I. Erik norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Erik
Eric Bloodaxe Norse king of York 952 954.jpg
I. Erik pénzérméje

Norvégia királya
Uralkodási ideje
931 – 934
Elődje I. Harald
Utódja I. Haakon
Életrajzi adatok
Uralkodóház Yngling-ház
Született
895 körül
Elhunyt
954 (59 évesen)
Stainmore, Anglia
Gyermekei II. Harald norvég király
Édesapja I. Harald
Édesanyja Tora Mosterstong

I. Erik Haraldsson vagy Véresbárd Erik (Eirik Blodøks Haraldsson) (895 k.[1]954[2]), Norvégia második királya volt 931 és 934 között.

Széphajú Harald király legidősebb fiaként született. 920-ban Erik viking expedíciót vezetett Bjarmalandba, a mai Oroszország északi részébe. 930-ban a Dvina folyón lefelé hajózva kezdett hódításba Oroszországban. Ennek a vállalkozásnak a során kifosztotta Permina kikötővárost. Későbbi feleségével, Gunnhilddal Dániában, Öreg Gorm király egy lakomáján ismerkedett meg és már másnap este feleségül vette. A házassága utáni tavasszal Erik leverte lázadó testvérének seregét és visszaszerezte a területei feletti uralmat. Norvégiát édesapja lemondása után, 931-ben örökölte. Megpróbálta elérni, hogy ő legyen Norvégia egyedüli királya[2], viszálya testvéreivel négyük halálához vezetett, köztük Bjørn Farmannt és később a tønsbergi csatában elesett Olaf és Sigrød. Egy latin szöveg úgy említi: fratris interfector, azaz „testvérgyilkos”, és lehet, hogy erre utal mellékneve is. Zsarnoki módszerei azonban tovább növelték a már Harald kemény uralma alatt megkezdődött ellenállást[2]. Harald legkisebb fiát, az Angliában nevelkedett Haakon lázadó nemesek Norvégiába hívták[2], és neki sikerült elűznie Eriket[2]. Miután sikertelen kísérleteket tett, hogy visszakerüljön a trónra, Erik az Orkney-szigetekre ment, majd York királyságba. Az uralkodó, Athelstan kezdetben szívesen fogadta, sőt Northumbria uralkodójává tette (ma Northumberland, Anglia) 948-ban[2] – amely egykor viking erősség volt, akkoriban azonban már angol uralom alatt állt[2] – azzal a feltétellel, hogy védelmet nyújt a skótok és az írek betörései ellen. Hamar népszerűtlen lett azonban Northumbriában. Elűzték, 952-ben visszatért, de 954-ben ismét elűzték, majd Stainmorenál[2], Westmorlandben fiával, Haerickel együtt 954-ben megölték.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eriknek Dániai Gunhildtól[3], III. Gorm dán király leányától kilenc gyermeke született:

  • Ragnvald[3] (? − 940 k.)
  • Gorm[3] (? − 960 előtt)
  • Guttorm[3] (? − 960 előtt)
  • Harald[3] (922976)
  • Ragnfred[3] (? − 970 után)
  • Erling[3] (? − 970 előtt)
  • Gudroes[3] (? − 999)
  • Sigurd[3] (? − 970 előtt)
  • Ragnhild[3] ∞ 1) Arnfin Torfinsson, Orkney jarlja 2) Havard Torfinsson, Orkney jarlja 3) Ljot Torfinsson, norvég jarl

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/erich_1_blutaxt_koenig_954.html
  2. ^ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, ISBN 963-9075-12-4, 155. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Harald
Norvégia uralkodója
931934
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
I. Haakon
Előző uralkodó:
Edmund
Northumbria királya
947948
Northumbria zászlaja
Következő uralkodó:
II. Amlaíb
Előző uralkodó:
II. Amlaíb
Northumbria királya
952954
Northumbria zászlaja
Következő uralkodó:
Eadred