Etiópia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Etióp Szövetségi Demokratikus Köztársaság
የኢትዮጵያ ፌዴራላዊ ዲሞክራሲያዊ ሪፐብሊክ
(Ityop'iya Federalawi Demokrasiyawi Ripeblik)
 Etiópia zászlaja
Etiópia zászlaja
 Etiópia címere
Etiópia címere
Nemzeti himnusz: Whedefit Gesgeshi Woude Henate Ethiopia
LocationEthiopia.svg

Fővárosa Addisz-Abeba
é. sz. 8°, k. h. 39°
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Girma Wolde-Giorgis
Hivatalos nyelv amhara
Beszélt nyelvek angol, tigrinya, oromija, szomáli, arab

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint 73 750 932 fő (2007)[1] +/-
Rangsorban 75
Becsült 73 053 286 fő (2005)
Rangsorban 75
Népsűrűség 64 fő/km²
GDP 2008
Összes 84,299 millió
Egy főre jutó  (1122,93$)
HDI (2008) 0,503 (155) – 
Földrajzi adatok
Terület 1 127 127 km²
Rangsorban 26
Víz 0,7%%
Időzóna EAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Etiópiai birr (ETB)
Nemzetközi gépkocsijel ETH
Hívószám 251
Internet TLD .et

térkép szerkesztése

Etiópia Kelet-Afrika egyik állama, „Afrika szarvánál” található. Az egyik legszegényebb ország: az emberek több mint fele él szegénységben.

Neve a görög „Aethiops” szóból származik, amelynek jelentése „ember napsütötte arccal”. Az Etióp-magasföld évezredes történelmi neve Abesszínia.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etiópia domborzati térképe
Etiópia éghajlati térképe

██ sivatagi

██ félsivatagi

██ szavannai

██ trópusi

██ hegyvidéki

Etiópia műholdas képe

Etiópia Afrika második legmagasabban fekvő országa Lesotho után, hiszen területének kb. a fele több mint 1200 m magasan fekszik. Központi része a 2500 m magas Etióp-magasföld hullámos fennsíkja, amelyből 4000 métert meghaladó csúcsok emelkednek ki. Északkeleten fekszik a Danakil-mélyföld félsivatagi vidéke, délkeleten az óceán felé fokozatosan alacsonyodó, bazalttal borított szomáli lépcsővidék határolja.

Az ország legmagasabb hegyei: Ras Dashen 4620 m, Talo (4413 m), Guma Terara (4231 m) és Guge (4203 m). Etiópiában számos ma is működő vulkán található.

Az ország fővárosa, Addisz-Abeba is 2370 magasan fekszik.

Az országnak 5328 km határa van. Dzsibutival 349 km, Eritreával 912 km, Kenyával 861 km, Szomáliával 1600 km, Dél-Szudánnal 883 km, Szudánnal 723 km közös.

Lásd még: Etiópia vulkánjainak listája

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legjelentősebb folyója a Nílus egyik forrásága, a Kék-Nílus. A Nílus vízrendszeréhez tartoznak még a Sobat, az Atbara és a Tekeze folyók is. Az Indiai-óceánba ömlik a Jubba és mellékfolyója a Shebelle. Lefolyástalan területek vizeit gyűjti össze az Omo és az Avas (Awash).

Etiópia legnagyobb tava a Tana-tó. Az ország legnagyobb krátertava a Shala, a Langano pedig a legmagasabban fekvő tó. A száraz területeken számos sós tó fekszik, legjelentősebb az Abbé-tó. Etiópiához tartozik a Turkana-tó kisebb, északi része is.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország az Etióp-magasföldön fekszik, ezért az éghajlata 3 zónára osztható: a trópusi éghajlat területe 1800 m-ig terjed, 1800 és 2500 m között van a meleg és 2500 m felett a hideg zóna.

