Finnország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Finn Köztársaság
Suomen Tasavalta
Republiken Finland
 Finnország zászlaja
Finnország zászlaja
 Finnország címere
Finnország címere
Nemzeti mottó: nincs
Nemzeti himnusz: Maamme
Finland 1996 CIA map.jpg

Fővárosa Helsinki
é. sz. 60° 10′, k. h. 24° 56′
Államforma parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Sauli Niinistö
Miniszterelnök Jyrki Katainen
Hivatalos nyelv finn és svéd
Függetlenség Oroszországtól

EU-csatlakozás 1995. január 1.
Népesség
Népszámlálás szerint 5 457 429 fő (2014. március 31.)
Rangsorban 114
Becsült 5 449 657 [1] fő (2013. november)
Rangsorban 114
Népsűrűség 16 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
Összes 193,4 mrd dollár (31)
PPP: 163 mrd dollár
Egy főre jutó 37 504 dollár (11)
PPP: 31 208 dollár
HDI (2005) 0,952 (11) – magas
Földrajzi adatok
Terület 338 145 km²
Rangsorban 65
Víz 9,4%
Időzóna EET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel FIN
Hívószám 358
Internet TLD .fi

A Finn Köztársaság (finnül: Suomi, svédül: Finland) észak-európai ország, délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl, és nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. Fővárosa: Helsinki. "Ezer tó országa"-ként emlegetik.

A délnyugati partvidék közelében fekvő Åland szigetcsoport magas szintű autonómiát élvez.

Egészen délen keskeny sávban közép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő díszlik. Az ország legnagyobb részén tajga nő, az orosz tajga folytatása.

1917. december 6-án, nem sokkal az 1917-es októberi orosz forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét. A második világháború után Finnország mintegy ütközőzónaként létezett a Szovjetunió és a nyugati országok között. 1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unió-ba.

Két hivatalos nyelv van: a finn, amit a népesség 93%-a beszél, és a finnországi-svéd, ami a lakosság 6%-ának anyanyelve.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország domborzati térképe

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnország Európa északi részén található, egy prekambriumi platóvá kopott pajzson terül el. Délnyugatról a Balti-tenger, délkeletről a Finn-öböl és nyugatról a Botteni-öböl határolja. Szárazföldön határos Svédországgal, Norvégiával és Oroszországgal, tengeren pedig Észtországgal. Az ország területe 338 000 km², ezzel Magyarország területének körülbelül három és félszerese.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnországot az ezer tó országának is nevezik. Ez az elnevezés nem a legpontosabb, ugyanis 187 888 tavat és 179 584 szigetet tartanak nyilván. A finn táj többnyire lapos síkság néhány dombbal tarkítva. Legmagasabb pontja a Haltitunturi, 1328 m magas, Lappföld legészakibb pontján, a norvég határhoz közel. A tavakon kívül a táj erdőkkel borított (nagyon kevés a termőföld). A legtöbb sziget délnyugaton található, az ålandi szigetvilág részeként, valamint a déli partvidék mentén a Finn-öbölben.

A felszínt a jégkorszakban a jégtakaró alakította ki. Rengeteg a morénató, a mindenfelé látható csupasz gránitsziklákat is az akkori gleccserek szállították mai helyükre.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Botteni-öböl és a Finn-öböl között található szigetvilág, nagyjából 50 000 sziget alkotja

A definíciója Finnországban: 500 m²-nél nagyobb állóvíz. Így számolva a finn statisztika 187 888 tavat tart nyilván. Közöttük a legnagyobb a Saimaa-tó 4400 km² területtel. A tavak, természetes vízfolyások és mesterséges csatornák hálózatának komoly szerepe van az áruszállításban.

A jégkorszak gleccserei nem csak számos tavat alakítottak ki, hanem az alacsony tengerparton sok-sok szigetet is. Szám szerint 179 584-et. Két fő csoportra oszthatók - inkább logikailag, mint földrajzilag: délnyugaton az Åland-szigetek és a déli part előtt fekvő szigetek. Szigetek a nagyobb tavakon is vannak.

Legfőbb folyói: Kemijoki, Oulujoki, Tornionjoki.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az éghajlat hideg, időnként kemény telek és viszonylag meleg nyarak által jellemzett északi mérsékelt. Hótakaró délen négy, északon hat-hét hónapon át fedi a tájat. A Golf-áramlat hatására az éghajlat lényegesen melegebb, mint az az Egyenlítőtől való távolságból következnék.

