I. Keresztély dán király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Keresztély
Christian 1.jpg
Keresztély király és felesége. XV. sz-i festmény a frederiksborgi kastélyban.

Dánia királya
Uralkodási ideje
Dánia: 14481481
Norvégia: 14501481
Svédország: 14571464
Elődje III. Kristóf
Utódja János
Életrajzi adatok
Született 1426 február
Elhunyt 1481. május 21. (55 évesen)
Koppenhága
Nyughelye Roskilde
Házastársa Hohenzollern Dorottya
Gyermekei János
Margit
Frigyes
Édesapja Oldenburgi Dietrich, Oldenburg grófja
Édesanyja Schauenburgi Hedvig
I. Keresztély arcképe. Andrea Mantegna 1474-es freskója a mantovai hercegi palotában.

I. Keresztély (dánul: Christian I. született: 1426 február, meghalt: 1481. május 21.) Dánia (1448–1481), Norvégia (1450–1481) és Svédország (1457–1464) királya a kalmari unió idején, valamint Schleswig és Holstein hercege, Oldenburg és Delmenhorst grófja.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztély 1426 februárjában született Oldenburgi Dietrich gróf és Schauenburgi Hedvig legidősebb fiaként. Két öccse, Maurice és Gerhard és egy húga, Adelheid volt. Apja 1440-ben meghalt és Keresztély Oldenburg és Delmenhorst grófja lett.

Dánia és Norvégia királya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajor Kristóf dán, norvég és svéd király 1448 januárjában örökös nélkül halt meg. Halálával ideiglenesen felbomlott a kalmari unió, mert Svédország VIII. Károlyt választotta királyának. A dán államtanács először Adolf schleswig-holsteini hercegnek ajánlotta fel a trónt, de mivel ő már viszonylag idős és gyermektelen volt, unokaöccsét, Oldenburgi Keresztélyt javasolta maga helyett, aki V. Erik dán király női ági leszármazottja volt. Keresztélyt 1448. szeptember 28-án a nemesi gyűlés királlyá választotta, de feleségül kellett vennie Bajor Kristóf özvegyét, Hohenzollern Dorottyát és ígéretet kellett tennie, hogy az államtanácsba nem hoz külföldieket. Grófi címeit öccsei kapták.

Norvégiában eközben hatalmi harc indult a svédpárti és dánpárti frakciók között. Maga a norvég államtanács is megosztott volt, hogy melyik királynak ajánlják fel a koronát. A svéd párt 1449 novemberében Trondheimben meg is koronázta VIII. Károlyt, ám a svéd arisztokrácia, hogy elkerülje a háborút Dániával, nyomást gyakorolt Károlyra, hogy mondjon le a norvég trónról. Keresztély 1450 nyarán Norvégiába hajózott és augusztus 2-án megkoronázták. A bergeni szerződésben a két ország megállapodott, hogy mindörökké közös királyuk lesz, akit az előző király törvényes örökösei közül kell kiválasztani.

A gotlandi kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első krízis Gotlanddal kapcsolatban tört ki. VII. Erik, Dánia elűzött királya már régóta megszállva tartotta a szigetet és kalózkodásból tartotta fent magát. Az új svéd király visszakövetelte a szigetet és sereget küldött Erik ellen, aki felvette a kapcsolatot a dán kormányzattal és megállapodott velük hogy átadja nekik Gotlandot. 1449 végén Keresztély is sereget küldött oda, mire a svédek visszavonultak. Erik Pomerániába vonult vissza és ott élt haláláig.

Svédország királya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VIII. Károly egyre népszerűtlenebb lett Svédországban és 1457-ben egy felkelés miatt száműzetésbe vonult. A lázadás vezetői, Jöns Bengtsson Oxenstierna uppsalai érsek és Erik Axelsson Tott, Keresztélynek ajánlották fel a koronát. Néhány év múlva azonban, 1464-ben, mikor a király börtönbe vetette a magas adók miatt tiltakozó érseket, a svédek fellázadtak, kiűzték a dánokat és visszahívták VIII. Károlyt. Ugyan Károlyt még egyszer száműzték, de aztán visszatért és 1470-ig, haláláig ő maradt a svéd uralkodó. Károly halála után Keresztély megpróbálta visszaszerezni a svéd koronát, de Sten Sture kormányzó Brunkebergnél vereséget mért a seregére. Keresztély haláláig fenntartotta jogát Svédországra, de lépéseket már nem tett az ügy érdekében.

Schleswig és Holstein[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1460-ban Keresztély megörökölte nagybátyjától a formálisan dán hűbéres, ám félig-meddig független schleswigi hercegséget és a német-római birodalomhoz tartozó Holstein grófságot. Mivel ígéretet tett, hogy kompenzálja az oldenburgi nemeseket a dán uralom miatt, veszélyes mértékben eladósodott és kénytelen volt új adókat kivetni, ami miatt a svédek 1464-ben fellázadtak. 1474-ben III. Frigyes Holsteint hercegséggé emelte, hogy a dán király közvetlenül legyen hűbérese és ne Szász-Lauenburgon keresztül.

Kései évei és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1474-ben Keresztély Itáliába utazott, meglátogatta Milánót és Rómában találkozott a IV. Sixtus pápával. A pápa engedélyezte egy koppenhágai egyetem felállítását, amire 1478-ban sor is került. Visszaútján meglátogatta Merész Károly burgundiai herceget, majd néhány hónapos ott-tartózkodás után Hollandián keresztül hazatért.

Keresztély 1481. május 21-én halt meg Koppenhágában, 55 évesen. Hamvait a dán királyok hagyományos nyughelyén, a roskildei székesegyházban helyezték el. Címeit harmadik fia, János örökölte.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztélynek és Dorottyának öt gyermeke született:
1. Olaf (1450. szeptember 29.-1451)
2. Knud (1451–1455)
3. János (1455–1513) Dánia, Norvégia és Svédország királya, Schleswig és Holstein hercege
4. Margit (1456–1486) 13 évesen feleségül ment az akkor 17 éves III. Jakab skót királyhoz
5. Frigyes (1471–1533) Schleswig és Holstein hercege, később Dánia és Norvégia királya

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Kristóf
Dánia királya
14481481
A dán uralkodói korona
Következő uralkodó:
János
Előző uralkodó:
VIII. Károly
Svédország uralkodója
14571464
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
VIII. Károly
Előző uralkodó:
I. Kristóf
Norvégia uralkodója
14501481
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
János