V. Olaf norvég király
| V. Olaf | |
 |
|
|
|
|
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje 1957. szeptember 21.[1] – 1991. január 17. |
|
| Koronázása | Nem volt, csak egyházi felszentelésben részesült 1958. június 22-én[2][1] |
| Elődje | VII. Haakon |
| Utódja | V. Harald |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Glücksburg-ház |
| Teljes neve | Olav Alexander Edward Christian Frederik[1] |
| Született | 1903. július 2.[1] Anglia, Norfolk, Appleton House[1] |
| Elhunyt | 1991. január 17. (87 évesen) Norvégia, Oslo[1] |
| Házastársa | Márta svéd hercegnő |
| Gyermekei | Ragnhild hercegnő Asztrid hercegnő Harald koronaherceg |
| Édesapja | VII. Haakon norvég király |
| Édesanyja | Matild norvég királyné |
V. Olaf (teljes nevén Olav Alexander Edward Christian Frederik; Norfolk, 1903. július 2. – Oslo, 1991. január 17.) Norvégia királya 1957. szeptember 21-től haláláig.
Tartalomjegyzék |
Pályafutása [szerkesztés]
Korai évei [szerkesztés]
Olaf Sándor dán hercegként született Károly dán herceg és Matild brit királyi hercegné egyetlen gyermekeként. Miután édesapját 1905-ben Norvégia királyává választották VII. Haakon néven, az Olaf nevet vette fel.
A középkor óta ő volt az első norvég trónörökös, aki Norvégiában nőtt fel. Magánoktatást kapott a kastélyban, majd helyi iskolákba járt. Középfokú tanulmányait az oslói Halling iskolában végezte matematika-fizika tagozaton; 1921-ben érettségizett. Három évvel később végzett a Norvég Katonai Akadémián, ezt követően az oxfordi Balliol College-ban tanult politikatudományt, történelmet és közgazdaságtant.
Olaf egész életében szívesen sportolt. Lelkes sífutó volt, de fiatal korában a holmenkolleni síugróversenyen is részt vett. Több mint 70 éven át részt vett hazai és nemzetközi vitorlázó-versenyeken; az 1928. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet nyert a méteres hajóosztályban Norna nevű hajójával.
Érdeklődött a kultúra és a művészetek, különösen az irodalom iránt is.[1]
Családja [szerkesztés]
1929. március 21-én feleségül vette unokatestvérét, Márta svéd hercegnőt, Károly svéd királyi herceg és Ingeborg hercegné lányát. Márta annak a II. Oszkár svéd királynak volt az unokája, aki 1905-ben, a Norvégia és Svédország közti unió felbomlásakor lemondott a norvég trónról. A házasságot a norvégok és a svédek is jónak tartották; utóbbiak úgy vélték, hogy ez a két ország közötti feszültségek végét is jelzi.
Három gyermekük született:
- Ragnhild hercegnő (1930. június 9.)
- Asztrid hercegnő (1932. február 12.)
- Harald koronaherceg (1937. február 21.), a későbbi V. Harald király
A család az Oslo melletti Skaugum kastélyában élt, melyet nászajándékba kapott a hercegi pár.
Márta hercegnő 1954. április 5-i halála súlyos veszteség volt a királyi család és Norvégia számára.[1]
Haakon király támogatása [szerkesztés]
Olaf és apja, Haakon közel álltak egymáshoz; a herceg fontos támogatója és tanácsadója volt a királynak, különösen a II. világháború alatt.
Az 1930-as években aggódtak a norvég védelmi képességek miatt. Megpróbáltak támogatást szerezni a katonai erő növeléséhez, de fáradozásuk hasztalan maradt. Amikor 1940. április 9-én német csapatok támadták meg Norvégiát, a király és a koronaherceg a norvég csapatokkal együtt vonult vissza észak felé, majd a londoni emigrációba.[1]
A II. világháború alatt [szerkesztés]
Márta hercegnő a második világháború alatt a német megszállás elől Svédországba menekült. Később az Amerikai Egyesült Államokba utazott a gyermekeivel, mert az amerikai elnök, Theodore Roosevelt védelmet ajánlott fel a hercegnőnek Washingtonban.
Olaf herceg és édesapja azonban az ország északi részébe menekültek, ahol a norvég hadsereg maradék részével ellenálltak a német túlerőnek, de pár hónap múlva nekik is el kellett hagyniuk az országot. Az Egyesült Királyságba mentek, és Londonból szervezték meg az ellenállást. Rengeteg norvég menekült Angliába, és csatlakozott a királyhoz és a herceghez, valamint a hadsereg megmaradt részéhez. A norvég kereskedelmi flotta is a németek ellen fordult; egészen a háború végéig nem kötöttek ki a norvég partoknál, nehogy a németek kezére kerüljenek.
1945-ben, a világháború végével a nép hatalmas lelkesedéssel ünnepelte a hazatérő királyi családot. Márta hercegnő, Olaf felesége meghalt 1954-ben, mielőtt a férje trónra léphetett volna.
Királyként [szerkesztés]
Olaf herceg 1957. szeptember 21-én lépett a norvég trónra, miután édesapja meghalt. A király hatalmas népszerűségre tett szert; Norvégiában még életében szobrot állítottak neki, és a „Nép királyának” hívták. Az olajválság idején nem ült autóba, és tömegközlekedéssel ment be parlamentbe.[3] Olaf király rendszeresen fogadta az alattvalóit magánkihallgatásokon. Sokat utazott, és nem csak európai országokba; ellátogatott páldául Etiópiába is.
A király megkérte Erzsébet angol anyakirályné kezét, azonban ajánlatát elutasították. A király és az anyakirályné ennek ellenére továbbra is jó barátságban álltak egymással.
Halála [szerkesztés]
1990 nyarán a király egészsége megromlott, de még az év karácsonyára meggyógyult. 1991. január 17-én viszont agyvérzést kapott, és meghalt. Halálhírére ezrek gyújtottak gyertyát a királyi palota előtt, a nagy hó és a hideg ellenére.[4] Utódja egyetlen fia, Harald herceg lett.
Származása [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g h i King Olav V (1903-1991) – Biography (angol nyelven). Norvég királyi ház, 2007. január 8. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
- ↑ A norvég királyokat 1906 óta, az utolsó királykoronázás óta nem koronázzák meg, hanem az uralkodói jelvényeket a felszenteléskor az oltárra teszik.
- ↑ Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 160. oldal
- ↑ Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 161. oldal
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; ISBN 963-9384-32-1
| Előző uralkodó: VII. Haakon |
|
Következő uralkodó: V.Harald |
|
|||||||||||||
