José Echegaray y Eizaguirre
| José Echegaray y Eizaguirre | |
![]() |
|
| Született | Madrid 1832. április 19. |
| Elhunyt | Madrid 1916. szeptember 14. (84 évesen) |
| Nemzetisége | baszk |
| Foglalkozása | író, politikus |
| Díjak | Nobel-díj |
José Echegaray y Eizaguirre, írói álnevén José Hayaseca (1832. április 19., Madrid – 1916. szeptember 14., Madrid), baszk származású spanyol drámaíró, politikus, a Spanyol Tudományos Akadémia tagja. Eredetileg mérnök volt, de politikusként a liberális párt tagjaként tevékenyen részt vett a politikai életben is. 1904-ben Frédéric Mistrallal közösen megosztott Nobel-díjjal ismerték el irodalmi tevékenységét.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Családja baszk származású volt. Gyermekkorát Murciában töltötte, ahol édesapja az egyetem görög nyelv professzora volt. 14 éves korától Madridban, matematikai, műszaki és közgazdasági tanulmányokat folytatott, majd fizika- és matematikatanár lett, az 1868-as forradalom után pedig országgyűlési képviselő és akadémikus. Tevékenyen részt vett a közéletben és többször is miniszteri posztot töltött be. Hivatalnoki karrierjét 1874-ben feladta és kizárólag az irodalomnak szentelte hátralévő életét.
[szerkesztés] Irodalmi tevékenysége
Kezdetben álnéven jelentette meg a darabjait; végül több mint 70 művet írt. Először rendkívül jó képességű írónak, nagy pszichológusnak tartották, (második Shakespeare-nek, Calderónnak nevezték) de a századfordulón egyre hevesebb támadások érték. 1904-ben még megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de ezt a döntést már akkor is nagyon vitatták. Echegaray az első világháború alatt halt meg, és utána szinte teljesen elfelejtették.
Echegaray darabjainak művészi szempontból nincs kiemelkedő értéke, tulajdonképpen jól megcsinált színdarabokat írt. Pályája korai szakaszán verses neoromantikus történelmi drámákat írt, Henrik Ibsen hatására áttért a tézisdrámákra. A századvégen Magyarországon is játszották; Ambrus Zoltán lelkesedett érte a legjobban.
[szerkesztés] Művei
Legismertebb darabja A nagy Galeotto (El gran Galeoto, 1881) modern korszatírának készült. 1920-ban World and his wife címmel megfilmesítették. Szintén nagyon sikeres volt a Szent-e vagy őrült? (O locura o santidad, 1877) című "lelkiismereti dráma" (Hargitai György): egy lelencgyerek kideríti származását, és lemond a rá váró örökségről, mire a család az elmegyógyintézetbe záratja. További művei: Bernardo Montilla (?); Mariana (1892); Roberto de Pedrosa (El estigma, 1895; A rágalom (La duda, 1898), El loco Dios (Az őrült Isten, 1900).
[szerkesztés] Emlékezete
Echegaaray-ról De Curzon írt összefoglaló tanulmányt 1912-ben Le Théatre de J. Echegaray címmel.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] További információk
|
||||||||