Finnország területének egynegyede az északi sarkkörtől északra fekszik. Itt figyelhető meg az éjféli nap jelensége. Annál tovább tart, minél északabbra megyünk. Finnország legészakibb pontján a Nap 73 napig süt nyáron egyfolytában, telente 51 napig nem kel föl.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnország növényvilága fajokban meglehetősen szegényes. Egészen délen keskeny sávban közép-európai jellegű vegyes lombhullató erdő díszlik. Az ország legnagyobb részén tajga nő, az orosz tajga folytatása. A legészakibb területeken megint csak keskeny sávban állandóan fagyott talajon tundra él. Az ország 60%-át egybefüggő erdőségek fedik. (Svédországban ez az arány 59%, Németországban 25%, Magyarországon 17%.) A globális felmelegedés nyomán az ország tajgája több mint harmadával bővülhet.[2]

Finnország állatvilága viszonylag gazdag. Az emlősök közül 67 faj él ezen a vidéken. A nagyobb ragadozók már jórészt kipusztultak, ugyanakkor rengeteg róka, kisebb prémes állat tenyészik az északi vidékeken. Jelentősen nagy, és vadászható is a medve- és a farkasállomány. A jávorszarvasok száma a 150 000-et is meghaladhatja, évente 30-40 000 egyed kilövését engedélyezik. A rénszarvas az északi vidékek legfontosabb háziállata, vadon él az év legnagyobb részében. A tavak halban gazdagok, csuka, sügér, lazac a horgászok zsákmánya.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Finnország állatvilága

Nemzeti Parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Repovesi Nemzeti Park egy képe

A növény- és állatvilág változatosságát - a biodiverzitást - a hatalmas területű nemzeti parkok rendszerével tartják fenn. 36 igazgatási szempontból különálló nemzeti park van.[3]

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svédországgal közös természeti világörökség Merenkurkku szigetvilága. Ez a Botteni-öböl legkeskenyebb részén található.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átfogó kutatások eredményeképpen az archeológusok megállapították, hogy a mai Finnország területét a kőkorszak alatt kezdték el lakni, a jégkorszak utolsó jegének elolvadása után.

Régi skandináv mondák és egyes történészek (mint például a dán Saxo Grammaticus vagy az arab al Idríszi) szerint Finnországnak már a svéd uralom előtt is voltak királyai.

Finnország közel 700 éves kapcsolata a svéd királysággal 1154-ben kezdődött, a kereszténység és IX. Erik svéd király révén. A svéd uralom idején a vallás és az államélet nyelve a svéd volt. 1809. március 29-én I. Sándor orosz cár elfoglalta Finnországot, mely az Orosz Birodalmon belüli autonóm nagyhercegség volt egészen 1917 végéig. Az orosz érában a finn nyelv modernizálódott, elismert nemzeti nyelvvé vált. 1917. december 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét.

Finnország 1920-1940

1918-ban az ország átvészelt egy rövid, de keserű polgárháborút, amely sok évre előre körvonalazta a hazai politikát. A második világháború alatt Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen: az 1939-1940-es téli háborúban (segítséget kapott többek között Svédországtól, illetve egy zászlóaljnyi önkéntest Magyarországtól is) és másodszor 1941 és 1944 között (Németország jelentékeny segítségével). Ezt követte a Lappföldi háború 1944-1945-ben, amikor Finnország kivonulásra kényszerítette a németeket az országból.

A második világháború következtében Finnország jelentős területeket elvesztett. Ezek egy részén szervezték meg szovjet Karéliát, más részét a leningrádi, illetve a murmanszki területhez csatolták.

A második világháború után Finnország ütközőzóna volt a Szovjetunió és a nyugati országok között. Belső társadalmi rendjében nyugati mintát követett, de katonailag kiszolgáltatott volt a Szovjetuniónak. A Szovjetunió összeomlása után Finnország is önállóan választhatta meg fejlődésének útját és 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. 2002-ben az elsők között tért át az euro használatára.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnország parlamentáris köztársaság, amelyben a köztársasági elnök is jelentős hatalommal rendelkezik.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eduskuntatalo, a finn parlament

A végrehajtó hatalom az Államtanács (kormány). A miniszterelnököt a parlament választja meg. Az Államtanács a miniszterekből és a miniszterelnökből áll.

