Kristóf svéd király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Kristóf

Dánia királya
Uralkodási ideje
Dánia: 1440 1448
Norvégia: 14421448
Svédország: 1441 - 1448
Elődje VII. Erik
Utódja I. Keresztély
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1416. február 26.
Neumarkt in der Oberpfalz
Elhunyt 1448. január 6. (31 évesen)
Helsingborg
NyughelyeRoskilde
Édesapja János neumarkti palotagróf
Édesanyja Pomerániai Katalin
Házastársa Dorottya brandenburgi őrgrófnő
Gyermekei nincs
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Kristóf témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

III. Kristóf vagy Bajor Kristóf (dánul: Christoffer af Bayern), (Neumarkt in der Oberpfalz, 1416. február 26.Helsingborg, 1448. január 6. vagy 1448. január 5.) Dánia (1440-1448), Svédország (1441-1448) és Norvégia (1442-1448) királya a kalmari unió idején.

Élete[szerkesztés]

Kristóf 1416. február 26-án született Wittelsbach János, neumarkti palotagróf és Pomerániai Katalin hetedik, legfiatalabb gyermekeként. Apja Rupert német királynak volt a fia, anyja pedig VII. (Pomerániai) Erik dán, norvég és svéd királynak a húga. Kristóf Hohenzollern Dorottyát vette feleségül 1445-ben.

1439-ben Pomerániai Eriket lemondatták a dán és svéd trónról. A dán államtanács helyette unokaöccsét, a huszonhárom éves Kristófot választotta trónörökössé, és 1440-ben a viborgi országgyűlés megválasztotta királynak (koronázására csak 1443-ban került sor). Kristóf megállapodott Karl Knutssonnal, Svédország kormányzójával, hogy nagy kiterjedésű finnországi birtokokért cserébe támogatja igényét a svéd trónra, így 1441-ben svéd, majd 1442-ben norvég királlyá koronázták.

Bajor Kristóf pecsétje.

Parasztfelkelések[szerkesztés]

Uralkodása kezdetén két parasztfelkelés is kirobbant Dániában, egyik Funen szigetén, a másik Jütlandon. A funeni lázadást gyorsan sikerült elfojtani, ám a Henrik Reventlow által vezetett jütlandi 25 000 fős parasztsereg komolyan veszélyeztette Kristóf uralmát. Még mielőtt a király odaért volna, a helyi nemesség is összegyűjtötte erőit és a lázadók ellen vonultak. A parasztok hatalmas, három körből álló szekérvárat állítottak fel, védekezésül a páncélos lovasok ellen. A tábor előtti mocsárra is faágakat hordtak és földdel fedték be, hogy szilárd talajnak látsszon. A magabiztos nemesi hadsereg megrohamozta a tábort és a lovagok besüppedtek a lápba. A parasztok lemészárolták a csapdába esett lovagokat, a sereg vezérének holttestét szétvagdosták és darabjait figyelmeztetésül szerteküldték a vidék városainak.

A nemesek sorsán felháborodott Kristóf saját seregével északról közelítette meg a parasztsereg táborát. Mivel a lázadók jelentős létszámfölényben voltak, Kristóf amnesztiát ígért azoknak, akik leteszik a fegyvert. A Mors és Thisted szigeteiről érkezettek el is vonultak, amiért később gyáváknak és árulóknak nevezték őket. A király serege megrohamozta a szekértábort, és bár a parasztok hősiesen küzdöttek, nem tudtak sokáig ellenállni a páncélos lovagoknak. Több ezer lázadót lemészároltak, a túlélőkre súlyos adókat vetettek ki és megfosztva őket szabad paraszti státusuktól, jobbágysorba kényszerítették őket. Azontúl dán parasztnak halálbüntetés terhe mellett tilos volt késnél nagyobb fegyvert hordani magánál.

Uralkodása[szerkesztés]

Megkoronázása előtt Kristóf ígéretet tett, hogy intézkedéseket hoz a magát Gotland szigetére befészkelő, és onnan kalózkodó korábbi király, Pomerániai Erik ellen. Valóban tárgyalásokba is kezdett a környező Hanza-városokkal és a Teuton Lovagrenddel, sőt magával Erikkel is, de csak egy egyéves fegyverszünetet tudott elérni.

Igyekezett visszaszorítani a Hanza-városok kereskedelmi monopóliumát; amennyire a lehetőségek engedték, elősegítette a kereskedelmet a balti-tengeri és holland városokkal.

Kristóf uralma alatt a kalmari unió országai függetlenebbek lettek, mint korábban, a nemesség több hatalomhoz jutott a korona rovására. Svédország pénzügyeit teljesen külön intézték és az ottani Titkos Tanácsba csak svéd arisztokrata kerülhetett.

Mikor roskilde-i rezidenciája leégett, Kristóf Koppenhágába helyezte át a királyi székhelyet.

Halála[szerkesztés]

1448. január 6-án a helsingborgi kastélyban a király lázas betegségben meghalt. Halálával kalmari unió ideiglenesen felbomlott, mert Dánia és Norvégia Oldenburgi Keresztélyt, míg Svédország Karl Knutssont választotta királyul. Kristóf felesége a következő évben férjhez ment az új dán királyhoz, I. Keresztélyhez.

Teljes címe[szerkesztés]

Isten kegyelméből Dánia, Svédország és Norvégia, a vendek és gótok királya, Rajnai palotagróf, Bajorország hercege.

Források[szerkesztés]

  • Dansk Biografisk Leksikon, vol. 7, Copenhagen 1980.
  • Politikens Danmarkshistorie, vol. 4 by Erik Kjersgaard, Copenhagen 1962.
  • Politikens bog om Danske Monarker by Benito Scocozza, Copenhagen 1998

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cristopher of Bavaria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
VII. Erik
Dánia királya
14401448
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
I. Keresztély
Előző uralkodó:
VIII. Károly
Svédország uralkodója
14411448
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
VIII. Károly
Előző uralkodó:
III. Erik
Norvégia uralkodója
14421448
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
I. Keresztély