VII. Erik dán király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VII. Erik
Eric Pomeranian crop 20101023.jpg

Dánia királya
Uralkodási ideje
Norvégia: 1389 – 1442
Svédország és Dánia: 13961439
Elődje I. Margit
Utódja III. Kristóf
Életrajzi adatok
Született 1381/82
Darłowo, Pomerániai Hercegség, Lengyelország
Elhunyt 1459. május 3. (77 évesen)
Darłowo, Pomerániai Hercegség, Lengyelország
Házastársa Lancasteri Filippa angol királyi hercegnő
Gyermekei N. (fiú) (14291429)
Édesapja VII. Vratiszláv pomerániai herceg
Édesanyja Mecklenburg-Schwerini Mária
VII. Erik királyi pecsétje (1398)

VII. Erik Vratislavsson vagy Pomerániai Erik (dánul: Erik VII af Pommern) (1382[1][2]1459. május 3.[3]) norvég király[4] 1389-től 1442-ig, dán és svéd[5] király 1396-tól 1439-ig. Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár elsőfokú unokatestvére.

Élete és uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erik apja VII. Vratiszláv pomerániai herceg, Luxemburgi Zsigmond magyar király anyjának, Pomerániai Erzsébet német-római császárné volt az öccse.[6] Anyja Mecklenburgi Mária, III. Henrik mecklenburgi herceg és Dániai Ingeborg lányaként IV. Valdemár dán király unokájaként látta meg a napvilágot.[1][7]. I. Margit dán királynő adoptálta[3] és Norvégiában 1388-ban utódának jelölte ki[1], a Kalmari unió által egyesített Norvégia. Svédország és Dánia rendjei pedig 1396-ban ismerték el jövendőbeli királyuknak[1].

A korabeli feljegyzések szerint tehetségtelen, gyáva és kegyetlen ember[1] Margit királynő halála után, 1412-ben vette át közvetlenül a hatalmat[1] és nemsokára gyülölet és nevetség tárgya lett[1]. Azt a célt tűzte ki magának, hogy egy a kalmari unio résztvevőit egy nagy dán államban egyesíti és elhódítja a Hanzától a balti-tengeri uralmat[8]. Erik 1415 és 1432 között a schleswigi Henrikkel viselt háborút, akit ki akart forgatni az örökségéből[1], 1432-ben azonban kénytelen volt erről lemondani[1]. A Hanza-szövetséggel 1426 és 1435 között[9], és a holsteini grófokkal[10] vívott háborúja is sikertelen volt[2], melynek eredményeképpen a vordingborgi szerződés alapján a területet, mint örökölt hűbért VII. Adolf grófnak kellett átengednie[10]. Népszerűtlenségét tovább növelve 1429-től Øresund-nál minden nem svéd illetőségű hajóra vámot vetett ki[10][11].

Erik minden eszközzel pártolta a skandináv és különösen a dán kereskedőket a hanzások rovására[8]. Svédországot várnagyai kényére-kedvére bízta, ő maga csak ritkán látogatott el ide[12]. Bevezetett egy új adórendszert is, amelynek alapján készpénzt követelt alattvalóitól[12]. A parasztok természetbeni adományait, a gabonát, vajat, húst szénát és egyebet pénzre váltásánál a várnagyok saját belátásuk szerint értékelhették, és aligha lehet kétség afelől, hogy általában áruk alatt fizettek a termékekért, a nyereséget pedig zsebre vágták[12]. A kegyetlen holsteini háborúk[8] és az alattvalókra terhelt rendkívül súlyos adók[8] is gyűlöletessé tették nevét a három királyságban.

Erik belpolitikáját pedig már az abszolutizmus vonásai jellemezték[8]. A kisbirtokos dán, sőt német nemesek közül engedelmes, hűséges helytartókat válogatott ki, és rájuk bízta a hűbérbirtokok kormányzását, amelyeket fokozatosan elvett a világi és az egyházi előkelőségektől[8]. A század harmincas éveire kiéleződött az általános elégedetlenség, különösen Svédországban[8]. Azzal pedig végképp betelt a pohár, hogy megszűnt a létfontosságú vas- és rézvásárlás és a sószállítás a Hanza-kereskedők részéről, mivel ezek hadban álltak Erikkel[8]. A bányatulajdonosk és az ércbányász parasztok előharcosai lettek annak, hogy a svédek felkeljenek a királyi liga ellen[8].

A lázadás élére – 1434. júniusában[8]Engelbrekt Engelbrektsson bányatulajdonos kisnemes állt[8] a svéd nép nemzeti hőse. Bár a felkelést Engelbrekt 1436-os meggyilkolása után leverték, ám hatására – 1437-ben – Karl Knutsson Svédországot hatalmába kerítette. A súlyos adók miatt és a trónöröklés kérdésében szembekerült országai rendjével[9], mire 1439-ben Svédországban felkelés támadt Erik ellen[2], ugyanakkor dániai Korsörben[10] letették a trónról[1], mivel többnyire Dánián kívül tartózkodott és a pomerániai rokonait dán várakkal és uradalmakkal halmozta el[1]. Ennek hírére Erik a dán koronázási jelvényekkel Gotland szigetére menekült, ahonnan zsoldba fogadott kalózai által pusztította a svéd partokat[1]. 1449-ben végül visszatért Pomerániában[2] és ott is fejezte be az életét.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jeruzsálemi zarándoklata alkalmával Budán Zsigmond magyar király vendége volt 1424-ben[9].
  • Munkája, a De origine gentis Danorum Lindenbrognak Scriptores rerum septentriopnalum és Gruternak a Chronicon chronicorum gyűjtewményeiben jelent meg[1].

Házasságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Erik, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  2. ^ a b c d Révai nagy lexikona, VI. kötet (Dúc–Etele), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1912, 640. oldal
  3. ^ a b Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 438. o. ISBN 9638577355  
  4. III. Erik néven
  5. XIII. Erik néven
  6. FMG/Pomerania
  7. FMG/Mecklenburg
  8. ^ a b c d e f g h i j k A. Sz. Kan: A skandináv országok története (История скандинавских стан, Moszkva, 1971); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976, fordította Gellért György és Dalos György, 57. oldal
  9. ^ a b c Magyar Nagylexikon, 439. o.
  10. ^ a b c d Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, 57. oldal
  11. Ez volt híres Sund-vám; rövid időn belül így a tengerszorosok a Dán Királyság valóság aranybányáivá lettek (vö.: Skandináv országok története, 57. oldal)
  12. ^ a b c Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban (Min svenska historia berättad för folket, Stockholm, 1972, 1973); Magyar kiadás: Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, fordította Miszoglád Gábor, 225. oldal
  13. Pomerania 2 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)


Előző uralkodó:
I. Margit
Dánia királya
13891442
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
III. Kristóf
Előző uralkodó:
I. Margit
Svédország uralkodója
13961439
1412-ig Margittal közösen
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
I. Kristóf
Előző uralkodó:
I. Margit
Norvégia uralkodója
13961439
1412-ig Margittal közösen
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
I. Kristóf