Carl Spitteler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Carl Friedrich Georg Spitteler
Carl spitteler 1905.jpg
Carl Spitteler, 1905
Élete
Született 1845. április 24.
Liestal,  Svájc
Elhunyt 1924. december 29. (79 évesen)
Luzern,  Svájc
Nemzetiség svájci
Pályafutása
Első műve Prometheus und Epimetheus (1881)
Carl Spitteler, signature.jpg
Carl Friedrich Georg Spitteler aláírása
Irodalmi Nobel-díj, (1919)

Carl Friedrich Georg Spitteler (Liestal, 1845. április 24.Luzern, 1924. december 29.) svájci Nobel-díjas költő. A kortárs Gyergyai Albert méltatása szerint: „Utolsó mohikánja ő talán annak a heroikus falanksznak, amely a tiszta és transzcendens germánságnak sajátos, fényes erőpróbája volt, s amelynek mély humusza Hammerfesttől Luzernig, a fjordoktól a Vierwaldstätti-tóig húzódik.”[1] Utóbb a díjra való érdemességét többen vitatták, egy 1967-ben készült elemzés „a régmúlt tragikus dinozaurusza” névvel illeti.[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gimnáziumot Bázelben végezte, ahol többek között Wilhelm Wackernagel és Jacob Burckhardt voltak a tanárai. 1863-ban édesapja kérésére beiratkozott a zürichi egyetem jogi karára. 1865-70 között teológiai tanulmányokat folytatott Zürichben, Heidelbergben és Bázelben. A teológusi diploma megszerzése után 1871-ben Standertskjöld tábornok meghívására Szentpétervárra költözött, hogy gyermekeinek tanítója legyen. 1879-ig maradt ebben az állásban, részben Oroszországban, részben Finnországban élve. Ez idő alatt írta Prometheus und Epimetheus című művét, amelyet hazatérve saját költségén adott ki 1881-ben Carl Felix Tandem álnéven. A könyv észrevétlen maradt, ezért Spitteler tanári állást vállalt (Neuveville, 1881-1885), majd különböző újságoknak dolgozott (Grenzpost, 1885-86; Neue Zürcher Zeitung, 1890-92).

1892-ben Luzernbe költözött, itt írta további műveit. 1900 és 1906 között jelent meg a négykötetes epikai műve, az Olympischer Frühling. Az első két kötet - Spitteler többi művéhez hasonlóan - nem aratott sikert.[3] A második kötet megjelenése után azonban a híres zenész, Felix Weingartner egy pamfletben mutatta be a művet a német közönségnek (Carl Spitteler, ein künstlerisches Erlebnis) - ő fedezte fel Spittelert a világ számára.

Az első világháború idején a Zürichben tartott Unser Schweizer Standpunkt című beszédében kiállt a több kultúrájú Svájc mellett.[4] A német-olasz feszültség következtében az író Svájc hagyományos bölcsességére és semlegességére, illetve a közös történelemre és állampolgárságra hivatkozva arra kérte az ország polgárait, hogy tegyék félre a két háborús félhez fűződő szimpátiájukat.[5] 1919-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prometheus und Epimetheus (1881)
  • Extramundana (1883)
  • Schmetterlinge (1889)
  • Der Parlamentär (1889)
  • Literarische Gleichnisse (1892)
  • Gustav (1892)
  • Balladen (1896)
  • Conrad der Leutnant (1898)
  • Lachende Wahrheiten (1898)
  • Der olympische Frühling (1900-1905)
  • Glockenlieder (1906)
  • Imago (1906) regény, magyar kiadás 1942
  • Die Mädchenfeinde (1907)
  • Meine frühesten Erlebnisse (1914)
  • Prometheus der Dulder (1924)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gyergyai Albert. „Carl Spitteler”. Nyugat 1920 (9-10.).  
  2. Espmark, Kjell. Az irodalmi Nobel-díj. Száz év története. Budapest: Európa Könyvkiadó, 328. o. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 07 7662 3 (2004) 
  3. Szerb Antal szerint „a tizennyolcezer soros és görög istenekről szóló mű egyáltalán nem olyan unalmas, mint ahogy az ember látatlanban gondolná.” (A világirodalom története, Magvető Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-14-1484-1, 759. oldal)
  4. Ódor László. „Svájc mint multikulturális modell?” (2008-10-13). Korunk 2002 (július).  
  5. Altermatt, Urs. „Svájc - az európai modell?” (pdf). Regio - Kisebbség, politika, társadalom 5 (2). Hozzáférés ideje: 2008. október 13.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spitteler, Carl: Autobiography (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 13.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]