V. Olaf norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Olaf
Olav V of Norway.jpg

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1957. szeptember 21.[1] – 1991. január 17.
Koronázása
Nem volt, csak egyházi felszentelésben részesült 1958. június 22-én[2][1]
Elődje VII. Haakon
Utódja V. Harald
Életrajzi adatok
Uralkodóház Glücksburg-ház
Teljes neve Olav Alexander Edward Christian Frederik[1]
Született
1903. július 2.[1]
 Anglia, Norfolk, Appleton House[1]
Elhunyt
1991. január 17. (87 évesen)
 Norvégia, Oslo[1]
Házastársa Márta svéd hercegnő
Gyermekei Ragnhild hercegnő
Asztrid hercegnő
Harald koronaherceg
Édesapja VII. Haakon norvég király
Édesanyja Matild norvég királyné

V. Olaf (teljes nevén Olav Alexander Edward Christian Frederik; Norfolk, 1903. július 2.Oslo, 1991. január 17.) Norvégia királya 1957. szeptember 21-től haláláig.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaf Sándor dán hercegként született Károly dán herceg és Matild brit királyi hercegné egyetlen gyermekeként. Miután édesapját 1905-ben Norvégia királyává választották VII. Haakon néven, az Olaf nevet vette fel.

A középkor óta ő volt az első norvég trónörökös, aki Norvégiában nőtt fel. Magánoktatást kapott a kastélyban, majd helyi iskolákba járt. Középfokú tanulmányait az oslói Halling iskolában végezte matematika-fizika tagozaton; 1921-ben érettségizett. Három évvel később végzett a Norvég Katonai Akadémián, ezt követően az oxfordi Balliol College-ban tanult politikatudományt, történelmet és közgazdaságtant.

Olaf egész életében szívesen sportolt. Lelkes sífutó volt, de fiatal korában a holmenkolleni síugróversenyen is részt vett. Több mint 70 éven át részt vett hazai és nemzetközi vitorlázó-versenyeken; az 1928. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet nyert a méteres hajóosztályban Norna nevű hajójával.

Érdeklődött a kultúra és a művészetek, különösen az irodalom iránt is.[1]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1929. március 21-én feleségül vette unokatestvérét, Márta svéd hercegnőt, Károly svéd királyi herceg és Ingeborg hercegné lányát. Márta annak a II. Oszkár svéd királynak volt az unokája, aki 1905-ben, a Norvégia és Svédország közti unió felbomlásakor lemondott a norvég trónról. A házasságot a norvégok és a svédek is jónak tartották; utóbbiak úgy vélték, hogy ez a két ország közötti feszültségek végét is jelzi.

Három gyermekük született:

A család az Oslo melletti Skaugum kastélyában élt, melyet nászajándékba kapott a hercegi pár.

Márta hercegnő 1954. április 5-i halála súlyos veszteség volt a királyi család és Norvégia számára.[1]

Haakon király támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaf és apja, Haakon közel álltak egymáshoz; a herceg fontos támogatója és tanácsadója volt a királynak, különösen a II. világháború alatt.

Az 1930-as években aggódtak a norvég védelmi képességek miatt. Megpróbáltak támogatást szerezni a katonai erő növeléséhez, de fáradozásuk hasztalan maradt. Amikor 1940. április 9-én német csapatok támadták meg Norvégiát, a király és a koronaherceg a norvég csapatokkal együtt vonult vissza észak felé, majd a londoni emigrációba.[1]

A második világháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márta hercegnő a második világháború alatt a német megszállás elől Svédországba menekült. Később az Amerikai Egyesült Államokba utazott a gyermekeivel, mert az amerikai elnök, Theodore Roosevelt védelmet ajánlott fel a hercegnőnek Washingtonban.

Olaf herceg és édesapja azonban az ország északi részébe menekültek, ahol a norvég hadsereg maradék részével ellenálltak a német túlerőnek, de pár hónap múlva nekik is el kellett hagyniuk az országot. Az Egyesült Királyságba mentek, és Londonból szervezték meg az ellenállást. Rengeteg norvég menekült Angliába, és csatlakozott a királyhoz és a herceghez, valamint a hadsereg megmaradt részéhez. A norvég kereskedelmi flotta is a németek ellen fordult; egészen a háború végéig nem kötöttek ki a norvég partoknál, nehogy a németek kezére kerüljenek.

Olaf koronaherceg az édesapjával a második világháború alatt

1945-ben, a világháború végével a nép hatalmas lelkesedéssel ünnepelte a hazatérő királyi családot. Márta hercegnő, Olaf felesége meghalt 1954-ben, mielőtt a férje trónra léphetett volna.

Királyként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olaf herceg 1957. szeptember 21-én lépett a norvég trónra, miután édesapja meghalt. A király hatalmas népszerűségre tett szert; Norvégiában még életében szobrot állítottak neki, és a „Nép királyának” hívták. Az olajválság idején nem ült autóba, és tömegközlekedéssel ment be parlamentbe.[3] Olaf király rendszeresen fogadta az alattvalóit magánkihallgatásokon. Sokat utazott, és nem csak európai országokba; ellátogatott páldául Etiópiába is.

A király megkérte Erzsébet angol anyakirályné kezét, azonban ajánlatát elutasították. A király és az anyakirályné ennek ellenére továbbra is jó barátságban álltak egymással.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 nyarán a király egészsége megromlott, de még az év karácsonyára meggyógyult. 1991. január 17-én viszont agyvérzést kapott, és meghalt. Halálhírére ezrek gyújtottak gyertyát a királyi palota előtt, a nagy hó és a hideg ellenére.[4] Utódja egyetlen fia, Harald herceg lett.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i King Olav V (1903-1991) – Biography (angol nyelven). Norvég királyi ház, 2007. január 8. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  2. A norvég királyokat 1906 óta, az utolsó királykoronázás óta nem koronázzák meg, hanem az uralkodói jelvényeket a felszenteléskor az oltárra teszik.
  3. Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 160. oldal
  4. Celler Tibor: A világ uralkodócsaládjai; K.u.K. Kiadó, 2002; 161. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Olaf norvég király témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
VII. Haakon
Norvégia uralkodója
1957 – 1991
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
V.Harald