I. Magnus norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Magnus
Magnus den Gode.jpg

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1035 – 1047
Elődje Knut
Utódja III. Harald
Dánia királya
Uralkodási ideje
1042 – 1047
Elődje Knut
Utódja II. Svend
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született
1024
Norvégia
Elhunyt
1047. október 25. (23 évesen)
Skybbi[1]
Nyughelye Trondheim
Édesapja II. Olaf
Édesanyja Alvhild[2]

I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024.[3][4] áprilisa/júniusa[5]  – 1047. október 25.[3]) Norvégia királya (10351047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapján[6] Dánia királya (10421047) volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született[1][1][3]. A Heimskringla így adja elő[7]: egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt)[7]. Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki[7]. Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?"[7] "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga[8]. Így terjedt el a név használata egész Északon[9]. 1028-ban el kellett hagynia hazáját[10], Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend[1] és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust[10] és trónra segítették[3]. 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát[1]. Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt[1][10]. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet[1]. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki[10]. Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak[1]. Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal[10]. 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,[11] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában – Zealandon vagy Jutlandon –, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.[12] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghódításához gyűjtött össze, és megfulladt[13], egy másik szerint egy lóról esett le,[14][10], egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.[15] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként és Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.[15] Halálával megszakadt Szent Olaf egyenes ági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott. A mai Trondheimben (Norvégia) lévő Nidaros katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.[15]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
  • Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
  2. ^ a b Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ^ a b c d Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal
  4. http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html
  5. http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779
  6. Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963-09-1831-5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal
  7. ^ a b c d James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 78. oldal
  8. A Római Szent Birodalom, 78–79. oldal
  9. A Római Szent Birodalom, 79. oldal
  10. ^ a b c d e f Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 218. oldal
  11. Monarkiet i Danmark - Kongerækken at The Danish Monarchy
  12. Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, ISBN 0-19-285063-6, 406. oldal
  13. Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal
  14. Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal
  15. ^ a b c Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Hardeknut
Dánia királya
10421047
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
II. Svend Estridsson
Előző uralkodó:
I. (Nagy) Knut
Norvégia uralkodója
10351047
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
III. (Könyörtelen) Harald