A 200 tagból álló egykamarás parlament, a Eduskunta (finnül) vagy Riksdag (svédül) a legfelsőbb törvényhozó hatalom. Tagjait a választók négy évre választják. A parlament megváltoztathatja az alkotmányt, lemondathatja az Államtanácsot és megszüntetheti az államfői vétókat. A parlament határozatait semmiféle jogi hatalom nem bírálhatja felül.Törvényjavaslatot az Államtanács vagy bármely parlamenti képviselő nyújthat be.

A finn igazságszolgáltatás polgári, büntető és közigazgatási bíróságokból áll. A helyi bíróságok felett fellebbezési bíróságok vannak, legfelül pedig a Legfelsőbb Bíróság.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnország öt tartományból (lääni, läänit vagy län) és egy autonóm tartományból (itsehallinnollinen maakunta/självstyrande landskap)* áll. A tartomány az Államtanács fennhatósága alá tartozik; ez a rendszer szinte semmit nem változott létrehozása (1634) óta. A hat tartomány a következő:

Az Åland-szigetek széles körű autonómiát élveznek. Nemzetközi szerződések és a finn törvények értelmében az ålandi helyi igazgatás sok olyan dolgot kezel, ami finn szárazföldi hatósághoz tartozik.

Finnország dialektusok, folklór vagy népszokások alapján is felosztható, azonban ezeket a különbségeket elhalványította a második világháború után a 400 000 karéliai finn újrahonosítása és az urbanizáció a 20. század második felében.

A helyi közigazgatás 450 önkormányzatra osztja fel a hat főbb tartományt. 1977 óta nincs jogi vagy közigazgatási megkülönböztetés a városok és más önkormányzatok között. Az önkormányzatok 20 régióban működnek együtt.

Főváros: Helsinki (559 700 lakos)

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament fennállása (1906) óta az uralkodó pártok a Finn Központi Párt (Kesk. – Suomen Keskusta – parasztpárt), Finn Szociáldemokrata Párt (SDP – Suomen Sosialidemokraattinen Puolue – szociáldemokraták), Nemzeti Koalíció (Kok. – Kansallinen Kokoomus), az "Igazi Finnek" (PS – Perus Suomalaiset – igazi finnek) és a Finn Baloldali Szövetség (VAS – Vasemmistoliitto, Zöld Szövetség (Vihreä liitto).

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helsinki, a főváros központja a magasból

A finn népesség jelenleg körülbelül 0.2%-kal növekszik évente.

Turku, az egyik legnagyobb város egy útja, Aurakatu
Az ország népsűrűségi térképe
Finnország népessége
Év Népesség
1950 4 029 803
1960 4 446 222
1970 4 598 336
1980 4 787 778
1990 4 998 478
2000 5 181 115
2011 5 400 519
2013 5 442 322

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helsinki katedrálisa

A „Téli háború” után a finn népesség körülbelül 12%-át újra kellett telepíteni. Az újjáépítés, a munkanélküliség és a bizonytalanság, hogy az ország megőrizheti-e függetlenségét a Szovjetunióval szemben, csak növelte a kivándorlást. Csak a 1990-es évektől kezdve fogad menekülteket Finnország olyan mértékben, mint a többi skandináv ország, habár a számuk mégis sokkal kisebb. A bevándorlók jelentős része a Szovjetunió által elfoglalt (valamikor Finnországhoz tartozó) területekről származik.

Népcsoportok: finn 93%, svéd 6%, orosz 0,5%, számik (lappok) 0,3%, egyéb 0,2%.

Két hivatalos nyelv van: a finn, amit a népesség 93%-a beszél, és a finnországi-svéd, ami a lakosság 6%-ának anyanyelve. A kétnyelvűséget alkotmányuk 14. cikkelye garantálja. Más kisebbségi nyelvek: orosz és észt. Északon, Lappföldön még megtalálhatóak a számik, jelenleg kevesebb mint 7000 lelket számlálnak, akik – akárcsak a finnek – finnugor nyelvet (lapp nyelvet) beszélnek. Több mint 20 nyelv létezik, amit körülbelül ezren beszélnek.

