Sverre norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sverre
Sverre Sigurdsson (Nidaros Cathedral).jpg

Norvégia királya
Uralkodási ideje
11841202
Koronázása Bergen
1194. június 29.
Elődje V. Magnus
Utódja III. Haakon
Életrajzi adatok
Született 1151[1]
Feröer
Elhunyt 1202. március 9. (51 évesen)
Bergen[1]
Nyughelye Régi Katedrális, Bergen
Édesapja Unås vagy II. Sigurd
Édesanyja Gunnhild

Sverre Sigurdsson (óészakiul: Sverrir Sigurðarson) (1149[1]/1151[2]1202. március 9.[2][3]) Norvégia királya volt 1184-től haláláig. Felesége Margareta Eriksdotter, IX. Erik svéd király lánya volt, akitől egy lánya, Kristina Sverresdotter született.

Sokan Norvégia egyik legfontosabb uralkodójának tartják. A birkebeinerek nevű lázadó csoport vezetőjeként emelkedett a hatalomba, akik V. Magnus király ellen keltek fel. Miután Magnus 1184-ben elesett a Fimreitei csatában, Sverre lett az ország egyedüli ura. Az egyházzal való ellentétei azonban 1194-ben a kiközösítéséhez vezettek. Újabb polgárháború kezdődött az egyház által támogatott baglerek ellen, ami azonban csak Sverre halála után zárult le.

Korai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A saga szerint Sverre 1151-ben született. Apja feröeri származású volt, és öt éves korában a család a szigetekre költözött. Sverre nagybátyja, Roe feröeri püspök házában nőtt fel, a kirkjubøuri püspöki udvarban. Itt tanult a szemináriumban, és pappá is szentelték[1]. Amikor anyja elmondta neki, hogy voltaképpen II. Sigurd fia, Sverre Norvégiába ment (1174), hogy magának követelje a trónt[1]. 1177-re az V. Magnus királlyal szemben álló "nyírfalábúak" vezetője lett[1]. A hadvezérnek is rátermett Sverrét királynak kiáltották ki a trondheimi tartományban, és 1179-ben döntő győzelmet aratott Magnus felett[1]. Az 1184. évi újabb győztes csata és Magnus megölése után Sverre lett Norvégia egyedüli uralkodója[1]. A papnak nevelt király maga mondott beszédet ellenfele sírjánál, azután pedig ünnepélyesen a fejére tette a koronát[4]. De neki is számos trónkövetelővel kellett megküzdenie, akiket küzdelmükben az úgynevezett baglerek (kampós botot viselők) támogattak[4]. De utóbb már a nyírfalábúak közül is sokan csatlakoztak Sverre ellenségeihez[4]. Sverre még 1183-ban békét kötött V. Magnus hívével, a száműzött Eystein Erlendsson érsekkel, aki visszatérhetett Norvégiába[1]. Eystein utódja, Erik Ivarsson azonban rossz szemmel nézte, hogy a király magának tartotta fenn az érsekválasztás jogát, és csökkenteni akarta az érsek személyes katonaságának létszámát, ezért nem volt hajlandó megkoronázni Sverrét, hanem 1190-ben, sok püspökkel együtt, Dániába menekült[1]. A Norvégiában maradt püspökök 1194-ben megkoronázták Sverrét, de III. Celesztin pápa ebben az évben kiközösítette, amit 1198-ban III. Ince pápa felfüggesztett.[5] Később III. Ince pápa a királlyal együtt kiközösítette őket[1]. A pápai vádakra és a kiközösítésre Sverre sem késlekedett a válasszal; a "Beszéd a püspök ellen" a kor legszókimondóbb nyilatkozata az egyház feletti világi hatalom védelmében. Oslo ellenlábas püspöke, Nicholas Arnesson összefogott a száműzött Erik Ivarsson érsekkel, és hajóhaddal tért vissza Norvégiába, kirobbantva a pásztorbotháborúnak nevezett felkelést, amelyet a Sverre egyházi és közigazgatási reformjait ellenző egyházi és világi vezetők csoportja szított[1]. Nicholas ellenőrzése alá vonta Kelet-Norvégia nagy részét, megnyerte a köznép támogatását, és már a Sverre kezén lévő, belső területeket fenyegette, amikor 1199-ben súlyos vereséget szenvedett[1], és bár az egyház bizonyos kiváltságokat visszaszerzett (mentesség a katonaállítás alól, független egyházi bíráskodás), előző vezető szerepét elveszítette[6]. Sverre 1202-re megtörte a pásztorbotosok ellenállását, de a belháború halála után is folytatódott[1]. A király 18 évnyi uralkodás után a trónon ülve fogadta az utolsó kenetet[4], és miután kijelentette, hogy nincs semmiféle más férfiivadéka, csak a fia, Haakon, örök álomra hunyta le a szemét[4].

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sverre életútját beszéli el az izlandi Sverris saga[1].

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sverre első házasságát Astrid Roesdotterrel kötötte, aki két fiút szült férjének:

  • Cecilia[7] ∞ 1) Einar Prest 2) Gregorius Kik
  • Ingeborg[7] ∞ Karl Sverkersson

Második felesége Svédországi Margit (11551209), IX. Erik svéd király leánya lett, ő tőle négy gyermek született:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 619. oldal
  2. ^ a b Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, 323. oldal
  3. Más források szerint március 8-án. Vö.: http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/sverre_koenig_von_norwegen_1202.html
  4. ^ a b c d e Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 412. oldal
  5. Magyar katolikus lexikon (Norvégia)
  6. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal
  7. ^ a b c d e f Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
V. Magnus
Norvégia uralkodója
11841202
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
III. Haakon