Addisz-Abeba napi középhőmérséklete 8 és 24 °C között változik évszaktól függően. Az évi csapadékmennyiség 500 mm. A hegyvidékeken 2500 mm is elképzelhető.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Etiópia állatvilága

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Simien Nemzeti Park egy része
Nemzeti park szövetségi állam alapítás éve terület (km²)
Abijatta-Shalla Oromia 1963 887
Awash Oromia, Afar 1958 756
Bale-Mountains Oromia 1962 2471
Gambela Gambela 1966 5071
Mago Déli nemzetek, nemzetiségek és népek 1971 2162
Nechisar Déli nemzetek, nemzetiségek és népek 1966 514
Omo Déli nemzetek, nemzetiségek és népek 1958 4068
Simien Amhara 1959 179
Yangudi-Rassa Afar 1969 4731

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökség listájára felvették Etiópia egyik nemzeti parkját:

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkori Bazilidész-palota Gondarban

Az Etióp-felföldön az i. e. II. évezred óta biztosan szemita nyelvű népek élnek. Az i. e. I. évezredben már fejlett civilizáció volt itt. 315 után kereszténnyé lett az akkoriban éppen egységes ország. Ez a keresztény hatalom a 6. században átmenetileg a mai Jemenre is kiterjesztette hatalmát, így köze volt az iszlám vallás keletkezéstörténetéhez. Amikor az Etióp-felföldet körös-körül iszlám országok vették körül, Etiópia elszigetelődött, belsőleg elgyengült, a központi hatalom szétforgácsolódott. A 16. században a portugálokkal sikerült kapcsolatot teremteni, segítségükkel vertek vissza egy nagyon jelentős ellenséges támadást. 1632-ben viszont kiűzték Etiópiából a jezsuitákat és minden más nyugati keresztényt. Ismét az elszigetelődés korszaka következett 1858-ig. A 19. század második felében ismét megerősödő császári hatalom kiterjesztette dél felé az ország határait és ahhoz is volt elég ereje, hogy Adua városánál 1896-ban megvívott csatában visszaverje az olasz gyarmatosító törekvéseket.

Az I. világháború kitörésekor Afrikában csak két független állam volt: Etiópia és Libéria. A világháborúban Etiópia nem vett részt, bár Törökország szövetségese volt. A későbbiekben az olasz fasiszták az abesszíniai háborúban ismét megkísérelték Etiópia meghódítását. 1936-ban indított támadásuk nyomán átmenetileg (1941-ig) elfoglalták Etiópiát, és az „Olasz Birodalomhoz” csatolták. Őket a britek verték ki, akik 1944-ben visszaadták Hailé Szelasszié császárnak az uralmat.

Hailé Szelassziét világszerte hősként ünnepelték, a rasztafarik egyenesen istennek látták. De képtelen volt jól kormányozni. Korrupció és éhínségek nyomorították országát. 1974-ben szélsőbalos katonatisztek megdöntötték hatalmát. 1975-ben, máig tisztázatlan körülmények között érte a halál, egyes feltételezések szerint meggyilkolták. A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett rezsim a Szovjetunió támogatásával remélte a kitörést az elmaradottságból. Politikájuk tovább súlyosbította a gazdasági nehézségeket. Az éhínségek tovább ismétlődtek és nemzeti alapú gerillaharccal kellett szembenézni Eritreában és Tigre tartományban.

1977-ben Szomália megtámadta Etiópiát. Az ogadeni háborúban az etióp csapatok kubaiak részvételével, jelentős szovjet katonai szállításokkal megtámogatva gyors győzelmet arattak. De a belső nehézségeken nem tudtak úrrá lenni, Szovjetunió széthullásával nem maradt a rezsimnek támogatója, végül tagjainak menekülniük kellett az országból a mindent elfoglaló lázadók elől.

Azóta Etiópia többpárti demokrácia. 1993-ban népszavazás eredményeként elismerte Eritrea függetlenségét. Az új Eritreával 1998-ban súlyos áldozatokat követelő határháborúba keveredett. Ezt a konfliktust 2000-re rendezték. Etiópia ma gazdaságilag gyenge, fejletlen ország viszonylag erős hadsereggel. Bár többpárti demokrácia, a választások tisztaságát rendszeresen vitatják.

Legújabban a szomáliai konfliktusba avatkozott be katonailag, megmentve a nemzetközileg elismert kormányt az iszlám felkelőkkel szemben.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország elnöke, Girma Wolde-Giorgis
A pénzügyminisztérium épülete Addisz-Abebában

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1974 előtt Etiópia abszolút monarchia volt. Az utolsó császár Hailé Szelasszié volt. 1974-ben a katonák vették át az ország irányítását és szocialista népköztársaság lett az ország.

1991 óta Etiópia szövetségi köztársaság. Az alkotmányt 1995 fogadták el. Az ország államfője egyben a parlament elnöke is. A miniszterelnök a legerősebb pártból kerül ki. A parlament 2 kamarás. A Szövetségi ház 198 képviselővel és a Népi képviselőház 548 képviselővel alkotja a parlamentet. A parlamentet 5 évre választják.

