244,85 1 708 841 236
Alsó-Frankföld Unterfranken Würzburg 8 530,99 1 342 308 157

A kerületek önkormányzati jogokat gyakorló képviseleti testülete a kerületi gyűlés (Bezirkstag).

Járások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartományban jelenleg 71 járás van. A járások élén választott járási elnök (Landrat) és járási gyűlés (Kreistag) áll.

Járási jogú városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek a városok főpolgármestert (Oberbürgermeister) és városi tanácsot választanak (Stadtrat). Jelenleg 25 megyei jogú város van.

Lásd még: Bajorország települései.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár Bajorország lakossága az Észak-Rajna-Vesztfáliáénál kisebb, a terület szerint Németország legnagyobb tartománya Bajorország. Lakosságának egyötöde nagyvárosokban él, egytizede pedig a fővárosban. Bajorország öt városának több, mint 100 000 lakosa van (München, Nürnberg, Augsburg, Würzburg, Regensburg, Ingolstadt, Fürth, Erlangen).

A férfiak aránya 48,71% (6 088 805). A népesség 15,5%-a fiatalabb 15 évnél, 16,5%-a pedig idősebb, mint 65 év. Legnagyobb része római katolikus (67,2%) vagy evangélikus (24,1%); a népesség 3,6%-a másik valláshoz tartozik.[4]

A bajorországi embereket négy úgynevezett törzs alkotja:[5]

  • Az óbajorok (Altbayern), akik Felső- és Alsó-Bajorországban és az Oberpfalzban élnek. Őszintének, zeneértőnek és ragaszkodónak tekintik. Száma kb. 6,4 millió.
  • A frankok (Franken) az Alsó-, a Közép- és a Felső-Frankföldön élnek, száma kb. 4,1 millió. Csoportszellemesnek, szervezhetőnek tekintik e törzset.
  • A svábok (Schwaben) száma kb. 1,8 millió. Róluk azt mondják, hogy takarékosak és gyakran lebecsülnek.
  • Az 1945 után bevándorolt szudétanémetek új hazát találtak Bajorországban, egy 1962-es okirat szerint „a bajor kormány külön bajorországi törzsnek tekinti ezt a népcsoportot” (fordított idézet). Ez a népcsoport a II. világháború után a tartomány újjáépítésében is segített.

Nyelv és nyelvjárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország hivatalos nyelve a német, pedig a külföldi bevándorlók számos egyéb nyelvet is beszélnek. A területen beszélt nyelvjárások a következő három nagy nyelvjáráscsaládhoz tartoznak:

  • Bajorul a tartomány délkeleti részén beszélnek, az ahhoz tartozó fő alcsoportok az északi és a középső bajor, a tiroli határ mellett déli bajor is.
  • A frank északon és északnyugaton elterjedt (változatai a keleti és a rajnai frank). Beszélői száma kb. 3 millió.
  • Az alemannt nyugaton és délnyugaton kb. 2 millió ember beszéli. Az alcsoportok a sváb és az alsó alemann.

Azokon kívül, melyek világosan tartoznak a három csoport egyikéhez, több átmeneti nyelvjárás is van meg: Nürnberg környékén bajor-frank nyelvjárások léteznek, Lechrain mellett egy bajor-sváb keveréket beszélnek, Dinkelsbühl és Hesselberg körül pedig frank-sváb nyelvváltozatot szoktak használni. Néhány környéken mind a három fenti nyelvjárás is keveredik (például Treuchtlingenben vagy Eichstättben).

Bár a vidéki belföldiek ma is gyakran használják környékük nyelvjárását, a különböző elvárosiasodott peremtelepülésekben elég gyorsan kihalnak a változatok. Ezeket ritkábban írják is, mint például Svájcban vagy Luxemburgban.

A bevándorlók néha másik nyelvjárást is beszélnek; ezek a változatok a némethez is és egyéb nyelvhez is tartoznak.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország egyike a Német Szövetségi Köztársaság 16 tartományának (hivatalosan Land, azaz ország). Ennek megfelelően saját alkotmánya, kormánya, alkotmánybírósága, és országgyűlése (Landtag) van.

