Saga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A saga (ejtsd: szága) prózai formában szájhagyományosan őrzött, a 12. századtól kezdve pergamenre írt elbeszélés, amelyet helyenként verses betétek szakítanak meg. Nyelve szinte kivétel nélkül az óészaki nyelv volt. A saga műfaja az izlandi irodalomban volt elterjedt a 9-14. században, így a legtöbbet Izlandon írták, a műfaj nem terjedt el más skandináv területeken.

Maga a „saga” szó skandináv szó, a jelentése "történet" (az izlandi nyelvben "történelem" is). A sagák írói, lejegyzői szinte kivétel nélkül névtelenek. A kevés ismert szerző közül a politikusként és történetíróként kiemelkedő izlandi Snorri Sturlusont tartják a legnevesebbnek.

Sagaműfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világirodalmilag és esztétikailag legértékesebb, leginkább olvasott műfajhoz tartoznak az úgynevezett nemzetségi sagák (Íslendinga sögur), melyek elsőrendűen a 9-10. századi Izlandra települő nemzetségek és leszármazottaik nevezetes történeteiről szólnak.

A második legismertebb sagaműfaj a királysagák (konungasögur). Tartalmi jellemzőjük, hogy 8-13. századi norvégiai – igen ritka esetben: dán – királyok élettörténetét, uralkodásuk epizódjait árázolják. Szerzőik már többnyire nem névtelen izlandiak. A műfaj csúcspontja Snorri Sturluson (ejtsd: sztürlüszon) Földkerekség (Heimskringla) című gyűjteményes műve 1230 körül.

Nagyon nevezetes sagaműfaj a hajdankori sagák (fornaldarsögur), melyek leginkább 1250-1325 között, az izlandi honfoglalás előtti korok, így a germán népvándorlás, majd a vikingkor idejéből vett történeteket dolgoznak fel, a szájhagyományozási periódus hosszúságától olykor fantáziadúsabb, kalandosabb, mesésebb stílusban.

A fenti három, szépirodalmilag fikciós műfaj mellett igen fontosak az úgynevezett jelenkori sagák, melyeknél a történés és a megírás között csak néhány évtized telt el, ennél fogva már inkább dokumentárisabbak, jegyzőkönyvszerűek, realisták. Ide tartoznak az úgynevezett Sturlunga-sagák (Sturlunga sögur) és a püspöksagák (biskupa sögur).

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Témája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sagák egy-egy régebbi korban élt hős (például viking király, illetve izlandi nemzetségfő) vagy egy kortárs személy valamely nevezetes tettét mesélik el eleinte aprólékosan részletezve, majd az események drámaivá válásakor balladai stílusra váltva. Gyakori téma a vikingek Izlandra érkezése, a viking utazások harcai, valamint a családok és a családok közti viszályok történetei. A keresztény korban az európai szentekről és a skandináviai vértanú püspökökről is születtek sagák.

Formája, stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sagák egyik érdekessége a mai szemmel is modernnek tűnő távoli, tárgyilagos nézőpont. A főhősök között egyaránt vannak jók és gonoszak, de az előadó sohasem foglal állást, miközben aprólékosan előadja hőse tetteit. A drámai hatás részben ebből a közömbösnek tűnő előadásmódból fakad, hiszen az események a legtöbbször megdöbbentő, néha véresen kegyetlen végkifejlethez vezetnek. Mégha a hősökkel sokszor nem tudunk is azonosulni (az egyik fő téma például a gondosan kivitelezett vérbosszú), a szereplők viselkedése megkapóan emberi. A sagákban soha nem kérdezi senki az okokat, a cselekmény irányítója a sors, amivel szemben az ember, még az uralkodó is tehetetlen.

Minden saga egyforma bevezető szavakkal (Volt egyszer egy ember, akit úgy hívtak, hogy…), majd rövid családfával és a hősnek a többi szereplőhöz való viszonyának vázolásával kezdődik. A szereplők igazi tulajdonságait nem az elbeszélőtől, hanem magukból az eseményekből ismerjük meg, a cselekmény előrehaladása során. A sagák kulcsfogalmai a becsület, az erkölcs, a szerencse, a büszkeség, a bosszú és a sors, a történetekben végül is minden ezek körül forog. A főhős mindig tudja, hogy mit diktál a kötelessége, és ez a korabeli hallgató számára sem volt kérdéses.

A korabeli európai középkor mesés, misztikus világához képest a sagák világa rendkívül egyszerű és realista, itt soha nincsenek homályos allegóriák, vagy fantasztikus lények, sárkányok, óriások és varázslók. A sagákban többnyire csak hétköznapi tájakat és figurákat, egyszerű, kiszámítható gondolkodású embereket találunk.

A leghíresebb sagák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sagák világirodalmi párhuzamai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sagákkal rokon irodalmi alkotások, műfajok:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bernáth: Három izlandi történet (Hrafnkells saga, Gísla saga, Bandamanna saga), ford., bevezető, jegyzetek: Bernáth István, Szépirodalmi (1973) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vikingfiak, izlandi saga, fordította Bernáth István, Bp. 1965
  • Észak-európai népek irodalma, szerk. Bernáth István, Bp. 1970
  • Kopasz Grím-fia Egill + A fölperzselt tanya (Egils saga Skallagrímssonar + Brennu-Njáls saga), ford. és utószó Bernáth István, Bp. 1995
  • Egill története