Etiópia az alábbi nemzetközi szervezeteknek tagja: ENSZ, Afrikai Unió, Világbank, IMF.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államfők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Derg elnökei:

  • Aman Mikael Andom: 1974. szeptember 12. – 1974. november 17.
  • Mengisztu Hailé Mariam: 1974. november 17. – 1974. november 28.
  • Tafari Benti: 1974. november 28. – 1975. február 3.
  • Mengisztu Hailé Mariam: 1977. február 11. – 1987. május 10.

Etióp Népi Demokratikus Köztársaság:

Etiópia:

  • Tesfaye Gebre Kidan: 1991. május 27. – 1991. május 28.
  • Meles Zenawi: 1991. május 28. – 1995. augusztus 22.

Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság:

Kormányfők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etióp Császárság:

  • Makonnen Endelkachew: 1942- 1957. november 1.
  • Abebe Aragai: 1957. november 27. - 1960. december 15.
  • Imru Hailé Szelasszié: 1960. december 12. - 1960. december 15. (államcsíny)
  • Tsehafti Taezaz Aklilu Abte-Wold: 1961. április 17. - 1974. március 1.
  • Endelkachew Makonnen: 1974. március 1. - 1974. július 22.
  • Mikael Imru: 1974. augusztus 3. - 1974. szeptember 12.

A Derg kormányzása alatt a tisztséget nem töltötték be.

Etióp Népi Demokratikus Köztársaság

  • Fikre Szelasszié Wokderes: 1987. szeptember 10. - 1989. november 8.
  • Hailu Yimenu: 1989. november 8. - 1991. április 26.
  • Tesfaye Dinka: 1991. április 26. - 1991. május 27.

Etiópia:

  • Tesfaye Dinka: 1991. május 27. - 1991. június 6.
  • Tamirat Layne: 1991. június 6. - 1995. augusztus 22.

Etióp Demokratikus Szövetségi Köztársaság:

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etiópiát 1995 óta 9, etnikai alapon kijelölt szövetségi állam és két önkormányzattal rendelkező város alkotja:

Ethiopia regions numbered.png
  1. Addisz-Abeba
  2. Afar
  3. Amhara
  4. Benishangul-Gumuz
  5. Dire Dawa
  6. Gambela
  7. Harar
  8. Oromia
  9. Szomália
  10. Déli nemzetek, nemzetiségek és népek
  11. Tigray

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép egy vidéki településről Ogaden régióban
Életkép az ország déli részéről, Omo folyó völgye

Népszámlálási adatok szerint az ország népessége 2007-ben 73 918 505 fő volt[2]. A népesség száma 1984-ben 39,8 millió, 1994-ben pedig 53,5 millió fő volt. 2009-es becslés szerint a népességszám meghaladta a 85 milliót[[3]]. Etiópia ezzel a 14. legnépesebb ország.

Az évi növekedés 1984 és 1994 között 2,8%, 1994 és 2007 között pedig 2,6%-os volt, amivel Etiópia a leggyorsabban növekvő népességű országok közé tartozik.

A természetes szaporodás értéke 2009-es becslés alapján kimagasló: 32‰ (nyolcadik legnagyobb)[3]. Ennek fő oka, hogy a születési arányszám nagyon magas, 44 ‰ körüli (hetedik legmagasabb érték), a termékenységi mutató pedig egy nőre átlagosan 6,1 szülést jelez. A halálozások aránya 12‰.

Az átlagos népsűrűség 65 fő/km², az Etióp-magasföld esetében ennek két-háromszorosa, a keleti országrészé negyede.

A népesség 50,5%-a férfi, 49,5%-a nő. Az országban nagyon sok a fiatal: 46%-a 14 éven aluli, a 65 éven felüliek aránya mindössze 3%. A várható átlagéletkor 55 év (férfiaknál 53, nőknél 58 év). A jelenlegi átlagéletkor mindössze 16,9 év.

