Romain Rolland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romain Rolland
Romain Rolland 1915.jpg
Fényképe (1915)
Élete
Született 1866. január 29.
Clamecy
Elhunyt 1944. december 30. (78 évesen)
Vézelay
Pályafutása
Fontosabb művei Jean-Christophe
Elvarázsolt lélek (regényciklusok)
Irodalmi díjai Nobel-díj
Signature Romain Rolland.jpg
Romain Rolland aláírása

Romain Rolland (Clamecy, Nièvre, 1866. január 29.Vézelay, Burgundia, 1944. december 30.) Nobel-díjas francia író.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közjegyző fiaként, művelt családban látta meg a napvilágot, neveltetésére, taníttatására nagy gondot fordítottak szülei. Édesanyjának korai zenei ismereteit köszönheti. Már 11 éves korában írni kezdett szépirodalmi műveket. A család Párizsba költözött, hogy a gyermek jó középiskolába járhasson. Érettségi után bejutott az École Normale Supérieure-re, amely ma is Párizs elit egyeteme.

Irodalmat és történelmet tanult, ő volt az első, aki doktori disszertációját zenetörténetből írta, Jean-Baptiste Lully és Alessandro Scarlatti zeneszerzők életét, munkásságát dolgozta fel, ehhez volt szüksége a római ösztöndíjra (1889-1891). Rómában művészettörténeti ismereteit is gyarapította. Kapcsolatba került a német Malwida bárónővel, aki a művészeknek nagy pártfogója volt, az ő révén eljutott a Bayreuth nevű híres bajor városba.

Lakóháza Vézelay-ban

1892-ben érkezett haza Párizsba, középiskolákban tanított, majd ő lett a zenetörténet oktatója a Sorbonne-on 1904-től 1912-ig. Rá is, mint annyi kortársára, hatással volt a Dreyfus-ügy. Ennek kapcsán Charles Péguy francia író, költő és esszéíróval kötött barátságot.

Nem egészen tíz évnyi gyermektelen házasság után, 1901-ben elvált feleségétől. A tömegekhez közel álló színház (Le Théatre du Peuple) terve foglalkoztatta, s közben megírta Jean-Christophe című regényciklusát, amely 1904-1912 között jelent meg, egyből nagy sikere volt, s Európa-szerte ismertté tette az írót.

Emléktábla párizsi lakásának falán (XIV. kerület, boulevard du Montparnasse 162, Montparnasse városrész)

1914-ben, amikor kitört az első világháború, Romain Rolland hangoztatta pacifista nézeteit, helytelenítette a fiatal nemzedék lemészárlását, ezen nézeteinek röpiratban is hangot adott 1915-ben, a röpirat címe: Au-dessus de la Mélée (magyarul: A dulakodás fölött). Ettől fogva Romain Rolland az európai értelmiség körében az egyik humanista szellemi vezérnek számított. Stefan Zweig „A világ lelkiismeretének” nevezte. 1915-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonnal a Vöröskeresztnek adományozott. Romain Rolland Nobel díja volt a világon a 14. irodalmi Nobel-díj.

Másik nagy regényciklusa az Elvarázsolt lélek (L'Âme enchantée) 1922-1933 közt jelent meg, csatlakozva saját- és korábbi nagy regényfolyamokhoz, amelyekből egyre több látott napvilágot. Például Roger Martin du Gard: A Thibault család c. világhíres, Nobel-díjas regényciklusa 1922-1937 közt jelent meg.

A 20. század fordulójától a nagy befolyást gyakorló folyóiratok is egyre szaporodtak, 1923-ban Romain Rolland megindította Europe c. nemzetközi kulturális folyóiratát a francia kommunista párt égisze alatt. Levelezett Makszim Gorkijjal, többször járt a Szovjetunióban, helyeselte a forradalmat, de a forradalmi erőszakot elvetette. Nagyon sokat vitatkozott Henri Barbusse-szal.

Mindig megmaradt a polgári humanizmus (szabadság, egyenlőség, testvériség) talaján, hirdette a francia-német barátság eszményét, de szembeszállt a hitleri fasizmussal. Franciaország német megszállását vidéken vészelte át, 1938-tól haláláig Vezlay-ban élt, nem sokkal Franciaország felszabadulása után halt meg.

Leginkább drámáiban kereste a választ az agonizáló Európa politikai, történelmi, társadalmi kérdéseire. Az 1789-es francia forradalomból merítette drámai ciklusának (Le 14 Julliet/Július 14.) témáit. Legtöbbet játszott drámája a Le Jeu de l'amour et de la mort/A szerelem és a hálál játéka (1925) című, amelyben egy forradalmat igenlő tudós maga is a forradalom áldozatává válik.

