Frédéric Mistral

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frédéric Mistral
Frédéric Mistral by Paul Saïn.jpg
Frédéric Mistral, Paul Saïn (1853-1908) festménye
Élete
Született 1830. szeptember 8.
Maillane (Bouches-du-Rhône
Elhunyt 1914. március 25. (83 évesen)
Maillane
Pályafutása
Jellemző műfajok vers, próza

Frédéric Mistral (Maillane (Bouches-du-Rhône), 1830. szeptember 8. – Maillane, 1914. március 25.) okcitán nyelvű francia író,[1] szótáríró, a Félibrige alapító tagja, irodalmi Nobel-díjas. Nevének provanszál alakja Frederi Mistral (/Mistrau) vagy Frederic Mistral (/Mistrau).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frédéric Mistral szobra Arles-ban

Mistral jó anyagi helyzetű gazdálkodócsaládban született. Szülei, François Mistral és Adélaide Poulinet Provence legrégebbi családjaiból származtak. Mistral a Frédéric keresztnevet egy „szegény kisfiú” emlékére kapta, aki „abban az időben, amikor édesapám és édesanyám beszélgettek szívesen vállalta a szerelmi üzenetvivő szerepét, és aki kevéssel azután napszúrásban meghalt”.[2] Mistral csak kilencévesen kezdett iskolába járni. Miután Nîmes-ben leérettségizett, 1848 és 1851 között jogot tanult Aix-en-Provence-ban, és akkor bűvölte el a provanszál nyelv, „a civilizált Európa első irodalmi nyelve”. Jogi tanulmányai során felvette a Provence történelme tantárgyat. Kitűzött célja célja lett felébreszteni a provanszálokban a faji érzést (le sentiment de race), hogy visszaállítsa az ország természetes és történelmi nyelvét, hogy az isteni költészet lángját gyújtsa a provanszál nyelvben. Mistral számára a faj (race) szó azokat az embereket jelentette, akiket közös nyelv köt össze, akik ugyanabban az országban és történelemben gyökereznek.

Mistral 1904-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, José Echegaray-al együtt. A díj összegét az arles-i Museon Arlaten alapítására fordította.

Félibrige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maillane-ban Mistral szövetkezett Roumanille költővel a provanszál nyelv megújítására. Vele és másik öt költővel megalapították a Félibrige-et, amelynek a célja a nyelv ügyének előmozdítása volt. Mozgalmukat Szent Estelle védőszárnya alá helyezték.

A hét alapító Jóusè Roumaniho, Frederi Mistral, Teodor Aubanel, Ansèume Matiéu, Jan Brunet, Anfos Tavan és Pau Giera volt. A Felibrige még napjainkban is egyike a 32 okcitán nyelvű départament kevés megmaradt kulturális szervezetének.

Életművével Mistral újjáélesztette a provanszál nyelvet azzal, hogy az epikus költészet legmagasabb csúcsaira juttatta el: művének minőségét a legmagasabb körök ismerték el.[3] Mistral vállalta a szótárírás aprólékos munkáját is, és modern trubadúrként dalszövegeket is írt.

Szótárírói munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mistral műve a Lou Tresor dóu Felibrige ou Dictionnaire provençal-français (1878-1886), vagyis a provanszál-francia szótár, amely mind a mai napig az okcitán nyelv leggazdagabb szótára, és a leghasználhatóbb, ami az értelmezés pontosságát illeti. Ez egy kétnyelvű okcitán-francia szótár, két vaskos kötetben, amely tartalmazza az okcitán nyelv összes nyelvjárását.

Mireille[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő műve a Mirèio (Mireille), amely 1859-ben nyolc évi alkotó munka után jelent meg. Tárgya Vincent és Mireille, a szép provence-i lány szerelme. Charles Gounod 1863-ban operát írt belőle.

Mistral nemcsak hogy felhasználja az alkalmat, hogy a provanszál nyelv ügyét előremozdítsa, de a tartomány kultúráját is bemutatja, különösen Saintes-Maries-de-la-Mer vidékét.

Születésének centenáriumán Jean Carrère ezt írta róla: „Amióta a XIII-ik században a katharok elleni kereszteshadjárat következtében Észak-Franciaország meghódította Dél-Franciaországot, a troubadúrok lírája úgyszólván teljesen elhallgatott: a déli dialektusok népi tájszólásokká süllyedtek, amelyeket a műveltebb osztályok s a költők is az északi franciával cserélték fel. Mindez egyszerre megváltozott, amikor 1859-ben megjelent Mirèiro (Mireille), Frédéric Mistral éposza, tizenkét énekben.”[4]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mirèio (1859)
  • Calendau (1867)
  • Coupo Santo (1867)
  • Lis Isclo d’or
  • Nerto, novella (1884)
  • La Rèino Jano, dráma (1890)
  • Lou Pouèmo dóu Rose (1897)
  • Moun espelido, Memòri e Raconte (Mes mémoires) (1906)
  • Discours e dicho (1906)
  • La Genèsi, traducho en prouvençau (1910)
  • Lis óulivado (1912)
  • Lou Tresor dóu Felibrige (1878-1886), provanszál-francia szótár vagy a modern langue d'oc szótára
  • Proso d’Armana (1926, 1927, 1930)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ady Endre (1904. december 18.). „Mistral és a Nobel-díj”. Budapesti Hírlap. „Frédéric Mistral nem francia poéta. […] A rebellis langue d'Oc nagy diadalát jelenti a svéd akadémia ítélete.” 
  2. Frédéric Mistral. Mes origines : mémoires et récits de Frédéric Mistral. (francia nyelven). Paris: Plon-Nourrit, 9. oldal. o (1920 körül) 
  3. Ady Endre (1904. december 18.). „Mistral és a Nobel-díj”. Budapesti Hírlap. „Roosevelt elnök például gyönyörûen beszéli a Mistral által újjáteremtett langue d’Oc-ot, s neki Mistral a kedvelt poétája.” 
  4. Carrère, Jean (1930. november 1.). „Mistral” (magyar nyelven). Nyugat XXIII (21). Hozzáférés ideje: 2008. október 12.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frédéric Mistral című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Mistral témájú médiaállományokat.