Az írni-olvasni tudók aránya a 15 évesnél idősebb lakosságon belül 2003-ban átlagosan 43% volt, ami szintén nagy nemek közti eltérést mutat: a férfiaknál 50%, a nőknél 35%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etiópia lakosságának mindössze 1/6 (16,2%) él városokban. Ez az arány viszonylag lassan növekszik, 1984-ben 14% volt.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy etióp ortodox keresztény templom
Keresztény templom, Awassa

A 20. században az amharák voltak az államalkotó népcsoport. A legmagasabb réteget az Etióp-fennsík északi és középső részén honos földművelő szemita népek az amharák és közeli rokonaik (pl. a tigray-k) képviselik. A déli-délnyugati országrészen a hamita eredetű oromók (gallák) vannak többségben. A déli határvidékeken fekete-afrikai népcsoportok élnek, a keleti területeken szomáliak és afarok, a szudáni határmentén pedig kisebb negrid népek találhatóak.

Etiópia legnagyobb népcsoportjai (2007)[4]

népcsoport száma aránya (%) szöv. állam
oromo (galla) 25 489 024 34,5 Oromia
amhara 19 870 651 26,9 Amhara
szomáli 4 581 794 6,2 Szomália
tigray (tigrinya) 4 483 892 6,1 Tigray
szidamo 2 966 474 4,0 Déli nemzetek, nemzetiségek és népek
guragie 1 867 377 2,5 Déli nemzetek, nemzetiségek és népek
welaita 1 707 079 2,3 Déli nemzetek, nemzetiségek és népek
hadiya 1 284 373 1,7 Déli nemzetek, nemzetiségek és népek
afar (danakil) 1 276 374 1,7 Afar
gamo 1 107 163 1,5 Déli nemzetek, nemzetiségek és népek

A lakosság legnagyobb része az ősi etióp (kopt) keresztény egyházhoz tartozik (43,5%), amely meghatározó az ország életében. További 18,6% a különböző protestáns felekezetek híve, 0,7% pedig római katolikus. Az Oromók egy része, illetve egyéb kisebb népcsoportok népei azonban az iszlám követői (33,9%).

„Etiópia” amhara nyelven írva

Az országban több mint 80 nyelvet beszélnek. A hivatalos nyelv az amhara. Az amhara nyelv az ország 17 millió lakosának az anyanyelve. Regionális nyelvek: oromo, harari, szomáli, afar, kafficho,ritkán arab.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kereskedelmi Bank egy épülete a fővárosban
Földművesek
Piackép, Dire Dawa
Bevásárlóközpont Addisz-Abebában

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etiópia GDP-je 2009-ben vásárlóerő-paritás alapján 76,7 milliárd, folyó áron számolva 34,3 milliárd dollár volt. A GDP növekedése jelentős: 2007-ben és 2008-ban több mint 11%, 2009-ben 8%, amivel az országok között a negyedik helyet szerezte meg[3]. A gyors növekedés ellenére azonban Etiópia még ma is Földünk egyik legszegényebb országa, ahol az egy főre jutó GDP összege mindössze 900 USD, ezzel a 228 országot tartalmazó listán a 213-ik helyen található[3]. Adósságállománya eléri a GDP 32%-át, ebből 12% a külső adósság (4,2 milliárd dollár).

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti erőforrásai a népesség számához mérten szűkösek, az alapvető ellátást sem tudják biztosítani, főleg a nagymértékű erózió, illetve az elmaradott technika miatt.

A mezőgazdaság jellege a magassági övekhez igazodik. Az 1800 m-nél alacsonyabb forró övet (kolla) a nomád pásztorkodás jellemzi. Az Avas folyó mentén kisebb cukornádültetvények találhatók. A nedvesebb déli területeken megjelenik a kávé, amely a szabadban és ültetvényeken is terem. A kitűnő minőségű árucikk az ország exportjából 50-60%-kal részesedik, utána a főleg arab államokban keresett katcserje következik.

Az 1800–2500 m magasságban lévő meleg öv (vojna-dega) már a földművelés színtere. Itt terem az ország legfontosabb élelmiszernövénye, a teff (Eragrostis abyssinica), ebből készítik a kenyérhez való finom szemű, jól tárolható lisztet. Az öv magasabb részein megterem a búza, az árpa, illetve a kukorica és a köles. Itt termesztik a nép ellátásában fontos szerepet játszó hüvelyeseket és olajos növényeket (szezám, ricinus, repce), illetve gyümölcsöket. A régebben híres szőlőművelés a filoxéra pusztítása miatt lehanyatlott.

