IX. Erik svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IX. Erik
Eric IX of Sweden.jpg

Svédország királya
Uralkodási ideje
1156 – 1160
Elődje I. Sverker
Utódja II. Magnus
Életrajzi adatok
Született 1120
Elhunyt 1160. május 18. (40 évesen)
Östra Aros[1], Uppsala[2]
Nyughelye Uppsala Katedrális[1]

IX. Erik Jedvardsson vagy Szent Erik (1120 k. – 1160. május 18.[3][4]), Svédország királya 1156-tól és egyben védőszentje (ünnepnapja július 10.[2]), mint törvényhozó és térítő ismert[5].

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erik életét illetően – a 13. század második felében keletkezett életrajzát nem tekintve – a források roppant szűkszavúak[2]. Származását homály fedi, valószínűleg paraszt család sarjaként született[3]. Még 1142-ben hadjáratot vezetett Oroszországba[6]. Svédország északi részén 1150-ben választották meg I. Sverker ellenkirályává[7]. Uralma legnagyobb eseményének az 11541155-ben[6] Finnországba vezetett keresztes hadjárata számít[2]. Hű barátjával és munkatársával, Henrik uppsalai püspökkel és egy csapattal partra szállt ebben a kereszténységtől még alig-alig érintett országban, hogy a régi svéd befolyást erősítse és a keresztény missziót előmozdítsa[2]. A finnek védekeztek, de csatát vesztettek[2]. A legenda szerint Erik könnyezett az elesett finnek láttán, amiért megkereszteletlenül kellett meghalniuk[2]. Amikor Erik visszatért Svédországba, Henriket Turkuban (Åbo) hagyta Finnország első püspökeként.[8]

Svédország másik királyának, I. Sverkernek meggyilkolása után választották meg[2] az egész ország királyává, így egyesíthette az országot[7]. Az ún. "Erik-legenda szerint[9] az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság és a közjó szem előtt tartásával uralkodott[2]. Különösen nagy gondja volt arra, hogy templomokat építsen és hogy Uppsalában a káptalan megalapítsa (nem sokkal később (1164) ez lett Svédország főkáptalanja)[2]. Magánéletét szigorú aszkézis jellemezte[10]. Sok új törvényt hozott a régi, pogány szellemű törvények helyett[3]. Emlékére a svéd törvénykönyvet «Szent Erik törvényének» nevezték el[3].

Erik erőszakos halált halt[2]. Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő, Magnus Henriksson[3] vezetésével éppen akkor támadták meg, amikor 1160-ban Krisztus mennybemenetele ünnepén misét hallgatott[2]. Erik a mise után meg akart küzdeni a támadókkal, de túl kevés harcos volt vele[2]. Támadói leterítették és egyetlen csapással átvágták a nyakát[2]. Csontjai fennmaradtak, és egy nyakcsigolyája tanúsítja ezt a halálnemet[2].

Tisztelete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erik szent hírének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel Hericus Rex ünnepe[2]. A vejéről, Sverre norvég királyról szóló monda 1220 körül megemlékezik Erik Uppsalában őrzött ereklyéjéről[2]; 1256-ban pápai bulla engedélyezte az ünnepnapját[2]. A kései középkorból rendkívül szép liturgikus szövegek örökítik meg Eriknek Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét; sok zarándoklatról szóló híradás is őrzi népszerűsége emlékét[2]. A kis aranyozott ezüst szarkofágot, amelyben ereklyéit őrzik, 1574-ben III. János király készíttette, és ma is meg lehet tekinteni az uppsalai dómban[2].

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erik Dánia Krisztinával[11] (11251170), I. Erik dán király dédunokájával[12] házasodott össze, négy gyermekük született:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b http://archive.is/20120526191329/homepage.mac.com/crowns/
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t http://www.katolikus.hu/szentek/szent379.html
  3. ^ a b c d e Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  4. http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/schweden/erich_9_der_heilige_koenig_1160.html
  5. Révai nagy lexikona, VI. kötet (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 640. oldal
  6. ^ a b Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, ISBN 963-645-053-6, ill. ISBN 963-203-017-6, 58. oldal
  7. ^ a b Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 169. oldal
  8. Később, amikor Henrik püspök egy gyilkost rá akart venni a megtérésre, életével fizetett. Mint Finnország nemzeti szentje és apostola Turku katedrálisában van eltemetve.
  9. Amit 1900-ig merő kitalálásnak tekintettek, de időközben felfedezték, hogy a mai változat egy jóval korábbi eredetin alapszik, amelyet fő vonásaiban eredetinek kell tekintenünk.
  10. Az uppsalai dómban sokáig mutogatták a ciliciumát.
  11. ^ a b c d e Jedvaerding family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  12. http://fmg.ac/Projects/MedLands/DENMARK.htm#ChristineMErikJedvardssonSwedendied1159

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Sverker
Svédország uralkodója
11501160
1156-ig ellenkirály
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Magnus