Regényciklusaiban a művészsors konfliktusai kaptak fő szerepet, életrajzi (Händel, Beethoven, Tolsztoj, Michelangelo) regényeit a hőskeresés mítosza jellemezte. India humanista hagyományait Mahátma Gandhiról (1923) írt monográfiájában dolgozta fel.

A két világháború közt Romain Rolland egyike volt Európa legtiszteltebb embereinek, olvasóival óriási levelezést folytatott. Hazánkban az 1920-as években volt legnépszerűbb a magyarországi francia filológusok, köztük Benedek Marcell színvonalas ismeretterjesztői és fordítói tevékenysége által. Az 1956-os forradalom bukását követő konszolidáció idején reneszánszát élte hazánkban a Romain Rolland művek kiadása. A rendszerváltás után egy reprint (Michelangelo) kötet jelent meg.

Életművéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Filozófus, író, drámaíró, esszéista és egyike a huszadik század nagy misztikusainak. Mélyen benne élt korának főbb spirituális, társadalmi és politikai eseményeiben, míg kivételes írói becsületessége az emberiség iránti szeretetéből fakadt. Monumentális regényéért, a Jean Christophe-ért, – amely egy teremtő zenei géniusz felejthetetlen eposza, azé, aki tele van nemességgel, bátorsággal, költészettel, s akit az élet szeretete inspirált, – valamint az Ütközet fölülről-ért, – amely szenvedélyes felhívás Franciaországhoz és Németországhoz, hogy az első világháború során vívott harcukban tiszteljék az igazságot és a humanitást, – 1915-ben Irodalmi Nobel-díj-jal tüntették ki. Számos nagy művében feltárja mély spiritualizmusát és őszinte pacifizmusát, valamint olyan csodálatos kinyilatkozásaiban, mint a Beethoven élete, Michelangelo élete és a Mahátma Gandhi. Romain Rolland volt az aki egész életében harcolt azért, hogy előmozdítsa az emberek közötti testvériséget és a népek közötti békét. Mindezt olyan kitűnő irodalmi műveken keresztül valósította meg, amiért számtalan barátja örökké hálás. 1928-ban, miután mélyen meghatotta az Esszénus Béke Evangélium, Edmond Bordeaux Székellyel együtt megalapította a Nemzetközi Biogenikus Társaságot, hogy annak Krédója szerint „mobilizálja az Élet összes erőit, a halál erőivel szemben.””[1]

Prózai művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Colas Breugnon (1919)
  • Haendel / Romain Rolland ; [Ford. Benedek Marcell]; Budapest, 1910
  • Jean Christophe. 1-10. : regény / Romain Rolland. Budapest, Athenaeum, 1919-[1924](Közreműködők, fordítók a magyar kiadásban: Kosáryné Réz Lola, Zolnai Béla, Gyergyai Albert Aranyossi Pál)
  • Beethoven élete [Ford.: Cserna Andor.] Budapest, Rózsavölgyi és Társa kiadása, 1920
  • Michelangelo élete. [Ford. Éber László]. Budapest, Révai, [1920] (Mesterművek)[2]
  • Mahátmá Gandhi. [Ford. Benedek Marcell]. Budapest, 1924
  • L'ame enchantée (magyar) Az elvarázsolt lélek / Romain Rolland ; [Ford. Benedek Marcell] Budapest : Dante, 1924-1938. (Halhatatlan könyvek / szerk. Benedek Marcell)
  • Goethe és Beethoven [Ford. Benedek Marcell.] Budapest, [1931]
  • Pierre et Luce (magyar) Pierre és Luce : [kisregény]/ Romain Rolland ; Frans Masereel fametszeteivel ; [ford. Rónay György] ; [az utószót Szávai Nándor írta]. Budapest, Magyar Helikon, 1961

Drámái (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Lajos
  • Eljő majd az idő
  • A farkasok
  • A szerelem és a halál játéka (1925)
  • Danton
  • Robespierre

Levelezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Romain Rolland levelei Czeke Marianne-hoz a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában / [közli] Sáfrán Györgyi ; [Benedek András fordításának ... felhasználásával magyarra ford. Lakatosné Poltzer Ágota] ; [a bevezetést franciára ford. R. Szilágyi Éva] ; [sajtó alá rend. Lakatos András]. Budapest : MTA Kvt., 1966, 195 p. : ill. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 48.) Várkonyi D. Hildebrandnak és V. Erőss Piroskának dedikálta Sáfrán Györgyi.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Edmond Bordeaux Székely professzor magyarul megjelent könyveinek ajánlójából idézve
  2. Reprint kiadása 1998-ban jelent meg
  • Dobossy László: A francia irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1963. Romain Rolland lásd 257-258. p.
  • Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Romain Rolland lásd 283-284. p.
  • Romain Rolland (MEK)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romain Rolland témájú médiaállományokat.