A nappal a földekre kihajtott, éjszaka istállóba zárt szarvasmarháknak a trágyáját eltüzelik, és csak nagyon kis része kerül a talaj javítására, akkor is jobbára a konyhakertekbe.

A magasföld déli, csapadékosabb részén megterem a banánhoz hasonló enszete (Ensete edulis), amely termése ugyan nem ehető, de törzsének anyagából lisztet őrölnek.

A 2500 m-nél magasabban levő hűvös öv (dega), a gyakori fagyok miatt alkalmatlan a földművelésre. A területet az alacsony színvonalú állattenyésztés hasznosítja, amely a mezőgazdaság termelésének 1/4-ét adja, de az ebből a mezőgazdasági ágazatból származó hús és bőr mennyisége kevés.

Etiópia gazdasága a mezőgazdaságon alapul. Ez a szektor adja a GDP 46 és az export 80%-át, miközben lakosság 80%-át foglalkoztatja. A mezőgazdaság legfőbb problémáit a szárazság, a túllegeltetés, a talajpusztulás, és az erdőirtás okozzák. Valamennyi ok a túlnépesedésre vezethető vissza. Ezen túl a magas adók és a rendkívül alacsony színvonalú infrastruktúra is megnehezíti a termelést és az értékesítést.

A legfontosabb termesztett növények a következők (2007)[5]: a kávé (325 800 t), a hüvelyesek (1,6 millió t, főleg bab), olajos magvúak (120 000 t), gabonafélék (kukorica 3,3 millió t, búza 2,2 millió t, cirok 2,1 millió t), burgonya (525 000 t), cukornád (1,1 millió t) és zöldségfélék (1,1 millió t).

Az állattenyésztés a lakosság 15%-ának ad megélhetést. Etiópiában van Afrika egyik legnagyobb állatállománya, a legnagyobb mennyiségben[6] (2007) szarvasmarhát (43 millió darab), tyúkféléket (36 millió), juhot (26 millió darab), kecskét (21 millió darab), szamarat (4,3 millió darab) és tevét (2,3 millió darab) tartanak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ásványkincsek legnagyobb része feltáratlan,csak nagyon kevés nemesfémet bányásznak. A mennyiségileg jelentős vízenergia még kihasználatlan. A feldolgozóipar gerince a kézművesség. A gyáripar államosított, és a fővárosba tömörül, legfontosabb ágazatai a textil- és élelmiszeripar.

A főváros, Addisz-Abeba az ország központjában fekszik, kereskedelmi, kulturális és közlekedési csomópont. Az afrikai országok által alapított Afrikai Unió központja is itt van, így a városnak politikai szerepe is van.

Az ipar részesedése a gazdaságból mindössze 4%, ám ez az utóbbi években némi emelkedést mutatott. Az üzemek túlnyomó többsége Addisz-Abebában koncentrálódik. Az 1990-es évek végén megkezdődött az állami vállalatok magánkézbe adása.

Legfontosabb ágazat az ipar termelési értékének 40%-át adó élelmiszeripar, valamint a textil- és bőripar, melyeknek szerepe az exportban is jelentős.

A nehézipari ágazatok közül egyedül az acélgyártás emelhető ki, melynek termelése a 2003-as 6 000 t-ról 2007-re 110 000 t-ra nőtt[7] (ekkor 2008-ra már 350 000 t kapacitás kiépítését tervezték). A másik említhető modern iparág a cementgyártás, melynek 1,7 millió tonnás termelése a hazai szükségletek 1/3-át fedezi.

Az ország energiahordozókban szegény, az energiatermelés 90%-át vízerőművek adják. A beépített vízerőművi kapacitás 2007-ben 650 MW volt, melyet további fejlesztésekkel duplájára terveztek emelni.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban összesen 26 053 km az autóút. A vasútvonal hossza 681 km, amely Addisz-Abebából indul és Dzsibuti városban végződik. 14 repülőtér van az országban, valamint két eritreai és egy dzsibuti hajókikötője van.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Omo-völgyi Szurma törzs asszonyai agyagkorongot viselnek kilyukasztott alsó ajkukban és fülcimpájukban

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oktatást évezredeken keresztül az Etióp Ortodox Egyház irányította. A világi oktatás a 20. század elején indult meg. 1974 előtt a népesség 90%-a írástudatlan volt, csak a forradalom után indult meg az oktatási rendszer kiterjesztése a vidéki térségekre, így 2000-ben a lakosság kb. 60%-a volt írástudatlan. Az írni-olvasni tudók aránya a 15 évesnél idősebb lakosságon belül 2003-ban átlagosan 43% volt, ami nagy nemek közti eltérést mutatott: a férfiaknál 50%, a nőknél 35%.