A legtöbb finn (89%) a Finn Evangélikus Egyházhoz tartozik, körülbelül 1%-a a lakosságnak tartozik a finn ortodox egyházhoz. A maradék népesség más vallású: más protestáns közösség tagja,római katolikus, muszlim vagy zsidó, leszámítva azt a 9%-ot aki nem tartozik egy valláshoz sem.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nokia, Finnország legnagyobb társaságának központja.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: ipari ország. Finnország egy iparosított, nagyban szabadpiacú gazdasággal rendelkező ország, nagyjából akkora egy főre eső jövedelemmel, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország vagy Olaszország. A Világgazdasági Fórum 2009-2010-es listája szerint a világ 6. legversenyképesebb országa.[4] A finn életszínvonal magas. A finn GDP és adó hozzávetőleg ötödét egyedül a Nokia adja, amely így az ország stratégiai magánvállalata.

Gyors nyugat-európai integrációja során Finnország egyike volt annak a 11 országnak, amelyek bevezették az euró egységes pénznemet 2002. január 1-jén. A gazdasági növekedés 1991 körül a Szovjetunió felbomlásával erősen visszaesett (a finn márkát kétszer is leértékelték, a munkanélküliség a 1990-es 3,2%-ról 1994-re 16,6%-ra nőtt), majd a Nokia robbanásával gyors volt 2002-ig, de 2003-ban lelassult a globális világgazdasági depresszió miatt.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő gazdasági szektor az ipar, ezen belül a fafeldolgozás, fémipar, telekommunikáció és az elektronikai ipar. Leszámítva a fát és néhány ásványi kincset, Finnország nagyban függ nyersanyag, energia és fontosabb élelmiszeri cikkek importjától.

Az éghajlat miatt a mezőgazdaság csak néhány alapvető termékre szorítkozik. A faipar, ami a vidéki területeken élők számára nyújt jövedelemforrást, nagy szerepet játszik az exportban.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejlett közúthálózattal rendelkezik, amelynek teljes hossza 78 189 km. Karbantartásuk a közlekedési minisztérium hatáskörébe tartozó útkezelőségek feladata. A községek hatáskörébe mintegy 26 000 km úthálózat tartozik. A magán és ipari jellegű úthálózat teljes hossza 350 000 km.

A közlekedési bírságok mértékének megállapításánál az elkövető vagyoni helyzete is szerepet játszik, a vagyonosabbakat magasabb bírsággal sújtják.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kémény nélküli finn szauna, egyike a kultúra eredeti finn elemeinek.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A finn oktatási rendszer nagyon hatékony, amint azt a PISA nemzetközi összehasonlító felmérések is igazolják. A diákok a gyűjtőiskolában kezdik tanulmányaikat és 9 osztály után fejezik be. A második lépcsőben érettségit vagy szakképzettséget szerezhetnek a középiskolákban.

Az országban szinte nincsenek analfabéták. A könyvtárakban finn és svéd nyelvű könyveket is találunk, mivel ezek nyelvek az ország hivatalos nyelvei. Ezenkívül még német, francia és angol nyelven is olvashatunk.

Az gimnáziumban kötelezővé tették az ének-zene oktatását. Ebből adódóan sok fiatal zenekart alapít, gimnázium után továbbra is zenél.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei. Finnországban a finn-svéd kettős hivatalos nyelv miatt, a mozikban és a tv-kben is - amelyekben amúgy sem szinkronizálják a filmeket - két felirat jelenik meg a vetítőn/képernyőn, egy finn és egy svéd nyelven, amely elég zavaróan takarja a film képének durván felét.

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökség-listáján szereplő finnországi helyszínek:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Finn film a XXI.században
Searchtool right.svg Lásd még: Finnország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A finn rockbanda, a Lordi megnyerte a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivált. Így 2007-ben Helsinki adott otthont a versenynek.

