I. Sigurd norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Sigurd
Sigurd Jorsalfares hodeskalle.jpg

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1103 – 1130
Elődje III. Magnus
Utódja IV. Magnus, IV. Harald
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született
1089
Elhunyt
1130. március 26. (41 évesen)
Oslo[1]
Nyughelye Hallvardskatedralen
Gyermekei IV. Magnus norvég király
Édesapja III. Magnus
Édesanyja nem ismert

I. Sigurd Magnusson vagy Jeruzsálemjáró Sigurd (1089[2]1130. március 26.[3]) norvég király 1103-tól haláláig, az első skandináv uralkodó, aki részt vett a keresztes hadjáratokban[1]. Katedrálisok és kolostorok építésével erősítette meg a norvég egyházat, és a tized bevezetésével biztos jövedelemforrást teremtett a papság számára[1].

III. Magnus norvég király második, törvénytelen[1] fiaként született és édesapja halála után bátyjával, I. Eysteinnel és öccsével, (IV.) Olaffal együtt lépett a trónra[1], bár az utóbbi fiatalon meghalt anélkül, hogy ténylegesen részt vett volna az uralkodásban[1]. Mikor Norvégiába érkezett a kereszteshadjáratok híre, Sigurd is útnak indult Palesztinába nagy sereggel[4] és 60 hajóval[1] 1107-ben[1]. norvégia kormányzását bátyjára, Eysteinre hagyta[1]. Tizenegy évig kalandozott, járta Európa nagy részét és Ázsia nyugati részeit és csak kevesedmagával tért vissza[4]. Útközben megállt Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Szicilíában[1], s a Baleári-szigeteknél megütközött a mór kalózokkal[1]. Királyi címet adományozott Szicília normann uralkodójának, II. Rogernek[1]. 1110-ben érkezett meg Palesztinába, ahol Jeruzsálem királya, I. Balduin örömmel fogadta[1], Sigurd pedig segített a frankoknak elfoglalni Szidón városát[1]. Katonáit és teljes hajóhadát Konstantinápolyban hagyta ajándékul I. Alexiosz bizánci császárnak[1], és szárazföldön tért vissza Norvégiába, 1111-ben[1]. Tizenegy éves (?) vállalkozásából nem vitt haza mást, mint ezt a melléknevet: Jarsalafar, ami annyit jelent, mint "Jeruzsálemjáró" és egy forgácsot abból a szent keresztből, amelyről maguk Balduin király és a pátriárka tanúsították esküvel, hogy az valóban abból a keresztfából való, amelyen Krisztus kínozták halálra[4]. Hazájába való visszaérkezésekor, fivérei halála után Sigurd Norvégia egyeduralkodója lett[4]. Legszívesebben az ország déli részében tartózkodott, Kongehelle városában, ahol megerősített vár közepén királyi kastélyt építtetett magának, mellé pedig szép templomot, de az utóbbit csak fából, mert ez volt akkor a legolcsóbb építőanyag Norvégiában és a királynak többre nem tellett[4]. Eystein halála (1122) után egyedüli uralkodóként több helyen is székesegyházat építtetett, köztük Stavangerben, ahol egyben püspökséget is alapított, nagyban hozzájárulva a város fejlődéséhez[1]. Bár Sigurd egyike volt Norvégia legjobb királyainak, de uralkodása utolsó éveiben – valószínűleg a mértéktelen alkoholfogyasztástól – időnként a téboly jelei mutatkoztak rajta és ilyenkor igen sokat kegyetlenkedett[4]. Ám amikor eszméletére tért, igyekezett jóvátenni mindazokat a hibákat, amiket ilyenkor tett, sőt megjutalmazta azokat, akik vagy rábeszéléssel vagy erőszakkal megakadályozták abban, hogy kegyetlenkedjék[4]. Végül elborult elmével[1] halt meg 27 évnyi uralom után.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sigurd kétszer nősült meg életében:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 611. oldal
  2. http://www.snl.no/.nbl_biografi/Sigurd_1_Magnusson_Jorsalfare/utdypning
  3. ^ a b c Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  4. ^ a b c d e f g Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 410. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
III. Magnus
Norvégia uralkodója
11031130
részben I. Eysteinnel és (IV.) Olaffal
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
IV. Magnus, IV. Harald