A bajor alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bajor alkotmány 1946. december 1-jén lépett népszavazással hatályba. Keresztény értékeken alapul, és 4 részre tagolódik. Megváltoztatni csak a Landtag kétharmados többségével és népszavazással lehet.

Az országgyűlés (Landtag)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Landtag Bajorország törvényhozó testülete, parlamentje. Tartományként a bajor törvényhozás fő területe az oktatás, az önkormányzat, a kultúra, és a rendészet, de sok más területen (pl. sajtójog vagy gyülekezési jog) is aktív.

A Landtag 180 (jelenleg 187) képviselőjét hasonlóan választják mint a magyar képviselőket. Bajorország választókerületekre osztódik, amelyek mind egy képviselőt küldenek a parlamentbe, de ezenkívül listák is vannak. 2008-tól 2013-ig Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a liberális Német Szabaddemokrata Párt (FDP) alkották a kormánytöbbséget, a 2013-as választásokon a CSU-nak sikerült abszolút többséget szereznie, azóta egyedül alakít kormányt.

2001-ig volt egy szenátus is, amely társadalmi és gazdasági csoportok küldöttjeiből állt össze.

A kormány (Staatsregierung)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A miniszterelnökből (aki egy személyben Bajorország állam- és kormányfője), a miniszterekből és államtitkárokból áll. Jelenleg Horst Seehofer a bajor miniszterelnök. A kormányfőt a Landtag választja abszolút többséggel, a minisztereket a miniszterelnök a Landtag hozzájárulásával meneszti és nevezi ki.

A kormány feladata a bajor és a szövetségi törvények végrehajtása. Emellett küldötteket állít a német Szövetségi Tanácsba.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajorország gazdaságilag erős és gazdag állam. Bár korábban a mezőgazdaság volt a legjelentősebb szektor, az elmúlt években technológiai földdé változott a tartomány. A legerősebb München környéke, ahol sok jelentős nemzetközi cégnek van a központja (BMW, Audi, MAN, Siemens, Microsoft, ProSieben1, Premiere, EADS). Ezenkívül e környék a turizmusnak is egy centruma. Münchenen kívül a legfontosabb gazdasági központok Augsburg, Ingolstadt és az úgynevezett Bajorországi Vegyszeri Háromszög (Bayerisches Chemiedreieck), mely a Chiemsee, az Inn és Salzach között helyezkedik el. Észak-Bajorországban Nürnberg, Fürth és Erlangen agglomerációi alkotják a legfontosabb gazdasági területeket. Az Aschaffenburg és Schweinfurt/Würzburg között való környékekét mintaszerű gazdaságnak tekintik, mert itt a virágzó gazdaság miatt a munkanélküliség alacsonyabb, mint hat százalék. Ugyanebben a helyzetben van az egyre erősödő Regensburg.

Néhány a határnál lévő környéknek anyagi támogatásra van szüksége, mert hiányzik az alépítmény. Így a Bajor-erdő a hidegháború időszakában nem volt vonzerő. A Német Demokratikus Köztársaság megszűnése után már nem volt határkörnyék helyzetben, de ezzel megszűntek a szubvenciók is. Ezért ennek a környéknek a vállalatai inkább Csehországban fektetnek be.

A fő turisztikai vonzerők München, a különböző tavak, az Alpok és Regensburg óvárosa, amelyik 2007 óta a világörökséghez tartozik. Bajorországban a lakosok 5,1%-a munkanélküli, amely (Baden-Württemberg után) Németország második legalacsonyabb száma. A tartomány vásárlóereje 2005-ben 135,6 (EU-27:100) volt. 2006-ban a gazdasági fejlődés 2,8% volt, amely pontosan a németországi átlag.

