I. Erik norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Erik
Eric Bloodaxe Norse king of York 952 954.jpg
I. Erik pénzérméje

Norvégia királya
Uralkodási ideje
931 – 934
Elődje I. Harald
Utódja I. Haakon
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született 895 körül
Elhunyt 954 (59 évesen)
Stainmore, Anglia
Édesapja I. Harald
Édesanyja Tora Mosterstong

I. Erik Haraldsson vagy Véresbárd Erik (Eirik Blodøks Haraldsson) (895 k.[1]954[2]), Norvégia második királya volt 931 és 934 között.

Széphajú Harald király legidősebb fiaként született. 920-ban Erik viking expedíciót vezetett Bjarmalandba, a mai Oroszország északi részébe. 930-ban a Dvina folyón lefelé hajózva kezdett hódításba Oroszországban. Ennek a vállalkozásnak a során kifosztotta Permina kikötővárost. Későbbi feleségével, Gunnhilddal Dániában, Öreg Gorm király egy lakomáján ismerkedett meg és már másnap este feleségül vette. A házassága utáni tavasszal Erik leverte lázadó testvérének seregét és visszaszerezte a területei feletti uralmat. Norvégiát édesapja lemondása után, 931-ben örökölte. Megpróbálta elérni, hogy ő legyen Norvégia egyedüli királya[2], viszálya testvéreivel négyük halálához vezetett, köztük Bjørn Farmannt és később a tønsbergi csatában elesett Olaf és Sigrød. Egy latin szöveg úgy említi: fratris interfector, azaz „testvérgyilkos”, és lehet, hogy erre utal mellékneve is. Zsarnoki módszerei azonban tovább növelték a már Harald kemény uralma alatt megkezdődött ellenállást[2]. Harald legkisebb fiát, az Angliában nevelkedett Haakon lázadó nemesek Norvégiába hívták[2], és neki sikerült elűznie Eriket[2]. Miután sikertelen kísérleteket tett, hogy visszakerüljön a trónra, Erik az Orkney-szigetekre ment, majd York királyságba. Az uralkodó, Athelstan kezdetben szívesen fogadta, sőt Northumbria uralkodójává tette (ma Northumberland, Anglia) 948-ban[2] – amely egykor viking erősség volt, akkoriban azonban már angol uralom alatt állt[2] – azzal a feltétellel, hogy védelmet nyújt a skótok és az írek betörései ellen. Hamar népszerűtlen lett azonban Northumbriában. Elűzték, 952-ben visszatért, de 954-ben ismét elűzték, majd Stainmorenál[2], Westmorlandben fiával, Haerickel együtt 954-ben megölték.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eriknek Dániai Gunhildtól[3], III. Gorm dán király leányától kilenc gyermeke született:

  • Ragnvald[3] (? − 940 k.)
  • Gorm[3] (? − 960 előtt)
  • Guttorm[3] (? − 960 előtt)
  • Harald[3] (922976)
  • Ragnfred[3] (? − 970 után)
  • Erling[3] (? − 970 előtt)
  • Gudroes[3] (? − 999)
  • Sigurd[3] (? − 970 előtt)
  • Ragnhild[3] ∞ 1) Arnfin Torfinsson, Orkney jarlja 2) Havard Torfinsson, Orkney jarlja 3) Ljot Torfinsson, norvég jarl

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/erich_1_blutaxt_koenig_954.html
  2. ^ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Harald
Norvégia uralkodója
931934
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
I. Haakon
Előző uralkodó:
Edmund
Northumbria királya
947948
Northumbria zászlaja
Következő uralkodó:
II. Amlaíb
Előző uralkodó:
II. Amlaíb
Northumbria királya
952954
Northumbria zászlaja
Következő uralkodó:
Eadred