XV. Károly svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
XV. Károly
Karl XV 1865 fotograferad av Mathias Hansen.jpg
Károly király 1865 körül

Svéd Királyság királya
XV. Károly
Uralkodási ideje
1859. július 8. – 1872. szeptember 18.
Koronázása Stockholm
1860. május 3.
Elődje I. Oszkár
Utódja II. Oszkár
Norvég Királyság királya
IV Károly
Uralkodási ideje
1859. július 8. – 1872. szeptember 18.
Koronázása Trondheim
1860. augusztus 5.
Elődje I. Oszkár
Utódja II. Oszkár
Életrajzi adatok
Uralkodóház Bernadotte-ház
Teljes neve Bernadotte Károly Lajos Jenő
Született 1826. május 3.
 Svédország, Stockholm
Elhunyt 1872. szeptember 18. (46 évesen)
 Svédország, Malmö
Nyughelye Riddarholm templom, Stockholm
Házastársa Lujza svéd királyné (1828–1871)
Gyermekei Svédországi Lujza dán királyné (1851–1926)
Károly Oszkár (1852–1854)
Édesapja I. Oszkár svéd király (1799–1859)
Édesanyja Jozefina svéd királyné (1807–1876)
XV. Károly az 1860-as években

Károly Lajos Jenő herceg (Carl Ludvig Eugen) (Stockholm, 1826. május 3.Malmö, 1872. szeptember 18.) Svédország (XV. Károly néven) és Norvégia (IV. Károly néven) Bernadotte-házi királya 1859-től haláláig. Uralma idején a királyi hatalom fokozatosan gyengült, miközben az országgyűlés (Riksdag) és a végrahajtó szervek erősödtek. Franciaország barátságát kereste, a németekkel szemben ellenzéki állásponton volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1826-ban született a stockholmi királyi palotában, születésekor a Skåne hercege címet kapta. Édesapja Oszkár svéd koronaherceg, a későbbi I. Oszkár svéd király, édesanyja Joséphine de Beauharnais, Itália alkirályának lánya volt. Szüleinek ő volt legidősebb gyermeke, testvérei:

Apja törvénytelen kapcsolataiból további három féltestvére született. Bár édesanyjuk katolikus volt, a házassági szerződés értelmében a gyermekeket evangélikus hitre nevelték. Nevelőik között volt a svéd filozófus, Christopher Jacob Boström és Otto Aubert norvég tanár.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1856-ban és 1857-ben rövid ideig Norvégia alkirálya volt. Apja a betegsége miatt 1857. szeptember 25-én régensnek nevezte ki. Apja 1859-ben meghalt, ekkor lett Svédország és Norvégia királya. Svéd királlyá 1860. május 3-án[1], norvég uralkodóvá pedig augusztus 5-én[2] koronázták.

Durva és nyers modora sokakban kétségeket keltett, hogy megfelelő népszerűségnek fog-e örvendeni, de a későbbiekben nagyon kedvelt uralkodó vált belőle. Uralkodását a mélyreható reformok és a liberális gondolkodásmód jellemezte. Uralkodása alatt – melynek jelmondata „Törvénnyel országot lehet építeni” (Land skall med lag byggas) volt – megfelelő közösségi (1862), egyházi (1863) és büntető (1864) törvénykezés került kidolgozásra. Az újító törvények bevezették az önkormányzati rendszert, valamint biztosították a vallásszabadságot és a törvény előtti egyenlőséget. 1865-66-ban segítette Louis De Geer-t a parlament, a Riksdag megreformálásában, melynek keretében az addig négykamarás (külön a nemességnek, a papoknak, a polgároknak és a parasztságnak) törvényhozást kétkamarássá alakították. A reform értelmében az alsóházat közvetlenül választották, (21. életévüket betöltött, a cenzushoz kötött, azaz csak a vagyonos, adót fizető polgárok szavazhattak) felsőházat pedig a vidéki és városi gyűlések nevezhették meg.[3] A népképviseleti alkotmány 1866. június 22-én lépett életbe, az első kormányfő pedig Geer lett.

A XIX. század második felében felgyorsult az iparosodás, és Károly is nagy gondot fordított az infrastruktúra fejlesztésére, uralkodása alatt megannyi vasútat, csatornahálózat adtak át, továbbá széles távíróhálózatot alakítottak ki.

