Sammallahdenmäki bronzkori temetője
| Sammallahdenmäki bronzkori temetője | |
| Világörökség | |
 | |
| Adatok | |
| Ország | Finnország |
| Világörökség-azonosító | 579 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, IV |
| Felvétel éve | 1999 |
| Elhelyezkedése | |
 Sammallahdenmäki bronzkori temetője
Pozíció Finnország térképén
| |
 é. sz. 61° 07′, k. h. 21° 46′Koordináták: é. sz. 61° 07′, k. h. 21° 46′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sammallahdenmäki bronzkori temetője témájú médiaállományokat. | |
Sammallahdenmäki bronzkori temetője régészeti lelőhely Finnországban, Rauma városban. Mely 1999. december 4. óta szerepel az UNESCO világörökséglistáján, mint az első, Finnországban található kimagasló értékű régészeti egység. A lelőhelyet Finnország és egész Skandinávia legjellemzőbb bronzkori kultúráját testesíti meg. A hatalmas (körülbelül egy kilométer átmérőjű) területen fellelt bronzkori lelet a környező zuzmótakarós sziklás tájjal együtt értékes egységet képvisel.
Sammallahdenmäki[szerkesztés]
A temető Satakunta közigazgatási egység Rauma város Kivimäki falujának határában helyezkedik el. A sekélyvízű Saarnijärvi tó partmenti szikláin 33 kőhalom található. Ezek a kőhalmok a bronzkorban (i. e. 1500–500) Nyugat-Finnországban elterjedt skandináv bronzkultúráról árulkodnak. E kultúra hatására a partvidéken új temetkezési szokás alakult ki: a halottakat kőből készített halmokba temették. A halmokat gyakran a tengerparti magas sziklákon emelték. A ma már teljesen benőtt Saarnijärvi a bronzkorban nyílt tengeröböl volt, melynek vízszintje a mainál majd 30 méterrel magasabban hullámzott.
A helyi lakosoknak már régóta tudomásuk van a kőhalmokról. Az első írásos feljegyzés létezésükről 1878-ban készült, 1891-ben pedig vizsgálatokat folytattak. Ekkor négy halmot tártak fel, köztük a Skandináviában ritka Templompadlónak elnevezett négyzetalaprajzút, és az árokszerű Furulyasírt. Szerkezetük miatt mindkettőt sírhalomnak sorolták be. Az 1891-es ásatáskor tárgyakat nem találtak. Hosszú szünet után a Sammallahdenmäki sírhalmok feltárását 2002 nyarán a Museovirasto (Műemlékvédelmi Hivatal) vezetésével folytatták, amikor nyolc sírhalmot vizsgáltak meg. Ezek közül hatban égett emberi csontokat találtak, ami azt bizonyítja, hogy a holtakat elégették. Egy sírhalomban két kőkoporsót leltek, az egyikben égett csontokon kívül bronzból készült karkötődarabot is találtak.
Kormeghatározás, feltárás munkamenete[szerkesztés]
Radiokarbon kormeghatározás eredményeként megállapították, hogy a magasabban fekvő sírhalmok keletkezési ideje i. e. 1300-1000 tehető. Ezen sírhalmoktól alacsonyabban elhelyezkedő kőkoporsós temetkezőhely a feltárt leletből a legfiatalabb, keletkezése i. e. 170- i. sz. 82 közé tehető. Ezt a mérést a sírban talált karkötődarab jellemzői is alátámasztják.
2003–2004 nyarán Sammallahdenmäki temetőjétől délre elhelyezkedő, a fiatalabb sírhelyekkel egyidős lakóterületet vizsgálták meg. Az ásatások során agyagedénydarabok, égett állati csontok, kevés bronz és csiszolt kőtárgy került a felszínre. A tűzrakóhely feltárásakor megégett árpa- és búzaszemeket is találtak. Ezen a területen több, valószínűleg háztartópillér-maradványt leltek, melynek alapján lehetségesnek tartják, hogy itt lakóház volt akkoriban.
Finnország éghajlata a bronzkor idejében a mainál enyhébb volt, a középhőmérséklet pár fokkal magasabb értéket mutatott; a tölgy, a szil és a hársfa is megélt ekkor Satakunta területén. A szárazföld emelkedése a mainál aktívabb volt, a táj gyorsan változott. A tengerszint Raumánál kb. 30 méterrel magasabb volt, a bronzkor végén ez az különbség már csak kb. 20 méter. Az itt élő emberek állattartáson kívül halászatból, madarászatból és vadászatból tartották el magukat. Ebben az időben kezdetleges módszerekkel elkezdődött a föld megművelése.
A régészeti leletek védelme[szerkesztés]
A lelőhelyet régészeti törvény védi. Eszerint a lelőhely teljes területén ásatás, befedés, változtatás, sérülést okozó (vagy okozható) tevékenység végzése, bármilyen tárgy vagy rész eltávolítása tilos. Sammallahdenmäki régészeti lelőhelye teljes egészében magánterületen fekszik.
Mesebeli lények temploma[szerkesztés]
A helyi hiedelem szerint a sírhalmok közül a legismertebb, Kirkonlaattia (templomalap) keletkezésének története: "Ezen a területen régen mesebeli lények laktak. Amikor aztán keresztény hitűek érkeztek ide, elkezdődött a versengés, melyik maradjon. A vitát közös döntés szerint úgy akarták eldönteni, hogy mindkét nép templomot épít, amelyiknek a harangja előbb megszólal, az legyen a győztes. A munka megkezdésekor a keresztények elsőként két oszlopot emeltek, a harangot közéhelyezték, majd harangszóval hirdették a templom készülését. A mesebeli lények a harangszót hallva munkájukat félbehagyva dúlva-fúlva távoztak a vidékről." (Lappiból 1878-ban gyűjtött és lejegyzett történet)
További információk[szerkesztés]
 | Természeti | Merenkurkku szigetvilága (Svédországgal közös) |  |
|---|---|---|---|
| Kulturális | |||
| Javasolt | |||