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sok erdő miatt javasolt a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás elleni oltás bizonyos területekre utazóknak. Sok turista síszezonban keresi fel Finnországot.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Finnország világörökségi helyszínei

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mika Häkkinen, kétszeres Forma–1-es világbajnok a versenyautójában

Motorsportok: Rali, Forma 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnországnak több híres sportolója van a motorsportokban. A rali nemzeti sportnak számít, a legtöbb rali világbajnok (7) és egyben rali világbajnoki cím (14) is a finnekhez köthető, az 1977 óta megnyerhető WRC rali VB-i trófeák csaknem felét finn nemzetiségű pilóta nyerte el. A WRC (Rali Világbajnokság) patinás versenyének számít a Finn Rally. Továbbá igen neves rali verseny az északi sarkkörön található Rovaniemi- -azaz az IGAZI finn Mikulás- városának jeges futama, melyre tajgai környezetében január végén kerül sor. A WRC finn világbajnokai: Markku Alén (1978),Ari Vatanen(1981), Hannu Mikkola (1983), Timo Salonen (1985), Juha Kankkunen (1986,1987,1991,1993), Tommi Mäkinen négyszeres rally világbajnok (1996-1999), Marcus Grönholm kétszeres rally világbajnok (2000, 2002). IRC (Interkontinentális Rali Bajnokság), vagyis a 2. legpatinásabb rali versenysorozat 2010-es világbajnoka a finn Juho Hänninen. A finnek jó teljesítőképessége a raliban feltehetően annak köszönhető, hogy a csúszós útviszonyok kezelését a lehető legalkalmasabb felületen sajátíthatják el; a télen befagyó számtalan tó jegén való gyakorlásból szerzik tapasztalataikat, ez amolyan szabadidős tevékenység errefelé a fiatalok körében. Jari-Matti Latvala és Mikko Hirvonen a jelenlegi WRC mezőny tagjai, a Ford WRC csapatával. A Forma 1-ben is kiemelkedően teljesítenek a finnek, a nemzetek közül a britek után és a brazilokkal holtversenyben ők rendelkeznek a legtöbb F1-es világbajnokkal is (3). Keke Rosberg (1982) Williams csapattal, Mika Häkkinen (1998,1999) a McLaren-Mercedes-szel, Kimi Räikkönen (2007) a Scuderia Ferrari-val lett világbajnok. Mika Salo 1994 és 2002 között versenyzett a "száguldó cirkuszban". 1999-ben Ő helyettesítette 6 versenyen Michael Schumachert annak lábtörése miatt. A F1-ben jelenleg a Lotus csapatnál versenyez Heikki Kovalainen, aki ezt megelőzően a McLaren és a Renault pilótája is volt. Kimi Räikkönen 2012-ben 2 éves kihagyást követően visszatért a Forma 1-be a Lotus-Renault színeiben.

Kimi Räikkönen - aki a világ 2. legjobban kereső sportolójának számít- úgy határozott, hogy 2010-es idényre határozatlan ideig elhagyja a Forma 1-et, 2010-ben már a Citroën rally csapatával vett részt WRC-ben (Rally Világbajnokság), ahová is a Red Bull szponzori támogatásával érkezett és versenyezte végig az évadot. Räikkönen a Ferráritól távozott, miután az olaszok üzleti okok miatt felbontották szerződését. Kimi Räikkönen 2010-ben a WRC 10. helyén végzett. Räikkönen 2011-ben Ice One Racing néven saját WRC ralis csapatot alapított, hogy ezzel vegyen részt kötetlen módon a WRC futamain, továbbá ezzel az alakulattal enduro csapatot is létrehozott, hogy a fiatal skandináv, de főleg finn tehetségeket pártfogolja a terepmotor-versenyeken. Eközben menedzserével; Steve Robertson-nal megszüntették a Räikkönen Robertson Racing-et, közös F3-as formula csapatukat.

A ROC-on (Race of Champions), azaz a Bajnokok Viadalán a franciák (8) után a finnek (6) szerezték a legtöbb ROC bajnoki címet egyéniben, és az 1999 óta megszerezhető nemzeti címet is kétszer nyerték el (1999, 2006). A ROC-ot 1988-tól rendezik meg változó házigazdával, de általában átalakított stadionokban, ez egy kieséses autóverseny-sorozat, melyben a világ főbb autós illetve motoros személyiségei, nem egyszer bajnokai vesznek részt, mint például WRC ralisok, F1-es pilóták, Le-Mans győztesek, motokrosszosok, alacsonyabb formula autós kategóriák győztesei. A bajnokságnak 2 része van, az egyik felében egyénenként mérik össze tudásukat a versenyzők és ezzel elnyerhetik a Bajnokok Bajnoka címet, a másik részében párosával nemzeti csapatokat alkotnak a pilóták, ezzel a Nemzetek Bajnoka címet szerezhetik meg. A Bajnokok Bajnoka címet 1988-ban és 1991-ben Juha Kankkunen, 2000-ben Tommi Mäkinen, 2001-ben Harri Rovanperä, 2002-ben Marcus Grönholm, 2004-ben Heikki Kovalainen lett. Érdekessége a sorozatnak, hogy a Bajnokok Bajnoka és a Nemzetek Bajnoka címet eddig egyszer sem vitte haza ugyanazon nemzetiségű pilóta ugyanabban az évben.

