VI. Haakon norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Haakon
Drottning Blanka, målning av Albert Edelfelt från 1877.jpg
a gyermek Haakon és édesanyja, Namuri Blanka
(1877-es festmény)

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1343 – 1380. februárja
Elődje VII. Magnus
Utódja IV. Olaf
Svédország királya
Uralkodási ideje
1362. február 15. – 1364
Elődje IV. Magnus
Utódja Albert
Életrajzi adatok
Uralkodóház Folkung-ház
Született 1340. augusztusa
Elhunyt 1380. május 1. (39 évesen)
Oslo
Nyughelye Szent Mária templom, Oslo
Édesapja VII. Magnus
Édesanyja Namuri Blanka

VI.[1] Haakon Magnusson vagy Ifjabb Haakon (1340. augusztusa[2][3]1380. május 1.[2][4]) norvég király 1343-tól haláláig, ill. svéd király 1362 és 1364 között II. Haakon néven. IV. Valdemár dán király leányával, Margittal kötött házassága alapozta meg a három nagy skandináv nemzet, Dánia, Norvégia és Svédország későbbi egyesülését, a kalmari uniót (1397)[5]. Súlyos politikai konfliktusba keveredett Svédországgal, Dániával és az északnémet Hanza Szövetséghez tartozó városokkal[5].

VII. Magnus norvég király fiatalabbik fia volt és 1343-ban nevezték ki apja Norvégiai trónörökösévé[5]. 1355-ben került a trónra, öt évvel az ún. "fekete halál" valószínűleg bubópestis) pusztítása után[5]. A járványnak a nemesség, a papság és a hivatalnoki réteg sok tagja is áldozatul esett, s ez meggyengítette mind az arisztokrácia, mind a királyi udvar hatalmát[5]. A svéd nemesség ereje azonban mit sem csökkent, így Haakon fivérének, Eriknek a vezetése alatt fellázadt VII. Magnus ellen[5]. Haakon apja segítségére sietett, és Erik halála után, 1362-ben Svédország társuralkodója lett[5].

Haakon 1364-ben ismét apja mellé állt a lázadó svéd nemességgel szemben, de a két király ezúttal vereséget szenvedett, és Haakon kénytelen volt visszavonulni, apja pedig fogságba esett[5]. A Hanza-szövetség 1367-ben háborút indított Norvégia és Dánia ellen, de a vezetőivel kötöttt, átmeneti egyezség (1370) lehetővé tette, hogy Haakon 1371-ben kiszabadítsa apját[5]. Magnus halála után egy végső békeszerződéssel (1376) végül is különleges jogok biztosíttattak a Hanza kereskedőknek, ugyanakkor engedmények is adattak a Hanza térhódításától tartó dán nemességnek is, hozzásegítve Haakon fiát, Olafot a dán trónhoz (IV. Valdemár halála után). Élete végén Svédország és Norvégia egyesítését tervezte, de ezt felülírta 37 évnyi uralom után bekövetkezett halála. Fia, az akkor már dán király Olaf örökölte Norvégiát.

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haakon 1363-ban vette el Margitot, IV. Valdemár dán király leányát, aki egy fiút szült férjének[3]:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Svéd királyként a II.
  2. ^ a b Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, 90. oldal
  3. ^ a b Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  4. Más források szerint szeptember 11-én. (Vö.: gen.eu.)
  5. ^ a b c d e f g h i Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 233. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
VII. Magnus
Norvégia uralkodója
13431380
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
IV. Olaf
Előző uralkodó:
VII. Magnus
Svédország uralkodója
13621364
részben VII. Magnussal közösen
A Svéd Királyság címere
Következő uralkodó:
Albert