I. Erik norvég király
| I. Erik | |
 |
|
| I. Erik pénzérméje | |
|
|
|
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje 931 – 934 |
|
| Elődje | I. Harald |
| Utódja | I. Haakon |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Yngling-ház |
| Született | 895 körül |
| Elhunyt | 954 (59 évesen) Stainmore, Anglia |
| Édesapja | I. Harald |
| Édesanyja | Tora Mosterstong |
I. Erik Haraldsson vagy Véresbárd Erik (Eirik Blodøks Haraldsson) (895 k.[1] – 954[2]), Norvégia második királya volt 931 és 934 között.
Széphajú Harald király legidősebb fiaként született. 920-ban Erik viking expedíciót vezetett Bjarmalandba, a mai Oroszország északi részébe. 930-ban a Dvina folyón lefelé hajózva kezdett hódításba Oroszországban. Ennek a vállalkozásnak a során kifosztotta Permina kikötővárost. Későbbi feleségével, Gunnhilddal Dániában, Öreg Gorm király egy lakomáján ismerkedett meg és már másnap este feleségül vette. A házassága utáni tavasszal Erik leverte lázadó testvérének seregét és visszaszerezte a területei feletti uralmat. Norvégiát édesapja lemondása után, 931-ben örökölte. Megpróbálta elérni, hogy ő legyen Norvégia egyedüli királya[2], viszálya testvéreivel négyük halálához vezetett, köztük Bjørn Farmannt és később a tønsbergi csatában elesett Olaf és Sigrød. Egy latin szöveg úgy említi: fratris interfector, azaz „testvérgyilkos”, és lehet, hogy erre utal mellékneve is. Zsarnoki módszerei azonban tovább növelték a már Harald kemény uralma alatt megkezdődött ellenállást[2]. Harald legkisebb fiát, az Angliában nevelkedett Haakon lázadó nemesek Norvégiába hívták[2], és neki sikerült elűznie Eriket[2]. Miután sikertelen kísérleteket tett, hogy visszakerüljön a trónra, Erik az Orkney-szigetekre ment, majd York királyságba. Az uralkodó, Athelstan kezdetben szívesen fogadta, sőt Northumbria uralkodójává tette (ma Northumberland, Anglia) 948-ban[2] – amely egykor viking erősség volt, akkoriban azonban már angol uralom alatt állt[2] – azzal a feltétellel, hogy védelmet nyújt a skótok és az írek betörései ellen. Hamar népszerűtlen lett azonban Northumbriában. Elűzték, 952-ben visszatért, de 954-ben ismét elűzték, majd Stainmorenál[2], Westmorlandben fiával, Haerickel együtt 954-ben megölték.
Gyermekei [szerkesztés]
Eriknek Dániai Gunhildtól[3], III. Gorm dán király leányától kilenc gyermeke született:
- Ragnvald[3] (? − 940 k.)
- Gorm[3] (? − 960 előtt)
- Guttorm[3] (? − 960 előtt)
- Harald[3] (922 − 976)
- Ragnfred[3] (? − 970 után)
- Erling[3] (? − 970 előtt)
- Gudroes[3] (? − 999)
- Sigurd[3] (? − 970 előtt)
- Ragnhild[3] ∞ 1) Arnfin Torfinsson, Orkney jarlja 2) Havard Torfinsson, Orkney jarlja 3) Ljot Torfinsson, norvég jarl
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/erich_1_blutaxt_koenig_954.html
- ^ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
- ^ a b c d e f g h i j Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Lásd még [szerkesztés]
| Előző uralkodó: I. Harald |
|
Következő uralkodó: I. Haakon |
| Előző uralkodó: Edmund |
|
Következő uralkodó: II. Amlaíb |
| Előző uralkodó: II. Amlaíb |
|
Következő uralkodó: Eadred |
|
|||||||||||||