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paavo Nurmi egy kiemelkedő atléta volt

Finnországban, Helsinkiben rendezték az 1952-es nyári olimpiát, melyen a magyar Aranycsapat nyerte a futballtornát. Ezen az olimpián további 15 aranyérmet szerzett Magyarország. Finnországnak eddig 145 aranyérme van. A nyári játékokon az atlétika, a téli játékokon pedig a sífutás a legeredményesebb sportág. Paavo Nurmi a finn "csodafutó", elhíresült becenevén a "Repülő Finn" a világ harmadik legeredményesebb olimpikonja, kilenc arany és három ezüst éremmel.

A jégkorong az egyik legnépszerűbb sportág

Jégkorong[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Finnország nemzeti sportja a jégkorong. Több mint 66 ezer igazolt játékos van az országban. Kétszer nyertek világbajnoságot, 1995-ben és 2011-ben.

Tenisz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tenisz terén pedig igen tehetséges Jarkko Nieminen.

Korcsolya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műkorcsolyában több hölgy is képviseli az országot (Kiira Korpi). Finnország főleg a téli sportokba kapcsolódik be.

Úszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úszóik közt is vannak hírességek, mint Hanna-Maria Seppälä, Joona Puhakka, Jani Sievinen, Ville Vahtola és Jukka Piekkanen.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bővebben: Finn labdarúgó-válogatott

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Juhannusmáglya (Szent Iván-éj)
Dátum Magyar neve Finn neve Megjegyzés
Január 1. Újév Uudenvuodenpäivä  
Január 6. Vízkereszt Loppiainen  
Változó Péntek Nagypéntek Pitkäperjantai Húsvét előtti péntek
Változó Vasárnap Húsvét vasárnapja Pääsiäispäivä  
Változó Hétfő Húsvét hétfője 2. Pääsiäispäivä Húsvét utáni hétfő
Május 1. Majális Vappu lásd Walpurgis-éj
Változó Csütörtök Áldozócsütörtök Helatorstai 40 napra Húsvét után
Változó Vasárnap Pünkösd Helluntaipäivä 50 napra húsvét után
Június harmadik pénteke Nyárközép Juhannusaatto Nem hivatalos
Június harmadik szombatja Nyárközép Juhannuspäivä  
November első szombatja Mindenszentek napja Pyhäinpäivä  
December 6. Függetlenség napja Itsenäisyyspäivä  
December 24. Karácsony estéje Jouluaatto Nem hivatalos
December 25. Karácsony első napja Joulupäivä  
December 26. Karácsony másodnapja 2. Joulupäivä or Tapaninpäivä  
December 31. Újév éjjele Uudenvuodenaatto Nem hivatalos
Minden vasárnap     Hivatalos ünnep

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Juhani Huotari: Finnország, Változó Világ 46., Budapest 2004.
  • Richly Gábor: Történelemkép és nemzeti identitás Finnországban. Universitas, Budapest 2007.
  • Richly Gábor: A finn nemzeti szimbólumok eszmetörténeti vonatkozásai. In Steinert Ágota (szerk.): Évek és színek, Kortárs, Budapest 2005. 453-462. o.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. hivatalos népességmérő óra
  2. Elveszíthetik szén-dioxid-elnyelő szerepüket az erdők?. National Geographic (HU), 2009. április 23. (Hozzáférés: 2010. január 31.)
  3. National Parks are Finland’s Natural Treasures
  4. A világ 58. legversenyképesebb országa vagyunk (magyar nyelven). index.hu, 2009. szeptember 8. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Finnország témájú médiaállományokat.

Magyar honlapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]