Az oktatás részesedése a GDP-ből 1992-ben 13, 1999-ben 4,6, 2006-ban pedig 6% volt[3].

A közoktatás 12 évre terjed ki, az általános iskola 6, az alsó középiskola 4, a felső középiskola pedig 2 évig tart. Ezek elvégzése után lehet beiratkozni a kb. 130 főiskola és egyetem valamelyikére. A közoktatás 12 évfolyamán 2008-ban 16 161 528 gyerek tanult, a beiskolázási arány 2004-ben 93,4% volt.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO szerint a kulturális világörökség részét képezik az alábbi, Etiópiában található emlékek:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modern etióp zenének egyik leghíresebb alakja Mahmoud Ahmed, aki az 1980-as években adta ki s európai barátainak ajándékozta az Ere Mela Mela című kazettáját, amivel ismert lett.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etióp konyha leghíresebb étele az indzsera. Az etiópok nagyon vallásosak, ezért pénteken és szerdán nem esznek húst. Az ételeket hagyományosan kézzel eszik, a húsokat egész apróra vágják, hogy egy-egy indzserából letépett darabban könnyen meg lehessen fogni ill. elfogyasztani. Az ételek lehetnek csípős paprikával készültek (kaj = piros), vagy kurkumával (alicsa). A legnépszerűbb etióp étel a vot (angol írásmóddal: wot), ami egy pörkölthöz igen hasonló étel.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főváros látványa a Sheraton Hotelből

Javasolt oltások az Etiópiába utazóknak:

A malária ellen van gyógyszer. Az egész országban nagy kockázata van a fertőzésnek, kivéve az ország középső és délnyugati részét.

Javasolt az oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező az oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Addisz-Abeba stadionja
Kenenisa Bekele hosszútávfutó (elöl)

Az etiópok kedvelt sportja a genna, amely hasonlít a gyeplabdához, amit karácsonykor játszanak.

Etiópia az olimpiákon eddig 38 érmet szerzett (18 arany, 6 ezüst, 14 bronz), mindegyiket atlétikából. Az etióp sportolók mind hosszútávfutásban diadalmaskodnak.

Híres sportolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Etióp labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra, de sok kisebb versenyt megnyert már:

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Naptár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etiópiának saját időszámítása van, az etióp naptár. Etiópiában a Julián naptár van érvényben. Néhány fontos nap a Gergely-naptár szerint nézve:

amhara nyelven oromo nyelven kopt nyelven dátum
Maskaram Fulbaana Tut szeptember 11.
Teqemt Onkoloolessa Babah október 11.
Hehdar Sadassa Hatur november 10.
Tahsas Mudde Kiyahk december 10.
Ter Amajjii Tubah január 9.
Yakatit Guraandhala Amshir február 8.
Magabit Bitootessa Baramhat március 10.
Miyazya Ebla Baramundah április 9.
Genbot Caamsaa Bashans május 9.
Sane Waxabajjii Ba'unah június 8.
Hamle Adoolessa Abib július 8.
Nehase Hagayya Misra augusztus 10.
Paguemen Qammee Nasi szeptember 6.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ünnepnapok szeptember 11-ével, az etióp újévvel kezdődik. Az ortodox keresztény ünnepeket és az iszlám ünnepeket is megtartják.

Dátum magyar neve helyi neve
január 7. Ortodox karácsony Genna
változó Iszlám ünnep 'Īd ul-Adha
január 19. Az Úr megjelenése Timket
március 2. Adwa-i csata napja Ye'adowa B'al
változó Mohamed próféta születésnapja Mawlid an-Nabi
március/április Nagypéntek Siqlet
március/április Húsvét Fasika
május 1. A munka ünnepe  
május 5. A haza napja Arbegnoch Qen
május 28. Nemzeti ünnep (Derg rezsim vége)  
augusztus 18.   Buhe
szeptember 11. Etióp újév Inqut'at'ash
szeptember 27. A szent kereszt felvállalásának napja Meskel
szeptember A ramadán vége 'Īd al-Fitr

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History. (Oxford University Press, 2004)
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Etiópia témájú médiaállományokat.

Gasztronómiai vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]