Valdemár svéd király
| Valdemár | |
 |
|
|
|
|
| Svédország királya | |
| Uralkodási ideje 1250 – 1275 |
|
| Elődje | XI. Erik |
| Utódja | III. Magnus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Folkung-ház |
| Született | 1243 |
| Elhunyt | 1302. december 26. (59 évesen) Nyköpingi vár[1] |
| Nyughelye | Vreta Monostor[2] vagy Riddarholm Templom[2], Stockholm |
| Édesapja | Birger jarl |
| Édesanyja | Svédoraszági Ingeborg |
Valdemár Birgersson (1243[3] – 1302. december 26.[3][1]) svéd király 1250-től 1275-ig.
Birger jarl ("gróf") fiaként született. Gyermekként – édesapját, a gazdag tartományúrt mellőzve – választották meg királynak az Erik-ház kihalása után. Birger kénytelen volt ebbe belenyugodni, és azzal, hogy a linköpingi dómban megkoronáztatta fiát, Valdemárt az egyház oltalmába helyezte[4]. Azonban haláláig Svédország koronázatlan királyaként uralkodott. Tehát a gyermek Valdemár kezdetben édesapjával kormányzott[3], annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot[3]. Természetesen Birger halálával kirobbant hatalomért életre-halára menő testvérviszály[4]. Valdemár királynak felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen[3]. X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának[3]. Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben III. Magnus néven elfoglalta a királyi trónt[3]. Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére[3]. Később visszatért és hitvese szülőhazájának, Dániának a segítségével kierőszakolt magának egy részt a birodalomból[4]. Azután Magnus elfogatta és börtönbe záratta[4]. Egy időre szabadon engedték, de 1288-ban politikai fogolyként a Nyköpingshus nevű erődbe zárták és ott is halt meg 1302-ben[4].
Gyermekei [szerkesztés]
- Valdemár első házasságát Dániai Zsófával[1] (1242 – 1286), IV. Erik dán király leányával[5] kötötte. kötötte 1250-ben[6]. Házasságukból hét gyermek született:
- Erik Valdemarsson[1] (? – 1261)
- Ingeborg Valdemarsdotter[1] (1263 – 1292)
- Katalin Valdemarsdotter[1] (? – 1283)
- Erik Valdemarsson[1] (1272 – 1331)
- Richiza Valdemarsdotter[1] (1273 – 1293) ∞ II. Przemysł lengyel fejedelem[6], lányuk Erzsébet Richeza cseh és lengyel királyné
- Marianna Valdemarsdotter[1] (? – 1299?) ∞ Rudolf II von Diepholz[6]
- Margareta Valdemarsdotter[1] (? – 1288 után)
- Második feleségétől, Lucardistól[1] nem született gyermeke.
- Valdemárnak volt két törvénytelen gyermeke is Dániai Juttától[1]:
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i j k l m http://fmg.ac/Projects/MedLands/SWEDEN.htm#_Toc190776909
- ^ a b http://homepage.mac.com/crowns/
- ^ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 665. oldal
- ^ a b c d e Vilhelm Moberg: Népem története – Svédország a középkorban (Min svenska historia berättad för folket, Stockholm, 1972, 1973); Magyar kiadás: Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984, fordította Miszoglád Gábor, 99. oldal
- ↑ http://nygaard.howards.net/files/177.htm
- ^ a b c Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ Népem története – Svédország a középkorban, 100. oldal, (Bár a kötet szerzője szerint csak a dán Huitfeldt említi.)
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: XI. Erik |
|
Következő uralkodó: III. Magnus |
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