Lelkes híve volt a három északi királyság politikai és kulturális együttműködésének, az ún. skandinavizmusnak, s mint ilyen az 1864-es Schleswig-Holstein konfliktusban támogatást ígért Dániának, de miniszterei nem támogatták, így tényleges segítséget nem tudott nyújtani. A segítség elmaradásában közre játszott az a tényező is, hogy a nyugati hatalmak nem álltak mellé, így csak diplomáciai úton tudta valamelyest segíteni Dániát, melynek uralkodója jó barátja volt Károlynak. A norvégokkal azonban konfliktusba került[4], mikor a norvég országgyűlés (storthing) 1859-ben el akarta venni Károly azon jogát, hogy Norvégiának helytartókat nevezzen ki, a király nem szentesítette ezt a határozatot. Később utóda, Oszkár a konfliktust úgy rendezte, hogy 1873-ban eltörölte a tisztséget.

A szépirodalom és zene iránt nagy rokonszenvvel viseltetett és maga is működött irodalmilag. Műveinek egy részét X. álnév alatt tette közzé. Munkáiban az iskolaüggyel és a börtönreformokkal foglalkozott, de kedvenc témája a hadügy volt. Munkái: Fösterbröderna (Stockholm, 1848); Heidi, Gylfes datter, En Vikingasana, Dikter. 1863-ban En samling dikter af C. (C. verseinek gyűjteménye) és 1865-ben Smärre dikter af C. (C. rövid versei) címmel jelentek meg verseskötetei, melyeket több nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. A festészettel is próbálkozott, főleg tájképeket festett. 1856 és 1870 között képzőművészeti kiállításokon is részt vett. Ismertebb képei: Motiv från Värmdö, 1865; Landskap från Gudbrandsdalen, 1866; Landskap från Hardanger, 1872; Norskt landskap, 1871. Térképészettel is foglalkozott, három térképén Svédország vasiparát, erdőterületét és domborzati viszonyait ábrázolta.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850. június 19-én, Stockholmban feleségül vette Lujza holland királyi hercegnőt, I. Vilmos holland király unokáját. A házaspár jellemében és személyiségében teljesen más volt; Lujza imádta férjét, míg férje inkább más nőket részesített előnyben. Szeretői között voltak a kor legnépszerűbb színésznői: Hanna Styrell és Elise Jakobsson-Hwasser, akik mellett visszahúzódó felesége háttérbe szorult. Házasságukból két gyermek született:

  • Lujza Jozefina Eugénia (Lovisa Josefina Eugenia; 1851–1926) nevű lányával bensőséges kapcsolatot alakítottak ki, ő később a dán király, VIII. Frigyes felesége lett. Kapcsolatukból született a későbbi független Norvégia első uralkodója, VII. Haakon.
  • Károly Oszkár Vilmos Frigyes (1852–1854) Sudermannia hercege, aki alig több mint egy évesen halt meg, miután kanyaróval fertőződött meg, melyre az orvosok hideg vizes fürdőt írtak elő, így tüdőgyulladás okozta végül halálát.

Károly kitűnő vadász, sportember és táncos hírében állt. Egy esés következtében csípőrándulást szenvedett, sebesülése nem látszott súlyosnak, azonban szeptember 18-án elhunyt. Károly király 1872-ben bekövetkezett halálakor fiú örököse nem lévén öccse, Oszkár örökölte a trónt. A svéd királyok szokásos temetkezési helyén, a Riddarholmskyrkanban helyezték örök nyugalomra. Bár egyenes ági leszármazottai nem ültek a svéd trónon, lánya révén Dánia, Luxemburg, Görögország, Belgium és Norvégia királyi családjaiba is bekerültek leszármazottai.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. saját születésnapja
  2. felesége születésnapja
  3. www.ajk.elte.hu/student/majt/ELŐADÁSOK/Képes%20György/...történet/ EAP%20Skandinávia%20a%20polgári%20korban.ppt
  4. Apja korábban a norvég ellenérzéseket azzal csitította, hogy közös lobogót és címert készített a két ország számára, valamint megalapította az Olaf-rendet

Források, külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz XV. Károly svéd király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
I. Oszkár
Svédország uralkodója
1859–1872
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Oszkár
Előző uralkodó:
I. Oszkár
Norvégia uralkodója
1859–1872
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
II. Oszkár