V. Magnus norvég király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V. Magnus
Magnus Erlingssons saga-Vignett-G. Munthe.jpg

Norvégia királya
Uralkodási ideje
11611184
Elődje I. Inge
Utódja Sverre
Életrajzi adatok
Született 1156
Etne, Hordaland megye
Elhunyt 1184. június 15. (28 évesen)
Fimreite
Nyughelye Bergen[1]
Édesapja Erling Skakke
Édesanyja Krisztina Sigurdssdotter

V. Magnus Erlingsson (1156[2]1184. június 15.[2]) norvég király 1162-től haláláig. Őt koronázták meg először Norvégia uralkodói közül[2].

Magnus Erling Skakke és Krisztina Sigurdsdotter (I. Sigurd leánya) fiaként született. Édesapja 1161-ben ültette a gyermek királyt a norvég trónra, II. Haakon ellenében. A norvég érsek a koronázásért cserében elnyerte a római katolikus egyház királyi támogatását[2]. Uralkodása második évében felléptették ellene II. Sigurd fiát, III. Sigurdot, de Erling a következő évben lefejeztette[3]. Ezek után 1164-ben a Bergeni országgyűlés kimondta az ország föloszthatatlanságát[4]. Mivel a dán király is támogatta Magnus királyságát és vele Erling uralmát, csakhamar elismerte egész Norvégia, bár a nép nem tudott belenyugodni abba, hogy uralkodója ne Széphajú Harald fiági utódai, az Ynglingek közül kerüljön ki[3]. Így természetes hogy a gyermek király ellen is sok trónkövetelő támadt, de az erélyes Erling egymás után elfogatta és kivégeztette őket[3]. Egyikükért – a saját mostohatestvéréért, aki anyjának korábbi házasságából származott – maga Magnus király kért apjától kegyelmet, de az a következő szavakra fakadt: – Nem sokáig fogod akkor békén kormányozni országodat, ha mindenben lelkiismeretesen cselekszel – és lefejeztette a saját mostohafiát[3]. Veszedelmesebb volt Eystein Mejla felkelése. Ő IV. Harald unokájának adta ki magát és párthíveit mély sziklaszakadékokban gyűjtötte össze[3]. Ott éltek rettenetes szegénységben, olyan szegények voltak, hogy még ruhájuk sem volt, hanem nyírfa kérgével fedték be lábukat és derekukat[3]. Ezért nevezték el őket nyírfalábúaknak. Vad bogyókból éltek, a nyírfa meghasított oldalából kicsorgó levet itták, nyírfahéjat rágcsáltak, de bátorságukat nem vesztették el[3]. Egyszer azonban télen már olyan nagy lett közöttük a nyomorúság, hogy egész komolyan elkezdtek tanácsot tartani azon, hogy mi volna a jobb: ha egy szikláról egymásután a tengerbe ugrálnának, vagy pedig ha karddal ölnék meg egymást s az utolsó a saját kardjába dőlne[3]. Magnus legyőzte az ő felkelésüket is, és szétverte őket[5]. Eystein maga egy parasztnak a kunyhójába menekült, de a paraszt ahelyett, hogy menedéket adott volna neki, agyonverte és holttestét elvitte Magnus király elé[5]. Mialatt ez az ellenség hulláját szemlélte, hirtelen odaugrott egy nyírfalábú, akit addig nem vettek észre és olyan súlyos sebet ejtett a királyon, hogy az csak nagy nehezen gyógyult ki belőle[5]. A mindössze vagy 70 főre olvadt nyírfalábúak élére most egy rendkívül vakmerő férfiú állt: a magát II. Sigurd fiának valló Sverre[5]. Nagy sereget gyűjtött maga mellé és haddal támadt a királyra: az ütközetben ha Magnus nem is, de édesapja, Erling elesett[5]. Erre Magnusnak menekülnie kellett az országból, de dán segítséggel visszatért és váltakozó szerencsével harcolt Sverre ellen, mígnem 28 évesen egy tengeri ütközetben lelé halálát[5]. Utóda – törvényes fia nem lévén – Sverre lett.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magnus Elrid Björnsdottert[6] vette feleségül, aki három gyermeket szült férjének:
    • Krisztina ∞ (1208 e.) Reidar Sendemand
    • Ingeborg (†1213) ∞ (1204 e.) Peter Steype
    • Margit ∞ (1206 e.) Vegen-i Fülöp
  • Ezenkívül három törvénytelen gyermekét is ismerjük:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.snl.no/Magnus_5_Erlingsson
  2. ^ a b c d Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 395. o. ISBN 9639257079  
  3. ^ a b c d e f g h Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 411. oldal
  4. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal
  5. ^ a b c d e f Tolnai Világtörténelme, Középkor II., 412. oldal
  6. Norway 4 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. Inge
Norvégia uralkodója
11611184
részben II. Haakonnal
és III. Sigurddal
A Norvég Királyság címere
Következő uralkodó:
Sverre