Bajorországban három atomerőmű található: a KKW Isar, a KKW Gafenrheinfeld és a KKW Grundremmingen.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alpok Dél-Bajorországban.

Bajorország főbb városaiban rengeteg látványosság található.

München[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Látványosságok:

Itt rendezik meg az októberi fesztivált (Oktoberfest).

Nürnberg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nürnberg egyebek közt híres mézeskalácsáról.

  • Sebaldtemplom
  • Lorenztemplom
  • Burg (Vár, Óváros)
  • Hauptmarkt (Főtér -piac)
  • Állatkert (Tiergarten)

Augsburg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt található a Wertachbrucker Tor, amely a legöregebb németországi híd és Szent Gergely kolostortemplom.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás:

Kézilabda:

  • TSV Milbertshofen
  • MTSV Schwabing

Jégkorong:

  • Augsburger Panther
  • München Barons
  • EC Hedos München
  • SB Rosenheim
  • EV Füssen
  • SC Riessersee
  • EC Bad Tölz
  • EV Landshut
  • Straubing Tigers
  • ERC Ingolstadt

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Institut für Bayerische Geschichte: Einführende Bibliographie zur Geschichte Bayerns. (Zusammenstellung grundlegender Literatur und Quellensammlungen).
  • Bayerische Bibliographie
  • Max Spindler (Hrsg.), Gertrud Diepolder: Bayerischer Geschichtsatlas. Bayerischer Schulbuchverlag, München 1969.
  • Max Spindler, Alois Schmid (Hrsg.): Handbuch der bayerischen Geschichte. Beck, München 1971ff. (4 Bände).
  • Wilhelm Volkert, Richard Bauer: Handbuch der bayerischen Ämter, Gemeinden und Gerichte: 1799–1980. Beck, München 1983, ISBN 3-406-09669-7.
  • Peter Claus Hartmann: Bayerns Weg in die Gegenwart. Vom Stammesherzogtum zum Freistaat heute. 2. Auflage. Pustet, Regensburg 2004, ISBN 3-7917-1875-4.
  • Gerald Huber: Kleine Geschichte Niederbayerns. 2. Auflage. Verlag Friedrich Pustet, Regensburg 2010, ISBN 978-3-7917-2048-7.
  • Gerald Huber: Lecker derbleckt. Eine kleine bairische Wortkunde. Societätsverlag, Frankfurt/Main 2008, ISBN 978-3-7973-1100-9
  • Fritz Koller, Hermann Rumschöttel: Bayern und Salzburg im 19. und 20. Jahrhundert, vom Salzachkreis zur Euregio. Samson, München 2006, ISBN 3-921635-98-5.
  • Dirk Götschmann: Wirtschaftsgeschichte Bayerns, 19. und 20. Jahrhundert. Pustet, Regensburg 2010, ISBN 978-3-7917-2230-6
  • Peter Fassl, Wilhelm Liebhart, Doris Pfister, Wolfgang Wüst (Hrsg.): Bayern, Schwaben und das Reich. Festschrift für Pankraz Fried zum 75. Geburtstag (Augsburger Beiträge zur Landesgeschichte Bayerisch-Schwabens 11) Augsburg 2007, ISBN 978-3-89639-589-4
  • Bayerisches Jahrbuch. 86. Jahrgang, K. G. Saur, München 2007, XIII, 611 S., ISBN 978-3-598-23666-2; auch CD-ROM-Ausgabe: ISBN 978-3-598-23667-9 (wichtiges Nachschlagewerk mit Informationen zu mehr als 7.000 Institutionen und ca. 12.500 Personen).
  • Michael Beer: Bayerns Boom im Bauernland. Landesplanung und Strukturwandel der bayerischen Wirtschaft im ländlichen Raum von 1945 bis 1975. Lulu, Morrisville 2008, ISBN 978-1-4092-0580-7.
  • Franz X. Bogner: Bayern aus der Luft. Stürtz, Würzburg 2009. ISBN 978-3-8003-4014-9.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajorország témájú médiaállományokat.